Egy�ltal�n nem �rdekelt, hogy az emberek megb�mulnak. Nem t�r�dtem azzal, hogy a ruh�m koszos �s szakadt lesz. Ami zavart, az is csak a magas sark�m volt, amit rohan�s k�zben f�l �ton el is dobtam egy kuk�ba, �gy a talpamat kezdtem fels�rteni, de teljesen hidegen hagyott. Ink�bb csak futottam, amennyire t�lem tellett. Mondjuk ez nem, jelentette azt, hogy olyan temp�val haladtam, amennyivel szerettem volna. Soha sem gondoltam volna azt, hogy milyen neh�z lehet egy esk�v�i ruh�ban futni, mivel a filmekben mindig k�nnyen ment a csajoknak. B�r azok magas sark�ban is gyorsabban futottak, mint �n sportcip�ben.
Meg�lltam az �t sz�l�n�l, �s k�rbe n�ztem. Fogalmam sem volt arr�l, hogy merre menjek tov�bb, �s a telefonom sem volt n�lam, hogy felh�vjam Tomot, megk�rdezni, hogy merre menjek. Annak ellen�re, hogy a falu eg�szen apr� volt, teljesen elt�vedtem. Csak �lltam egy helyben, mez�tl�b, az id� pedig el�g� szeles volt.
Kezdtem feladni, hogy megtal�ljam Billt. Kezdtem feladni az eg�szet, �s arr�l sem volt fogalmam, hogy m�gis hogyan jutok majd haza, p�nz n�lk�l. Az elm�mbe pedig az villant el� �jra �s �jra, hogy felesleges volt minden. Ez az eg�sz dolog. Hogy ink�bb mentem volna hozz� Markhoz.
Tekintetemmel v�g�l egy padot kezdtem keresni, ahova le�lhetek, �tgondolni a helyzetet. �s annyi szerencs�m m�g volt, hogy nem messze t�lem, mindent�l elhagyva ott volt egy pad, egyed�l, mintha csak kih�v�an azt kiab�ln�: �lj�l r�m!
Lassan elindultam oda, egyre k�zelebb �rve a kiszemelt padhoz, amikor ismer�s hangot hallottam meg a h�tam m�g�l:
 - Sophie?
Meg�lltam, megfordultam, amit pedig l�ttam csoda volt sz�momra.
 - Bill! - Sz�laltam meg nagyon halkan, szinte suttogva, �s annak ellen�re, hogy oda akartam rohanni hozz�, a l�bam f�ldbegy�kerezett.
 - Szebbnek k�pzeltelek el esk�v�i ruh�ba, de �gy is gy�ny�r� vagy! - Elmosolyodott, arc�ra ki�lt a boldogs�g, a szemei pedig csillogtak.
 - K�sz�n�m… - Hajtottam le a fejem, azt�n �jra r�n�ztem, de ez�ttal m�r a k�nnyek is megjelentek a szemembe.
Mire pedig �szbe kaptam, ott �llt el�ttem, teljes val�j�ban, keze pedig megfogta az eny�met. K�zelebb h�zott mag�hoz, test�nk egym�si�hoz simult, de nem cs�kolt meg. Csak eg�szen k�zel az arcomhoz, suttogva besz�lt.
 - Most olvastam el az utols� oldalt. Gondoltam, elmegyek hozz�d, Amerik�ba, de megl�ttalak az ajt�b�l. L�ttam rajtad, hogy nem tudod hova kell j�nn�d, ez�rt ut�nad indultam.
 - Nem jegyeztem meg a c�medet… - Nevettem fel halkan, amin � is elnevette mag�t. - Hi�nyozt�l. - Suttogtam v�g�l, �s egy�ltal�n nem �rdekelt, hogy b�rki is megl�that minket.
 - Te is nekem. �s k�sz�n�m sz�pen. - Suttogta h�l�val a hangj�ban.
 - Mit is? - k�rdeztem t�le �rthetetlen�l, egy pillanatra �tfutott rajtam, hogy elhagy.
 - Hogy r��bresztett�l valamire. - v�laszolt halkan, egyik kez�vel az arcomat simogatva.
 - Mire is? Hogy felesleges volt minden? - N�ztem r� k�ts�gbeesetten, �s ism�t kezdett el�t�rni bel�lem, azaz �rz�s, amikor mindent feleslegesnek �rzek.
 - Nem! - Nevetett fel hangosan, amit�l megnyugodtam, � pedig suttogva folytatta tov�bb: - Az �let egy j�tszma. Amit olyann� alak�tasz, amilyenn� akarsz. Hogy k�nnyed�n �ssze tudod hozni a happy end-et.
Ujj�val meg�rintette az �llamat, k�zelebb h�zta az arcomat az �v�hez, majd ajk�t l�gyan az eny�mre tapasztotta. �s egy cs�kban forrtunk �ssze.