Erre most mit mondjak? - Estem hatalmas kétségbeesésbe, a másodpercek pedig egyre inkább óráknak tűntek számomra.
Arcáról lassacskán kezdett lefagyni a mosoly, és alig észrevehetően hátrébb lépett, de én sajnos észre vettem. Azonnal megszorítottam a kezét, és olyan közel húztam magamhoz amennyire, csak tudtam. A könnyek újra utat törtek maguknak, amit annak tudhatott be, hogy közlöm vele: mégis Markot választom.
De magamat is meglepve mást mondtam.
 - Én is szeretlek, nagyon is!

***

 - Amúgy hogy haladsz az újsággal? - kérdezte halkan, mintha attól félne, hogy hatalmas nagy bűnt követünk el a beszélgetésünkkel. Bár örültem neki, hogy nem hangosan beszélünk a buszon, mivel így nem hallják olyan sokan, sőt, senki sem hallja.
 - Eléggé szarul. - Vallottam be az igazat, észbe kapva, hogy nekem azzal kéne dolgoznom, ahelyett, hogy Billel tölteném minden szabadidőmet. - A fele van csak meg, és alig van már időm ahhoz, hogy befejezzem. Azt hiszem, majd kibővítem valami aprósággal, amivel William is elégedett lesz, a rajongók is.
 - Segítsek összehozni neked egy kis apróságot? - kérdezte meg huncutul, alsó ajkamba harapva, mindvégig a szemembe nézve.
 - Hány oldalas lenne? - kérdeztem kíváncsian, és egyre jobban érdekelt az ajánlata. Minden segítség jól jön, ha egy egész újság összehozásáról van szó.
 - Kettő, ha nem több. - Rántotta meg könnyedén a vállán, mintha csak egy kis apró cikkről lenne szó. Még jobban érdekelni kezdett, hogy mire gondol pontosan.
 - Ó, az jól jönne! És… megtudhatom, hogy mi lesz majd? Esetleg egy pucér kép rólad? - Nevettem fel halkan, amin ő is elkuncogta magát, mondjuk belülről nem mosolyogtam, mivel eszembe jutott, hogy két hét van csak hátra.
 - Nem, rajtad kívül senki sem láthat pucéran, szóval… - Huncutul elvigyorodott, és biztos voltam benne, hogy vajon mire gondolhat.
 - Pedig gyönyörködhetnének a sok tetkóidba. - Ujjamat végighúztam a bal karján lévő feliraton, elgondolkozva magamban egy újabb tetováláson.
 - Elég vagy te nekem. - Nevette el magát, azt figyelve, hogyan figyelem a tetoválását.
 - Hát akkor jó, mert akkor kevéssel is beéred. - Néztem rá kihívóan, felkészülve arra, hogy közöljem vele a tetoválásairól a véleményeimet.
 - Ezt hogy érted? - Értetlenkedett egy mosollyal az arcán, abban pedig biztos voltam, hogy nem tudja, mire gondolom.
 - Az oldaladon lévő hatalmas tetoválásod nem tetszik. - Vallottam be, nem is félve a következményektől. Helyette megrántottam könnyedén a vállam, mire csak mű durcával az arcán rám nézett.
 - Mondja egy olyan, akinek nincs. - Kisfiús hangján elnevettem magam, miközben belegondoltam abba a ténybe, hogy hamarosan nem fogom hallani többet. Egyszer kikészülök magamtól!
 - De van. Kettő is. - mondtam neki a tényeket, amin elkerekedett a szeme, én meg ismét elnevettem magam.
 - Hol? - kérdezte mohó kíváncsisággal, egyre türelmetlenebbül várva a válaszomat, amit pillanatok múlva meg is kapott:
 - A tarkómon, és a fülem mögött.
Azonnal elsöpörte a hajamat a fülem mögül, megpillantva az apró csillagot, ami már vagy öt éve rajtam éktelenkedett, gondosan elrejtve. De hát nem tudtam máshova tetováltatni, úgy, hogy a szüleim ne vegyék észre. Persze másnap azonnal lebuktam.
Alaposan megnézte, majd a tarkómon lévő díszes B betűt figyelte elgondolkozva, hogy vajon miért pont egy B betű van rajtam. Miután pedig azt is megnézte kérdő tekintettel a szemembe nézett, jelezve, hogy meséljem el azoknak a történeteit neki.
 - Az első tetoválásom a B betű volt. Az első szerelmem után, aki az én hibámból halt meg. Miután pedig meghalt, kikönyörögtem a szüleimtől ezt a tetoválást. Nehezen, de belementek, így 16 éves koromban magamra varrattam. - válaszoltam fel nem tett kérdésére, visszaemlékezve arra az estére, amikor megcsináltattam. Arra, amikor meghalt akkori életem nagy szerelme, egyáltalán nem próbáltam visszaemlékezni. Még véletlenül sem.
 - Mi történt? - kérdezte meg udvariasan, mint aki már fel van készülve arra, hogy nem akarok erről beszélni neki.
 - 13 éves koromban jöttem össze vele, és nagy szerelem volt. - Kezdtem bele a kis történetemben, próbálva visszaemlékezni minden jóra, vele kapcsolatban. - Ő volt az első, úgy mindenben. Első szerelmem, első csókom vele volt, és ő neki… szóval vele feküdtem le elsőnek. De 16 éves koromban szakítottam vele, nem is tudom, hogy miért. Azóta rájöttem, hogy ostobaság volt. Már a szakítás utáni nap tudtam, hogy nem kellett volna. Ezért felhívtam, bocsánatot kértem tőle, és megbeszéltük, hogy a szokásos helyünkön találkozunk. Hiába vártam rá, nem jött. Azt hittem, csak kicsesz velem, de miután megtudtam, hogy frontálisan ütközött egy kamionnal… - Nem bírtam tovább folytatni, de látszólag Billnek ennyi is elég volt. Helyette szorosan magához húzott, nehogy kitörjön belőlem a sírás.
 - Hogy hívták? - kérdezte meg halkan, ismét felkészülve egy nem leges válaszra, de mégis válaszoltam neki:
 - Billie.

***

 - Énekelsz nekem? - Néztem rá ártatlan kiscica szemekkel, reménykedve abban, hogy énekel nekem. Egyre jobban szükségem volt arra, hogy eltereljem valamivel a gondolataimat.
 - Mit szeretnél hallani? - kérdezte meg egy mosoly kíséretében, fényezve magát közben, hogy legalább a hangja tetszik rajta.
 - Mivel csak a számaitok közül a Zoom into me-t meg a Phantomrider-t szeretem csak… így tehát… a Phantomrider-t. Az most jó lesz. - Szerettem volna a fejemet a mellkasába fúrni, de gyengéden eltolt magától, ismét a mű durcával az arcán.
 - Már a tetkómat sem szereted, de még a nehezen összehozott számainkat sem? Hát… ezért még kapsz egy kis büntetést. - Nézett rám huncut mosoly kíséretében komolyan, így azonnal leesett, hogy mire gondol büntetés alatt.
 - Jajj, szegény fejem! - Elkerekedett szemekkel ránéztem, miközben kétségbeesetten próbáltam ránézni.
 - Igen, jajj neki! - Tekintete egy darabig halál komolynak tűnt, aztán elnevette magát, és egészen lágyan megcsókolt.
Végül a fejemet a mellkasába fúrtam, a pólójába kapaszkodtam közben, miközben az ő keze a hátamon pihent. Adott még egy apró puszit a fejem búbjára, majd elkezdett énekelni, egészen halkan, mégis mindent tisztán hallottam.
„Gas and blood
Is all I've got
In you I trust
The final exit's
passing by
The wheels run free
Under me
It's you I feel
A million sparks
are falling down
I turn the wheel around”

(Magyar fordítás:
Gáz és vér
Minden kapott én vagyok
Benned hitelben árusítok
A végső kijárat
múlás
A kerekek ingyen futnak
Alattam
Ez te vagy érzek
Egy millió szikra
összeesik
Megfordítom a kereket
Saját fordítás, szóval elég ratyi, de ezért kuss >.< Nem vagyok profi angolos, épp, hogy elboldogulok vele xĐ)