Álmomban minden kihalt. Még a szórakozóhelyek is. Így pedig nem túl kellemes lazulni. A zene kezd elhalkulni, nincs mit tenni, továbbállok.  Hátulról akarok kijutni, de ahogy egy sötét sarok előtt elhaladok meglátom Eisteint. Az arca kínok százait tükrözi. Összegörnyedt testtartása megrémít. Odamennék hozzá, megkérdezni, mi a baj. De aztán meglátom a fiút mögötte. Valamelyik TV-s ember. Emlékszem rá. Ő vezeti a délutáni játékot, ami nélküle dögunalom lenne. Belenyal Eistein fülébe, az egyik kezebe pedig az öreg férfi nadrágjában matat. Erősen szorítja, Eistein pedig még csak kapálózni sem mer. Halkan felnyög, a mögötte álló fiú pedig elvigyorodik. Tudom, hogy tennem kell valamit, de azt is tudom, hogy ez teljsességgel lehetetlen. Megakarok menteni egy olyan embert, aki halott. Teljességgel lehetetlen. Abszurd. Megőrültem. Totális hülye lettem!
Odalépek hozzájuk, Eistein rámtekint, és valami olyasmit olvasok ki az arcából, hogy Idióta, most téged is magával fog rántani. De minél többet látok annál jobban bizsereg a testem. Megőrültem. Nem kérdéses.
A következő lépésem megváltoztatott mindent. Már nem álltunk, és nem volt rajtunk semmi. Eistein pucéran hevert a közeli ágyon, ami halvány lila gőzöm sincs, hogy került oda. Nem akarok ránézni, legalábbis végignézni rajta. Látom a fejét, ami kipirult, hallom, hogy zihálva veszi a levegőt. Elsétálok előtte. Én is totál meztelen vagyok. De nem fázok, és elég sötét van ahhoz, hogy ne látszódon mindenem. Furcsa érzés kering a fejemben, ahogy a fiúra nézek, aki előttem áll. Eistein és köztem váltogatja a tekintetét. Rajta még ott a nadrág. Ejj, azt nekem kell majd lehámoznom róla?
Elkap a karomnál és az öreggel mit sem törődve megcsókolt. A keze végigszánkózik a testemen, amire összerezzenek. Feltör belőlem egy hangos sóhaj, amit nem tudok hova kötni. Az ágyékát az enyémhez dörzsöli, végignyal a nyakamon és olyan dolgokat tesz velem, amit eddig mások soha. De akarom, annyira, hogy beleremegek a legapróbb érintésébe is. A csókjába is. A következő fordulatban már háttal állok neki, verejték csepeg végig a homlokomon és a hátamon. A farkam áll, mint a rúd. Valami puhába kapaszkodom, ami nem hagyja, hogy eldőljek, az a sexi, játékvezető srác pedig mögöttem áll, hozzámdőrgölőzik, húzogatja a kezét a farkamon, néha leguggol elé és a szájába veszi, a heréimet masszirozza. Mikor végignyal és belecsippent a mellbimbómba végképp elvesztem a fejem és felnyögök. Olyan hangosan, hogy visszhangzik. Van ilyen egyáltalán? Kit érdekel, akarok még!
Annyira akarom, hogy mikor belémhatol észre sem veszem. De amikor eléri azt a pontot, amit annyira szeretek minden elszakad körülöttem. Mozgunk, mint az őrültek, már mindketten azok vagyunk. Sóhajtok, belemarkolok abba a puha valamibe előttem. Az a szemétláda meg megcsókolja a hátamat, végighúzza a kezét a mellemtől egészen a péniszemig és ott kezd játszadozni. A csípőjébe karmolok, hogy érezze ennyi még nem elég. De úgy mozog bennem, hogy mégis elég és mégis többet akarok. Érzem a forró lehelletét a tarkómon és arra gondolok, látni akarom. Látni akarom közben, még hangosabban nyögni, és megcsókolni.
Az én álmomban pedig minden kívánságom valóra válok. Ott fekszik az ágyon alattam, könyököl én pedig megremegek. Mióta lovagolhatok rajta ilyen nyakatekert pózban? Nem akarom tudni, azt akarom, hogy még jobb legyen. Körbefonom a kezem a nyakán ő pedig a farkamon. Annyira jó, hogy az már fáj. Az ágy eleje mögé odaröppen egy tükör, és látom milyen csapzott vagyok és piros és tele tűzzel, vággyal. Sex utáni vággyal. Aztán mindenhol tükör lesz és látom, hogy ő mennyire akar engem.
Továbbtart, mint ameddig kibírnám. Talán hála neki, vagy a tükröknek. De mikor elélvzek... Azt hiszem többször kikéne így próbálnom. Olyan hangosan nyögök fel, hogy már ordításnak számít. A hátam ívbe feszül, behunyom a szemem és csak nyögök. Pillanatok múlva pedig ő is elélvez bennem. Kifulladva zuhanok mellé, így kihúzva magamból a péniszét. A mellkasán a saját anyagomat látom, de nem érdekel. Fázni kezdek és felébredek. Felébredek a rideg valóságba és rájövök, hogy csupa víz vagyok, a pólómat teljesen átizzadtam, a paplant lerúgtam az ágyról, a farkam pedig... arról inkább nem ejtenék szót. Lüktet, szűk lyuk után áhítozik. Remegő lábakkal megyek át Tomhoz, hogy segítsen rajtam. És hogy az álmomat valóra váltsa.