Nem bírt nyugton megülni. Fel s alá járkált a szobában. Félpercenként lopva a falon levő órára pillantott, de az idő csak vánszorgott. Nem akart sehogy sem tíz óra lenni. Bár jobban belegondolva, nem is nagyon akarta, hogy az legyen.
Megbánta már, amit tett. Szíve szerint visszavonta volna a dolgot, és nyugton feküdt volna az ágyába. De most meg…!
Utálta magát, amiért öccsére hallgatott. Hiszen miért jó ez neki? Nem segít ez rajta semmit sem! Ő nem testiségre vágyott. Egy kicsit sem! Azt szerette volna, ha valaki végig hallgatja. Szavak nélkül biztatja. Segít rajta, ha kell.
Kopp, kopp.
Szíve hatalmasat dobbant, amikor meghallotta az ajtón a kopogást. Megállt a járkálásban, s hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen. Ajtót nyisson, vagy tetesse azt, hogy nincs itt? De ha az utóbbi mellett döntene, akkor kiderülne a hazugsága…
Az ajtónyitás mellett döntött végül. Hisz mi történhet, ha kivételesen olyat tesz, amit nem szokott?
Lassan odalépkedett az ajtóhoz, de mielőtt kinyitotta volna azt, megállt. Szíve a torkában dobogott, s kétségei megint úrrá lettek rajta. Tényleg jó ez?
Kopp, kopp.
Türelmetlenül hangzott a kopogtatás. Tisztába volt vele ő is, hogy nem várakoztathatja meg az érkezőt. Ezért hát mély levegőt vett, kifújta lassan a levegőt, aztán ajtót nyitott.
De meglepődött.
Egy egészen apró, alig 160 centis lány állt előtte. Barna haja csak az álláig ért, s frufruját gondosan hátracsatolta, hogy az ne lógjon az arcába. Szeme barna volt, és gyönyörű. Sminkje nem volt kihívó, egészen vékonyan húzta ki fekete szemceruzájával. De ez az egyszerűség a ruhájára is jellemző volt. Fekete toppot viselt, szűkszárú farmernadrággal, ami kihangsúlyozta tökéletes alakját. Egészen megdöbbent, hiszen nem erre várt, amikor felhívta a lányt, örömszolgáltatás céljára. De kellemeset csalódott.
 - Szia. - Köszönt egy apró mosollyal az arcán a lány. Épp csak annyira mosolygott, amennyire csak kellett. - Cathy vagyok.
 - Ehm… szia… - Köszönt vissza ő is, s elállt az ajtóból, hogy beengedhesse a lányt. Aki be is ment, s halkan megköszönte az udvariasságot. - Bill vagyok… De gondolom… ezt… tudod… - Nyögte ki halkan, hiszen egyszerűen nem tudott szóhoz jutni. Meg amúgy sem volt beszédes a lányok előtt.
 - Igen, persze. Tom bátyja. Mesélt rólad, még a múltkor. Akkor mondta, hogy készüljek rád, lehet hívni fogsz. Hát… hívtál is. - Miközben beszélt, mosolyra állt a szája sarka, és tekintetét végig futatta a hatalmas nagy szobán.
 - Miket mondott rólam Tom? - Ekkor pillantott ismét az órára, amin a mutató azt mutatta, hogy egy perccel múlt tíz. Cathy tökéletesen pontos volt.
 - Főleg azt hangoztatta, hogy rád fér egy kiadós nagy sex. Meg beszélt arról, milyen jó a kapcsolatotok. Időnként a sima hétköznapi témákról is hosszasan elbeszélgettünk. - válaszolt illedelmesen Cathy, ezzel is meglepve Billt.
 - Nem csak sexeltetek?
 - Azt előre elmondom neked Bill, hogy én más vagyok, mint a többi. Ha az ügyfél, beszélgetésre vágyik, arra, hogy kiöntse a lelkét, én meghallgatom. Bármit kér az ügyfél, bizonyos kereteken belül, én azt teljesítem. De gondolom azt hitted, olyan vagyok, mint a szimpla útszéli sarki kurva.
 - Hát… öhm… Igen.
 - Semmi baj. Megszoktam már. A munkám része a testi örömök is, szóval, ha úgy vesszük kurva vagyok. Csak nem olyan külsővel, és csak bizonyos kereteken belül végzek testi örömök kielégítését. És mindig használok gumit. Soha nem lehet tudni milyen betegséget hordoz az illető.
 - Kérdezhetek valamit?
 - Persze, nyugodtan. Engedélyt sem kell kérned hozzá.
 - Nem félsz, hogy kötődni fogsz az ügyfélhez, ha csak beszélgetésre vágyik, vagy bármi másra? Hiszen az is benne lehet a pakliban.
 - Nem akarok bunkó lenni Bill, most ezzel a válasszal, de… Akinek ilyen örömökre van szüksége, az olyan ember, aki elvárná tőlem az örökös törődést. A legrosszabb az egészben persze az volna, hogy minden bizonnyal én lennék az egyetlen az életében, akire számíthatna, és azt mondaná, hagyjam ott a munkámat. Azt meg semmi pénzért nem tenném meg.
 - Még akkor is ez a véleményed, ha rólam van szó? Mert én azért… ha úgy vesszük, más vagyok, mint a többi.
 - Igazad van…
Bill végül helyet kínált a lánynak az ágyon, s megkínálta egy pohár tömény itallal, amit az örömmel el is fogadott. Bill odaadta neki, aztán magának is töltött, majd leült mellé az ágyra. De nem történt semmi más, csak beszélgettek. Mindenféléről. Bill életéről, a politikai helyzetről, Tomról, a rajongókról és sok más felesleges témáról. Ami átlagos, de mégis különleges.
Egyikőjük sem próbálkozott meg sexet kezdeményezni. Jó volt nekik szimplán beszélgetni. Elfelejteni percekre az élet problémáit. Azt, hogy mi is nyomja a szívüket valójában.
Pont éjfél volt, mikor Cathy az órára pillantott. Ebben a pillanatban Bill is arra nézett, amerre a lány, s mikor meglátta, hogy mennyi az idő, szíve hatalmasat szorult. Nem szerette volna, hogy a lány elmenjen, és ő egyedül maradhasson az éjszaka. Vele szerette volna tölteni az éjszakát, tovább szeretett volna vele beszélgetni. El akarta felejteni a világot.
 - Sajnálom Bill… - Állt fel az ágyról Cathy, és a srácra nézett. - De most mennem kell. Fél egykor van még egy ügyfelem, aki egy órára ki akar magának sajátíttatni. Utána ki leszek fáradva, délben meg mehetek megint csak melózni.
 - Dolgozol máshol is?
 - Igen. Egy könyves boltban dolgozok délutánonként. Minden pénz jól jön most, hogy elutazhassak ebből az országból, vissza, Amerikába, ahonnan idekerültem, s ott újra kezdjem az életemet. Annyi pénzem már van, hogy egy albérletet két hónapig fenn tudjak gond nélkül, egyedül tartani. De én most egy kis lakásra gyűjtök. Arra, ahol még apukámmal laktam, kisgyerekkoromban.
 - Hogy kerültél ide?
 - Az hosszú történet. Majd máskor elmesélem, ha még szeretnéd, hogy találkozzunk. - Mosolyodott el Cathy, ahogy Billre nézett.
Lassan az ajtóhoz sétáltak, de ott megálltak és egymásra néztek. Bill a lány kezébe adta a pénzt, amit kért a két óráért. Az megköszönte, végül a táskájába tette el, olyan helyre, ahol biztos, hogy nem találja meg senki sem. Majd Bill felé fordult, aki apró mosollyal az arcán nézett rá.
 - Megcsókolhatlak? - kérdezte meg halkan Bill, kezét a lány derekára helyezve.
 - Alig vártam, hogy ezt megkérdezhesd… - válaszolt Cathy, halkan, lágyan suttogva a szavakat.
Kopp, kopp.

***

Kopp, kopp.
Billt kelletlenül érintette a hang, ami felébresztette. Morcosan a másik oldalra fordult, hátha abba hagyja valaki a kopogást, de nem ez történt. Az ajtó kinyílt s Tom lépett be rajta.
 - Bill, kelj fel! Meg találtam neked a tökéletes csajt, aki jó lesz neked ma éjszakára. Jól végzi a dolgát, megéri minden pénzt, és szeretni is fogod! - Ült le az ágy szélére Tom, ujjaival pedig erősen Bill bordái közé bökött.
 - Áúú! - Ült fel morcosan Bill, testvérére nézve közben gyilkos tekintettel. - Minek nekem Tom egy csaj?
 - Látom rajtad, hogy kell! És ma este lesz is! Megadom a számát, te szépen felhívod, és két órára lefoglalod magad nála. Hidd el, felejthetetlen élmény lesz!
 - Hogy hívják? - Egyezett bele morcosan Bill, de nem értette, hogy miért van rá szüksége.
 - Cathy…