Megbocs�t�s.
Vajon ismerj�k ennek a sz�nak a jelent�s�t? Tudjuk milyen �rzelmeket, tud adni nek�nk ez? Tiszt�ban vagyunk vele, hogy mennyi mindent veszthet�nk �gy el ak�r? Vagy kaphatunk ak�r jobbat is? S�t, beh�zhat a s�t�ts�gbe. Tudjuk?
Vagy te tiszt�ba vagy ezekkel a dolgokkal? Tudod mit jelent ez az apr� sz�cska? �rzed a sz�vedben?
�n igen. Teljes m�rt�kben.

K�nnyeim v�gig folytak az arcomon, �s lassan a t�rdemre ereszkedtem. A kezemben l�v� piros r�zs�t szorongattam, azzal sem t�r�dve, hogy ak�r a t�sk�i megs�rtik az ujjaimat.
Az id� zord volt, �s hideg. A sz�l hevesen f�jt, az es� vadul hullott a f�ldre, s�rtengerr� alak�tva a helyet. Teljesen zord volt. Rideg, visszatasz�t�. Mindenkit egy meleg helys�gbe tart� id�. Pont olyan, ami a lelkemet t�kr�zte. Csak �ppens�ggel m�r a b�r�met is k�sz�lte megt�p�zni.
Tekintetem �jra �s �jra v�gig siklott az arany bet�k�n. K�nnyeim ek�zben meg�ll�thatatlanul folytak. Lassacsk�n minden el�ttem l�v� dolgot elhom�lyos�tva. De furcsa m�d, azt a sort m�gis l�ttam. Mindenn�l jobban, egyre er�sebben. F�jdalmasabban.
 - Menj�nk. - �reztem meg keze meleg�t a meztelen v�llamon. Szinte f�jdalmasan �gette a hideg b�r�met.
Megr�ztam a fejem. Er�tlen�l. Kif�radtan. �sszet�rve.
 - Ne but�skodj. Megf�zol. Rossz id� van, �s b�rmikor kij�hetsz ide. - Szemem sark�b�l l�ttam, hogy leguggol mell�m. B�r nem annyira foglalkoztam vele akkor.
�jra csak egy fejr�z�st kapott t�lem. Er�tlenebbet. F�radtabbat. Egyre jobban �sszet�rtet.
 - L�gy sz�ves. Nem akarom, hogy te is… - Hangja elakadt. Nem b�rta befejezni a mondatot.
Lassan a r�zs�t a f�ldre helyeztem, a fekete k�darab el�. Amelyiken vir�tott az arany felirat. Olyannyira, hogy nem b�rtam onnan levenni a tekintetemet. Hi�ba nem akartam r�n�zni. Hi�ba akartam elfelejteni mindent. Hi�ba szerettem volna elmenni.
 - �n sajn�lom nagyon. Tudod… nem a te hib�d volt.
 - Nem �rtesz te semmit sem… - Pr�seltem ki a fogaim k�z�tt. Szemeimet �sszeh�ztam, �s a tenyeremet a f�ldre tettem, mivel �reztem a bennem �rad� d�h�t, f�jdalommal keverve.
 - Meg akarom �rteni. Veled akarok lenni. J�ban, rosszban. Ahogy meg�g�rt�k egym�snak. - Szavai a f�lemben csengtek, �s csak ekkor tudtam elengedni a tekintetemet a feliratr�l. R�n�ztem a mellettem m�g mindig t�rdepel� l�nyra.
Haja el�zott, ahogy a ruh�ja is. Barna szem�be k�nnyek csillogtak, als� ajk�t l�gyan harapd�lta. Keze �szrev�tlen�l az eny�mre siklott, �s a sz�v�re helyezte. �reztem a sz�v�nek dobog�s�t. �reztem azt az �temet, amit minden �ldott �jszaka �rzek �s hallgatok. Amit soha nem unok meg.
 - Gyere, menj�nk. - suttogta nagyon halkan. Az � tekintete is a feliratra siklott. De csak egy pillanatra, mert v�g�l megint a szemembe n�zett.
Engedtem, hogy seg�tsen fel�llni. Hogy szorosan mag�hoz �leljen egy percre. Hogy a test�nk egym�s�hoz �rjen, mint ahogy mindig is tett�k. Amikor csak lehetett. Amikor csak akartuk.
V�g�l elengedett, �s megfogta a s�ros kezemet. Elindultunk a vaskapu fel�, elhagyva a temet�t. Ahol testv�rem nyugodott b�k�ben. Engem magamra hagyva, �j �letet kezdve. N�lk�le.

L�tod. Nem bocs�tottam meg neked. Ink�bb maradtam d�h�s r�d, �s hagytam, hogy d�h�sen �s k�nnyes szemekkel elmenj�l otthonr�l. Hogy v�g�l kil�pj v�letlen�l egy aut� el�, ami �ss�n el front�lisan.
Mi�rt? Vajon mi�rt nem bocs�tottam meg neked soha?
Rem�lem m�g fenn, a mennyben is �rzed a gondolataimban a megb�n�st. Rem�lem, hogy fenn j�l �rezed magad. �s nem fogsz unatkozni, amikor majd ut�nad megyek, k�s�bb. Addig is:
K�sz�n�m, hogy volt�l nekem Bill!