- Szerintem az b�ven el�g lenne, ha csak �n k�rdez�sk�dn�k. - v�laszoltam valami �rtetlens�get, csakhogy kit�rjek az igaz v�lasz el�l. Meg am�gy is… mi k�ze van hozz�?
 - Holnapt�l! - Vigyorodott el Tom, �s k�zelebb �lt hozz�m. Tekintete tal�lkozott az eny�mmel, �s fogalmam sem volt r�la, hogy vajon neki mi �lvezet van abban, ha mindig pr�b�l nagyfi� m�dra „nyomulni.” - Ma m�g �n k�rdezek!
 - K�rdezni k�rdezhetsz, csak nem biztos, hogy v�laszolok is r�. - R�ntottam egyet a v�llamon, majd k�sz�ltem volna fel�llni, de gyeng�den megragadta a kezem, azt�n az �l�be h�zott. Sz�lni sem b�rtam, ink�bb csak elvettem a kez�t a combomr�l. - Ink�bb ess�nk t�l rajta… - S�hajtottam beleegyez�en, sz� n�lk�l elt�rve, hogy az egyik sz�ke hajtincsemmel kezd el babr�lni.
 - Mi�rt tett�l sz�k�t a hajadba? - Ujja k�r� csavarta a tincset, majd elengedte. V�g�l �jra ism�telte ezt.
 - Unatkoztam m�g a f�iskol�n, az�ta meg lusta voltam v�ltoztatni. - Pr�b�ltam volna messzebb ker�lni t�le, de ezt meg�rezte, �s m�g k�zelebb h�zott mag�hoz.
 - Mi�rt pont �js�g�r� akart�l lenni? - J�tt az �jabb k�rd�s, miut�n m�r nem a hajammal foglalta el mag�t, hanem a gy�r�met figyelte meg �jra, alaposabban.
 - Mindig is �rdekeltek az ilyen dolgok. Meg mindig is szerettem �rni. - Elh�ztam a kezemet, amin elmosolyodott, ut�na a fej�t a v�llamra hajtotta. Megfogta a kezem, �s �sszekulcsolta az ujjainkat, �gy, hogy el sem tudtam h�zni.
 - Meg akartam k�rdezni, csak elfelejtettem… ugye mindig k�telez� egy nyelvet tanulni, m�g Amerik�ban is. Ha nem tudsz n�met�l… akkor milyen nyelven tudsz? - Arca k�zelebb ker�lt az eny�mhez, v�szesen k�zel, �s nem tudtam mit tenni ellene. Mikor fogja m�r fel v�gre, hogy a nagy semmi�rt nyomul?
 - Semmilyen. Pedig pont n�metet akartam tanulni, de a tan�r els� �r�n k�z�lte velem, hogy be se tegyem a l�bam az �r�ra. �gy f�l�ven �t, l�gtam, azt�n �szrevette az igazgat�. Elmondtam mi volt, kir�gta a tan�rt, �n pedig �gy gondoltam tanulok franci�t. H�t… nem ment, �s megbuktam bel�le. - Nevettem el magam halkan, abban rem�nykedve, hogyha l�t rajtam valami �letkedvet, akkor b�k�n hagy. De nem t�rt�nt semmi ilyesmi, ink�bb meglepett a k�vetkez� k�rd�s�vel:
 - Hol ismerted meg azt a… Markot?
Semmi kedvem sem volt v�laszolni. Azt sem �rtettem, hogy mi�rt �rdekli. Nem megy vele sokra, ha ilyen k�rd�sekre v�laszolok, nem lesz t�le okosabb. Ha meg ennyire k�v�ncsi, akkor az legyen az � baja. Nem is az�rt j�ttem ide, hogy t�lem k�rdezzenek olyan dolgokat, amik v�gk�pp nem tartozik r�juk! - gondoltam idegesen, �s sz�vem szerint kivertem volna a hisztit Tomnak, hogy engedjen el.
 - Ennyire csak nem rossz helyen… - Pr�b�lt volna kiszedni bel�lem valamit, �s m�g a hangj�t is kedvesebb� var�zsolta emiatt.
 - Nem tartozik r�d… - Szerettem volna keresztbe fonni a karomat, de �szre vettem, hogy Tom m�g mindig nem engedte el a kezemet. Mondhatni fogs�gban tartott. Ami felideges�tett. - A sz�linapi bulimon! - Csattant ki bel�lem v�g�l, �s v�gre siker�lt elh�zni a kezemet az �v�b�l. El�gedetten fontam keresztbe a karomat a mellkasomn�l, �s kezdtem �r�lni, hogy ennyi b�ven el�g neki, de feltett m�g egy k�rd�st, ami m�g jobban meglepett:
 - �n vagy Bill?

***

 - Ism�teld ut�nam. Ich liebe dich Tom! - Nevetett, mintha viccesnek tal�ln� a dolgot, pedig sz�momra ink�bb k�sz k�nz�s volt. Fogalmam sem volt r�la, mi �r�m�t tal�lta abban, hogy napi egy �r�n kereszt�l n�metet akar velem tan�ttatni. �gy sem fogom megtanulni…
 - Ennyit az�rt tudok n�met�l. - mondtam neki kedvtelen�l, �s kin�ztem az ablakon, figyelve a szakad� es�t, amit�l alig lehetett l�tni a t�jat.
 - Akkor azt, hogy… - Kezdett el gondolkozni, vagyis szerintem ink�bb csak �gy tett, mintha gondolkozna. Nem n�ztem valami nagy �rtelmis�gnek, sz�val… - Tom's s��, niedlich, witzig, liebenswert, und… (Tom kedves, aranyos, vicces, szeretni val�, �s…)
 - Nem �rtem, de csak sejtem, hogy mi lenne a v�ge. �s nem fogom olyat �ll�tani, ami nem igaz. - R�ntottam egyet a v�llamon, majd a mobilomon l�v� �r�ra n�ztem. �t perc telt csak el!
 - Aber die Wahrheit gewesen w�re. (Pedig igazat mondtam volna.) - mondta n�met�l, ezer wattos vigyor k�s�ret�ben. A fejemet az asztalra hajtottam, �s egy nagyot s�hajtottam. - Bill! - Sz�lt testv�r�nek, aki pillanatokon bel�l meg is jelent. - Sophie nem hajland� norm�lisan n�metet tanulni… - Panaszolta testv�r�nek, az pedig csak hangosan felnevetett.
 - Te mondasz baroms�gokat, azokat pedig nem mondom ki. Am�gy is, egy nyelvtanul�st az alapokn�l kezd�nk, nem ott, hogy mondjak ki egy n�met mondatot… f�leg hazugs�got. - K�z�ltem Tommal a t�nyeket, amire nem �gy reag�lt, mint v�rtam volna. Elnevette mag�t csak, �s adott az arcomra egy puszit.
 - Ha ennyire szar tan�r vagyok, akkor tanulj Billel. �rte �gyis minden csaj oda van, mert olyan zab�lni val�. - V�kony�totta el a hangj�t, pr�b�lva ut�nozni egy l�nyt. Odal�pett testv�r�hez is, �s �sszek�colta a fekete haj�t, ut�na meg�lelte. Odahajolt a f�l�hez is, azt�n halkan beleb�f�g�tt.
 - F�jj, de barom vagy, te faszfej! - Tolta el mag�t�l testv�r�t, aki csak nevetg�lve elment. Bill belet�rt a haj�ba, majd egy hajgumival �sszefogta, ut�na le�lt velem szemben. - Nyugi, n�ha olyan, mintha nem is az ikertestv�rem volna.
 - H�t el�gg� dilis id�nk�nt, f�leg, ha elhat�rozza, hogy minden�ron kiszedi az emberb�l, hogy ki tetszik annak. - Kuncogtam fel halkan, �s eszembe jutott a tegnap este, hogyan pr�b�lt v�laszra b�rni.
 - Elj�tszotta ezt veled is? - H�zta f�loldalas mosolyra a sz�j�t, �s elvett egy darab krumplit a t�ny�romb�l.
 - Pont tegnap. Elkezdett k�rdez�sk�dni, ut�na egyszer csak megk�rdezi, hogy � j�n-e be nekem vagy te. Amikor van v�leg�nyem… Sz�val igen, dilis n�ha. - Meglepett, hogy hirtelen megv�ltozott a testtart�sa, �s fesz�lten figyelt r�m. Fogalmam sem volt r�la, hogy vajon mit mondhattam. - Mi az, valami rosszat mondtam?
 - Nem, dehogy, csak… eszembe jutott valami… - Ny�gte ki zavartan, �s elvett m�g egy krumplit a t�ny�rr�l. Zavartan meredt maga el�, nem is �rdekelte, hogy k�v�ncsian n�zem, vajon mit�l lett ilyen.
A telefonomra n�ztem, ahol az �ra d�lut�n h�rmat mutatott. Tudtam, hogy William m�r p�r perce az irod�j�ban lehet, �gy gondoltam felh�vom. Elmagyar�ztam Billnek, hogy nekem s�rg�sen fel kell h�vnom a f�n�k�met, azt�n kerestem egy nyugodt helyet, ahova le tudtam telepedni a laptopommal egy�tt. Kikerestem a h�v�slist�b�l William nev�t, megnyomtam a z�ld gombot, majd a f�lemhez emeltem a telefont.
De az csak kics�ng�tt.

***

„Nem �rtem, mi�rt nem veszed fel nekem a telefont, �s mi�rt nem v�laszolsz az e-mailekre, amiket k�ld�k… Ha valami fontos dolgod van p�r napig, akkor sz�lhatt�l volna, soha nem szeretem, ha nem sz�lsz. Tudom, hogy a f�n�k�m vagy, de akkor is…
Am�gy k�pzeld, egyre t�bben �rnak k�rd�seket, �s egyre t�bbet kell elolvasnom. N�ha olyan baroms�gokat k�rdeznek, mint p�ld�ul: Bill, milyen l�nyok j�nnek be? Pff… ilyen k�rd�st vagy naponta k�ldenek. Sz�nalmasak ezek a rajong�k!
Meg Tom elkezdett n�met�l tan�tani… az sem k�pes felfogni, hogy van v�leg�nyem! �s nem kell vissza�rnod, hogy mit gondolsz. El�gszer hallom mindenkit�l…
Na, mindegy… nem panasz levelet akartam �rni, m�gis kicsit az lett. Tal�n szokatlan a helyzet, hogy egy hete m�r buszon poshadunk, �s egy-egy sz�llod�ba csak napk�zben vagyunk. Itt meg nem lehet norm�lisan letusolni! Mikor haza�rek, esk�sz�m, hogy f�ldet cs�kolok!
�s l�gy sz�ves… v�laszolj majd valamit. Mindegy nekem, hogy mit, csak valami olyat, amib�l m�g tudom, hogy nem felesleges, ami�rt itt vagyok…
Nem is �rok tov�bb, �gy is csak panaszkodom. Meg mennem is kell, meg�rkezt�nk Vars�ba.
Szia.”
Megnyomtam a k�ld�s gombot, megv�rtam, m�g elk�ldi, azt�n becsuktam a laptopom, �s magam mell� helyeztem. H�trahajtottam a fejem, �s behunytam a szemem. �r�ltem, hogy lehet p�r perc nyugtom, de az eg�szen addig tartott, m�g Tom nem �lt le mell�m.