Pupillái kitágultak a félelemtől. Reszketett a keze. A gyomra idegesen görcsbe rándult, szemébe könnyek szöktek. A fekete tárgyat remegve tartotta a kezében, percről percre félénkebben.
Nem akart hinni a szemének. S annak sem, amit tett. A látvány, ami elétárult borzalmas volt. A pár perce lezajlott események még borzalmasabbak. Félt bármit is tenni. Csak állt ott, és nézte a vérben fekvő srácot. A vér szaga pedig megcsapta a lány orrát. Sok vért vesztett. Nagyon sokat, és pillanatról pillanatra több vér terült el a hulla alatt. A szag lassacskán fojtogató volt.
 - Hát ez? - Ismeretlen hangot hallott meg a háta mögül. Hangosan csuklott egyet a sírástól és félelemtől.
Riadtan megfordult, még mindig kezében tartva a gyilkos eszközt. Rászegezve a fekete fonott hajú srácra, aki elkerekedett szemekkel nézett hol rá, hol pedig a mögötte fekvő hullára. Arra az élettelen testre, ami az élete része volt. A másik fele.
 - Te… Megölted?! - kérdezett rá olyan hangosan, hogy az előtte pár centivel lévő lánynak megfájdult a feje. A suttogást is ordításnak hallotta volna, de ezt… maga volt a pokol.
 - Én… muszáj… ő… - Hangja újra és újra elcsuklott. Keze remegett, de nem eresztette le a fegyvert, félt az előtte álló idegen alaktól.
 - Ne hazudj! - Ordított újra hangosan az idegen, és egy lépéssel közelebb került a rémült lányhoz. A pisztoly csöve a mellkasához ért, de nem félt attól, hogy lelövi. - Mit tettél, mondd! Mit képzeltél magadról! - Fájdalommal teli volt még az ordibálása is. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemébe, majd folytak végig fájdalomtól eltorzult arcán.
 - Ő támadt rám! Meg akart erőszakolni! Én… - Lehunyta a szemét, a szavakat csak suttogta. Leeresztette a fegyvert, vékony ujjai közül pedig a földre ejtette. - Öljél meg nyugodtan. Vigyél a rendőrségre, vagy tegyél bármit velem. De jogos önvédelem volt… esküszöm! - Hátrébb lépett egy lépést, a srác követte.
 - Ribanc! - Ordította torka szakadtából, majd megragadta a lány gesztenyebarna haját, és arcát az övéhez húzta. Nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz ezzel neki. - Bill nem tett volna veled semmi rosszat! Ne hazudozz nekem! - Megrázta a lány erőtlen testét a másik kezével, olyan erővel, hogy a lány majdnem összeesett volna, ha a srác nem tartja meg.
Teljes erejéből a földre lökte a lányt, aki fenékkel érkezett a hideg betonnak. Pont az élettelen test mellett. A lábán, több helyen is felhorzsolódott a bőr, ujjaival erőtlenül keresett valami kiálló akármit, ahol megtarthatja magát. Teljes erejéből szédült, félő volt, hogy eldől még ültében is.
Látta, hogy a srác felemeli a pisztolyt. Ujját a ravaszra helyezte, és figyelte, hogyan állítja fel a kakast. A cső vége egyre közelebb és közelebb került a homlokához, pillanatokon belül érezte a hűvös felületet a megizzadt, holt sápadt homlokán. Behunyta a szemét, és várta a halált. A megváltást, ami feloldozza tettétől.
Egyszer csak megszűnt az érzés, ami benne volt, mikor a homlokánál volt a pisztoly. Erőtlenül kinyitotta a szemét, hogy vajon miért gondolta meg magát az illető. Majd megpillantotta, hogy lassan térdre ereszkedik vele egy szemmagasságban, a pisztoly csövét a halántékához helyezte.
 - Én nem vagyok egy utolsó gyilkos, mint te… - Suttogta maró megvetéssel a szavakat. El sem véve a tekintetét a már gonoszan mosolygó lányról.
 - Tudom, Tom Kaulitz. - mondta csendben, megmutatva hófehér fogait a srácnak.
Halk puffanás kísérte az öngyilkosságot. Tom Kaulitz abban a pillanatban meghalt. Élettelen teste előrebukott, arca pontosan a lány ölébe hullott. Száján szivárogni kezdett a vér, ami a lány hófehér lábára folyt rá. Természetellenesen meleg volt.
 - És Bill sem követett el semmit ellenem. - Suttogta végszóként a mondatokat, és megcirógatta a fonott raszta fejet.
Nyomott egy csókot a halott gitáros arcára, végül kezébe vette a pisztolyt. Biztos volt már abban, hogy meghallották a lövések hangját és az ordibálásokat. Nem olyan nagyváros ez ahhoz, hogy tíz percen belül ne hallja meg senki sem. Még itt, az eldugott részekben is.
Biztos kézzel tartotta a fegyvert, és halkan felnyögött, amikor az utolsó töltényt a felső karjába lőtte. Ügyelt rá, hogy ne csontot találjon el, akkor nem folyna ki annyi vér, és nem tudná hihetően előadni a történteket.