“Elv�rni a vil�gt�l, hogy igazs�gos legyen veled, mert j� vagy, ugyanolyan, mintha azt v�rod egy bik�t�l, hogy ne t�madjon meg, mert veget�ri�nus vagy.” (Dennis Wholey)

PROL�GUS

Az, hogy itt vagyok, nem az�rt van, mert ezt akarom. S�t! Pont, hogy nem akarom. Haza akarok menni, aludni, vagy egyszer�en fek�dni az �gyban �s b�gni. Mellette lenni, de m�gis t�vol t�le. Szeretni, �s egyszerre ut�lni.
A torkom kisz�radt �s olyan p�r�s volt a leveg�, k�s� est�hez k�pest. Apr� izzads�gcsepp g�rd�lt le a homlok�n, nekem pedig �sszeszorul a sz�vem. Rossz, hogy hazudok? Rossz, hogy itt vagyok? Rossz, hogy megcs�kol, �s �n visszacs�kolok? Rossz �lni? Vagy csak rossz vele lenni?
Nem tudok mit tenni. Sokk, p�nik �lepedett r�m, megb�n�tva az �sszes izmomat. Az agyam bezzeg kimaradt a j�t�kb�l. Az csak p�rg�tt �s elutas�totta az �sszes �rintkez�st, az �sszes sz�t, amit kiejtett a sz�j�n, a n�z�s�t, a lehelet�t, az �rdes, munk�s tenyer�t.
Meg azokat az iszonyatosan puha �s finom ajkakat. Amik porig �gettek.



1. FEJEZET

MIT AKAROK EL�RNI AZ �LETBEN?
Egy teljesen �tlagos k�rd�s vir�tott az el�ttem fekv� lap legtetej�n. Minek? Gondoltam �j �letet kezdek. Leszokok a doh�nyz�sr�l, kevesebb alkoholt fogyasztok, jobban odafigyelek m�sokra, kevesebbet k�romkodok, t�bbet tanulok, megcsin�lom a matek h�zit rendszeresen, blablabla. Olyan sz�pen hangoztak a fejemben, de le�rva… �tkozottul n�ztek ki.
Megvakartam a fejem, mint ahogy a f�h�s�k szokt�k, mikor ihlet hi�nyban szenvednek, pedig �pp ideje lenne, hogy kital�ljanak valami csics�s, �mde b�r igaz�n lehetetlen �tletet, amivel megmentik magukat, a vil�got, sz�val az emberis�g �sszes ivad�k�t. Bocsi. Lakos�t.
Az a k�rd�s is igen t�k�letes, hogy mi a fen��rt akarok �n �j �letet kezdeni?
Khm, l�ssuk csak… Azt hiszem, nem tudom. Tal�n meguntam, hogy hisztizek, meg �nz� vagyok, meg naiv �s makacs. Meg persze arra v�gyom, amire nem k�ne. Megs�gom, mi az: j�l gerincre v�gjon az �gy�ban. Vagy az �n �gyamban. Ez m�r mell�kes. No persze emiatt felvet�dik a k�vetkez� k�rd�s: mi�rt akarom, hogy lefek�dj�nk?
Nem szerelem. K�zl�m el�re. Csup�n csak… T�l sok v�gy. T�lont�l sok.
�j �let. Kevesebb s�r�s, t�bb nevet�s. Lehetetlen tettek v�grehajt�sa.



- Gondolkozt�l m�r azon, hogy mi�rt ide sz�lett�l? – tettem fel a k�rd�st Becc�nak. Megvonta a v�ll�t, mik�zben a telefonj�t nyomkodta. Val�sz�n�leg a bar�tj�nak �rt levelet az Interneten kereszt�l.
- Nem, mert?
- Nem is tudom. – Most rajtam volt a sor, hogy megvonjam a v�llamat �s m�lyen elgondolkozzak azon, hogy elmondjam-e neki. V�g�l az igen mellett d�nt�ttem. – Csak… annyira azt �rzem, hogy nekem van a legrosszabb �letem. Meghaln�k, ha nem f�ln�k a hal�lt�l.
Becca feln�zett v�gre r�m, t�gra ny�lt szemekkel, f�l percre elgondolkozott �s felvette a m�r j�l ismert arckifejez�st: most beforgatlak, ribi!
- Szerintem van rosszabb. P�ld�ul, ha eti�p lenn�l �s �hezn�l �s m�g meg is csonk�tan�nak, mert hagyom�nytisztel� a csal�dod. Nem tudn�l mit enni, �s mindig meleg lenne. Nem lenne val�di h�zatok, ahol val�di �gy van, vagy f�rd�szoba. A v�z nem a csapb�l folyna, neked kellene kilom�tereket gyalogolnod.
Nem kellett t�bb. Beforgatott. Igaza volt, nem is kicsit. Tot�lis m�rt�kben egyet�rtettem a mondand�j�val. De m�gis annyira gyatr�n �reztem magam. Bel�l, valahol a sz�vem k�r�l, meg a mellkasomn�l.
- Igaz… - mondtam halkan, mire megk�rdezte, hogy m�gis mi a baj? Most mondjam el, hogy legsz�vesebben felv�gn�m az ereimet egy olyan fi� miatt, aki m�g csak r�m se bag�zik? �, ink�bb m�gsem. Csak megvern�m, j�l megk�nozn�m, lev�gn�m a…
- L�tt�tok m�r a Vas�kl�t? – sik�totta Jane Becca mellett �s �reztem, hogy m�g az ablak�veg is beleremeg a magas frekvenci�t�l.
- Nem – v�laszoltuk egy�tt Becc�val, v�rva a l�nyegre.
- Jesszus, pedig j� segge van Hugh Jackmannek – vigyorgott Jane �s m�r megszok�sb�l szedte el� a telefonj�t a t�sk�j�b�l, hogy � is kockuljon. �n voltam egyed�l az eg�sz teremben h�rmunk k�z�l, aki ink�bb sanyargott tov�bb a sz�nalmas kis �lete miatt. Pedig akkor m�g halv�ny lila fogalmam sem volt arr�l, hogy mekkora egy pokolfajzattal lesz majd dolgom.



Este, az �gyban j�t t�prengtem, hogy m�gis milyen c�lt k�ne kit�zn�m magam el�, amit m�g k�pes lenn�k el�rni. V�gigny�ltam az �gyon, behunytam a szemem �s a m�lth�t p�nteki cs�kj�ra gondoltam, meg az ujjaira, ahogy a bugyimba ny�ltak, a heves l�gz�s�re ami m�g a f�lemben csengett.
Fene, elt�rtem a t�rgyt�l.
Fel�ltem, el�vettem a piros filctollamat �s egyszer�en csak �rtam. Megel�geltem, hogy �lland�an csak R� gondolok, hogy k�r�l�tte forog a Napom, a Holdam, az �letem. Hisz csal�dtam m�r, hittem m�r, hogy boldog vagyok, hogy ez m�s. De nem az volt. �s nem is lesz az.
- V�g�rv�nyesen lez�rtalak T�ged – mormoltam, ahogy az utols� mondatot elolvastam a lap alj�n.

�R�KRE ELFELEJTENI!