Tudod mi az a halálvágy? Amikor minden darabokra hullik
körülötted és elfordulnak tőled. Senki sem segít továbbmenni, vagy felállni. Mindent
magadnak kell megoldanod. És ha valakihez fordulnál ő nem lesz ott. Egyedül
maradsz, a családod pedig sír és értetlenül áll a dolgok előtt. Hogy mondod el
nekik? Képes vagy rá egyáltalán? Meghátrálsz, vagy a kezedbe veszed a dolgokat?
De mi van, ha semmi, semmi nem úgy fog kisülni, ahogy te várod? Minden más
lesz, mint ahogy elképzelted. Megállsz? Feladod? Hagyod, hogy legyűrjön a
halálvágy, és hogy elsodorjon? Megállsz egy pillanatra és körbenézel? Hajlandó
vagy elbúcsúzni a régi szép emlékektől? Hát ennyire beszari lettél? Azt hiszed
ez a legkönnyebb megoldás? Feladni magad és az életedet? Hagyni, hogy vértócsát
hagyj magad után a padlón? Azt hiszed, ezzel mindent megoldasz? Szerinted ettől
könnyebb lesz nekünk vagy akárki másnak? Ha megteszed, okot adsz, hogy akik
utálnak célt érjenek. Ha megteszed, másoknak mutatod meg milyen gyenge is vagy
valójában. Azt hiszed ez a keménység, hogy felvágod az ereidet, hogy beszedsz
egy kis mérget vagy leugrasz a tetőről? Azt hiszed, ezzel fogod másoknak
megmutatni mit kell tenniük a te helyzetedben? Szerintem nem. Ha valóban képes
vagy arra, hogy a saját életedet kiontsd, remélem, a pokolra kerülsz. Ha
képtelen vagy felállni és segítséget kérni másoktól, akkor megérdemled. Mindig
lesz melletted valaki, akinek szólhatsz, ha bármi problémád lenne. Miért kell
eltitkolnod? Miért kell itt hagynod ebben a kifordult világban? Miért nem
harcolsz te is úgy, mint mások ebben a kibaszott világban? Miért kell neked
annyira másnak lenned? Miért hiszed azt, hogy ezzel több vagy, mint a többiek.
Ha nem harcolsz csak kevesebb vagy, de jóval kevesebb. Ha nem állsz fel az én
kedvemért sem akkor sajnálni foglak. A sajnálatomat pedig gyűlölöd, ahogy
magadat is most. Én nem gyűlöllek. Csak kérlek, kérlek, állj fel és hagyd, hogy
a dolgok menjenek a maguk útján! Ne félj a holnaptól, a tegnapot felejtsd el,
és csakis a mával foglalkozz! Velem, mert itt vagyok melletted. Mond, miért nem
veszed észre? Vakká tettelek és te is engem.
Szedd össze magad és mutasd meg a világnak hogy tökéletes vagy. A
legtökéletesebb ember, akit valaha láttam.
- Bill?
- Ha?
- Minden rendben, kicsim?
- Ja… persze. – bólintott lassan, kimérten, fáradtan, elbukva.
- Menj haza, aludnod kéne.
- Jól vagyok, anya. Inkább pihenj te, én el leszek itt.
- Rendben. – állt fel Simone az ágy mellett, majd aprókat lépve kiment a
szobából.
Bill erőtlenül állt fel, lábai ólomsúlyúak voltak, karjai fájtak a nyomástól.
Hányszor is? Mennyi ideig? Már számolni sem bírta, az agya kikapcsolt és csak
egy dologra koncentrált: megmenteni ikertestvére életét. De milyen áron? Vajon
csak kárt tett benne? Mégis hogy lehetett ekkora barom?
A gépek monoton pityegése jelezte testvére egyenletes szívverését és légzését.
Az a seggfej… azt hiszi ezzel vált menő csávóvá… mekkora egy suttyó paraszt!
- Ha felébredsz, laposra verlek, remélem hallod! – suttogta dühösen, ökölbe
szorult ujjaival pedig rávert az ágy végére, pár centire testvére kezétől.
Vajon meddig fog tartani? Túléli-e valaha lelkileg vagy már teljesen feladta
belül? Mit tehetne a saját vértestvéréért? Nem hagyhatja meghalni, nem, azt
soha! Az ő vére folyik benne, az álmaik közösek, egyszerre szólalnak meg… Ők
így vannak összekötve, örökre! Nem hagyja itt, védtelenül, elmerülve a saját
sötétségében. De mégis hol romlott el minden? Tegnap még mosolygott, ma meg… De
miért nem látta? Látnia kellett volna! Az ikertestvére, neki tudnia kellett
volna róla! Tom… Túl jól játssza a szerepét a saját öccse előtt! Miért nem
szólt? Biztos tehettek volna valamit… Megmenthette volna ettől a hatalmas
tévedéstől.
Kint sötét volt, a szobát csak a pislákoló lámpa fénye világította meg, ahogy
Tom arcát is. Annyira nyugodt és határozott… gondolta magában Bill, miközben
megérintette bátyja arcát. Puha volt, meleg, elhagyatott. Még magának sem merte
bevallani, de a könnyei szinte vulkánként akarnak kitörni belőle. Nem hagyhatja
el magát, nem ebben a helyzetben! Erősnek kell maradnia, az édesanyjuk nem
láthatja őt sírni, különben valami odavesz belőle – és Billből is.
- Mi lenne, ha én is megtenném? – kérdezte alig hallva saját hangját és
beleborzongott még csak a gondolatba is. Ekkora butaságot… Csak több gondot
okozna vele mindenkinek! Most arra kell összpontosítania, hogy Tom felépül, és
hogy mindenkit megnyugtassanak az állapotával. Mert Tomot pár bogyó és egy-két
pengevágás még nem teszi a sírba! Tom ennél sokkalta keményebb. Nem adja fel…
De akkor miért tette ezt?
Az ablak félig nyitva szabadjára engedte a szavakat, kiabálásokat, nevetéseket,
hogy beszökhessenek a szobába életet hozva magával. Odakint is vannak emberek,
akiknek rosszabb a helyzetük! Gondolj csak bele, Tom, mi lenne, ha egész
életedben másoktól kellett volna pénzt koldulnod és nélkülöznöd? Ehelyett te
megkaptál mindent, mindent, amit csak szerettél és akartál! Kocsi, ház, lányok…
Akkor mégis mi hiányzott ennyire számodra, hogy csak úgy itt hagyj egyedül?
- Észnél voltál te egyáltalán? – mordult fel idegesen az ágy mellé ülve. Nézte
Tom arcát, de semmit nem tudott leolvasni róla. Pókerarc. Gyűlölte mikor Tom
így elhallgatott előle valamit, valamit, ami fontos volt, létfontosságú! Az
élete legfontosabb problémája! Mi volt az? Mit nem kapott meg? Örült, boldog
volt, de belülről emésztette valami. Miért nem osztotta meg? Miért kellett
eltitkolnia?
Rossz öcs. Még csak észre sem vette, hogy valami megváltozott Tomban. Neki is
inkább meg kéne halnia, hiszen nincs annál rosszabb, ha rájössz, hogy rossz
vagy, a legrosszabb ember a világon. Képtelen volt megérteni a bátyja szavát,
mosolyát, arcát. Azt hitte érti, és akkor tolta el magától, mikor neki a legnagyobb
szüksége volt rá. Tomnak szüksége volt rá, ehelyett ő csak magával és a zenével
foglalkozott. Azt hitte, így minden rendben van, nem hallgatott másra, csak a
saját feje után ment. Vak volt. És egy hatalmas nagy barom.
- Hihetetlen, hogy mindig eléred, amit akarsz… - nevetett fel sötéten és
hagyta, hogy képek cikázzanak a fejében, olyanok, amik igazából még meg sem
történtek.
- David Jost! Kérem, álljon meg! Mondja, mi lesz most a Tokio Hotellel Bill és
Tom Kaulitz nélkül? Mit fognak mondani a fanoknak? Mi történt az ikrekkel?
Hogyan haltak meg? Kérem, válaszoljon a kérdésekre!
- Bill és Tom Kaulitz a testvéri szeretet miatt haltak meg, amiatt, amit maga
valószínűleg sosem fog megérteni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
