Mg ki sem nyitotta a szemt, de ujjai mr a mellette lev res helyet tapogattk ki. Nem akart semmi rosszra gondolni, ez pedig egszen addig sikerlt is neki, amg a prnn szre nem vett egy kis lapot, gondosan odahelyezve. Kezbe vette azt, kinyitotta vgl a szemt, aztn rnzett a lapra egy apr shaj ksretben.
Tudta ki a kzrs. Halvny sejtse is volt arrl, hogy mi ll a levlben. De az azonnal szemet szrt neki, hogy alig nhny sz az egsz - vagyis kevesebb, mint amit Tle vrni lehetett volna. Mondhatni, ngy apr mondatbl llt az egsz. Tl kevs volt.
Behunyta a szemt egy pillanatra, mly levegt vett, majd vgl elg ert gyjttt ahhoz, hogy el tudja olvasni a mondatokat. Kinyitotta a szemt, majd halkan olvasni kezdett.
„Sajnlom! Tudom, hogy nincs mentsg tettemre, de… el kell fogadnod a tnyt. Azt, hogy nem hagyhatom ott az letemet. Remlem, azrt azt tudod, hogy szeretlek!”
Az alrst mr el sem olvasta. Helyette sszehajtotta a lapot, arct a msik prnba frta, ahol rzdtt mg annak az rulnak a samponjnak kellemes illata. S hiba is marta fjdalmasan az orrt, nem llt szndkban felllni az gyrl, s sszepakolnia. Tudta, hogy vekig, st taln soha tbbet, nem fogja rezni azt az ismers illatot.
Percek. Hossz percek teltek el gy, hogy nem mozdult. Nha felemelte a fejt, hogy levegt vegyen, de minduntalan jra a prnba temette az arct. Mar, ss knnyeket hagyva ott bizonytknak, hogy mr soha semmi nem lesz a rgi.
A nma s fjdalmas percekben pedig egy gretet tett magnak. Egy olyat, amit csak akkor tud majd megvalstani, ha mr tl lesz a mlton. De mgis. Neki csak az szmtott, hogy egyszer megvalsthassa grett. S halkan ezeket a szavakat suttogta:
- Jobb leszek Nlad, meggrem!
Erre pedig pr v mlva sor is kerlt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
