Egyszer
volt hol nem volt élt egy királyfi a nagy pusztán. Övé volt az egész tanya, a
sok marha, meg szarvasmarha. És élt valahol több mérfölddel odébb egy
királylány a világban. Övé volt az összes narkós és az összes homokos. Ez a
mese azt fogja elmesélni miként lelt egymásra a két teljesen különböző
szociális beállítottságú fiatal. Nehezen emészthető, szervetlen kémia lesz, de
ne siess még. A java még csak most kezdődik. Hiszen 2010-et írunk, a
pártválasztás éve, csak nehogy újra négy évig semmit ne csináljunk és
elcsesszük – nem is kicsit, nagyon!
Nem
habozok tovább. Tessék. Cindy, a főhősnő, a nővére, aki igazából az
örökbefogadott mamája Candy, és a túlságosan is megaszexi Tom. Mi lesz a vége?
Milyen kérdés ez! Hiszen még csak most kezdődik a történet!
De
hopp! Megálljunk csak egy pillanatra! Hiszen nini, Ő az, akit senki sem várt,
akit senki sem akart, akit senki sem szeretett. De ha a szádat kinyitod Ő
mérget önt beléd. Nem hiába mondom én mindig, hogy ásításkor használd is a
kezed, mert neked nyiff, annyi! És ne nézz rá! A szeme is megöl, olyan, mint a
Harry Potter kígyója, csak Ő egy némberkígyó! Talán a Rémségek Cirkuszában is
elférne, a helyét megtalálná, de hamar kirúgnák. Miért? Miért akarod tudni,
hogy miért? Hát nem hiszel nekem? Ugyan, ugyan, buta népség! Hagy menjen tovább
az úton, előkelően, alsó fertályát riszálva, lenézően felfelé bámulva. És no,
el is tűnt már a szemünk elől!
Hol
is jártam? Cindy meg Candy meg Tom? Azok meg ugyan kik? A csudába! Asszem a
tudatmódosító szerem hatása most kezd kámforrá válni. Híjjaj. Nincs más hátra,
bekapok még egyet, aztán majd folytatom valahol!
Hamm!
Egy és még egy. De hogy igazságos legyen még egyet, hiszen három a magyar
igazság! Hüm… azt hiszem, már kezd dolgozni. Áhh, igen! Cindy, Candy és Tom! Na
szóval, hogy ki ne essünk a prixisből gyorsan elmondom ezek mit keresnek az én
írásomban. A Cindy az egy naaagy liba. Szőke, festett, állandóan sminkeli
magát, és mindig nyávog. Candy: ő is szőke. Csak neki az az alapszíne. Míg
Cindy festeti, addig Candy takarja. Feketével. Meg lilával, meg kékkel, meg
rózsaszínnel, meg zölddel, meg fene tudja még milyen színnel. Candy perverz és
fojtogató. Igazából amúgy meg nenm.
Tom…
ó, Tom! Miért vagy te Tom? Igazat megvallva Tom egy rasszista paraszt, aki a
marhákkal verekszik, és a szarvasmarhákat tereli. Szeret beszélni – pedig nem
is tud. Erre akasszál szöget!
Hát
szóval Cindy meg Candy – ú, arra persze nem gondoltam, hogy ilyen idegesítő
lesz kettőjüket elnevezni o_O – elindultak a nagy városkából, egy nagyobb
városkába, aminek a neve még számukra is kínaiul hangzott. Kiejteni nem tudták,
behatárolni meg csak a GPS volt képes. Hát így esett meg hogy a két szőke lány
eltévedt a sivatagban, amit igazából Hortobágynak hívtak. Most persze jogosan
feltehetnéd a kérdést, hogy: Ha magyar a hely miért külföldi a név? A válaszom
pedig: Túl élőek ezek a személyek, hogy kifizessem a jogokat, azért, hogy ebben
az aprócska novellában felhasználhassam a nevüket.
Szóval.
Leragadtak, távol a civilizációtól, meg a vámpíroktól. Eléggé rémisztő volt
így, semmi abszurditás nélkül. Abban persze még reménykedtek, hogy a tisztáson
egy-két vérfarkas megjelenik, de ez is teljesen lehetetlennek tűnt abban a
pillanatban.
A
vámpírok és vérfarkasok helyett viszont ott volt Tom! Bizony, a három szereplő
végre találkozik. Tom meglátta a két szépséget, odacsahol, majdan így szólt:
-
Szíp lányok, há' ti meg mit kerestek itten, messze a meséktől?
Tom
hangjára a két lány biza bepisilt örömében. Candy összeszedte magát és így
felelt:
-
Meguntuk a meséket, a horrort, a vígjátékot, meg az akciót. Így elindultunk,
hogy saját utunkat járjuk, de a GPS pittyeg, prüttyög, és mintha kiszáradt
volna. Van vized számunkra, elhajtott szépségeknek?
Tom
hangosan hümmögött, habozott, hogy vajon a saját készítésű ivóvizét ilyen
lányokra pazarolja-e vagy inkább a kútból hozzon-e nekik. Végül úgy döntött:
mindegy!
-
Van ám! De még mennyi! Jertek velem szíp jányok, ünnepeljünk együtt!
Cindy
és Candy egymásra néztek – ők semmi ünnepelni valót nem láttak ebben a
nyomorult helyzetben. Várták a szőke lovat, meg a táltos lovagot. Jajj opíí,
fordítva! Ajjajj, azt hiszem, még egy bogyót be kell vennem!
Tom
egy kétszintes házban éldegélt. Kívülről kőporozott, belülről Győzike showzott.
-
Te Candy, jó ötlet volt ez? – bújt nővérefogadottanyja mellé Cindy, félve
pislantott körbe az előszobában.
-
Hiszen nem tudjuk az irányt, amerre mennünk kell! Majd ez a paraszt eligazít
minket.
-
Vagy inkább megigazít minket kívülről… - borzongott össze Cindy.
A
nap hamar eltűnt, lehet megbukott valamilyen tantárgyból, de a hold úgy
ragyogott, mint a fényesre pucolt evőeszköz Tomnál.
Mire
újra reggel lett a lányoknak folyt a nyáluk, és arra riadtak fel, hogy valaki
hangosan próbálja utánozni a kakas kukorékolását.
-
Ez meg mi a lóf…? – mordult fel Candy és meglátta, ahogy Tom hangosan fújja a
kürtöt. Egy kürtöt. A kürtöt. Egy kibaszott hangos kürtöt!
-
A jó égbe… - ült fel Cindy is. Hasogatott a feje, de nem foglalkozott vele.
Valami más sokkal fontosabb volt és rosszabb. Egy disznó feküdt mellette!
Candyre nézett. Mellette meg egy hörcsög. Mi a fene történt tegnap este? Semmi
nem jutott eszébe az után, hogy Tom megkínálta őket a vízből.
Tom
mellett pedig egy particsirke repülgetett. Fent-lent, fent-lent. Úgy pattogott,
mint egy elemes kutya. Cindy szeme hamar kifáradt a nézésben.
Mire
délután lett a kocsiban ültek, ketten, négyen, plusz még egy állat.
-
Utálom a malacokat… - morogta Cindy
-
Hörtálom a hörcsögöket, hörr… - hörte Candy.
-
Timmy! – mosolygott Timmy.
A
GPS pedig hörtalált a helyre, amit a lányok hörrestek. Hát így történt az, hogy
Tom maradt a pusztán, és hörrelt, a lányok meg annál is jobban hörreltek. Itt
már hörrelt mindenki, csak nekem nincs halvány lila ködöm, hogy mit is akartam
írni... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
