- Hogy mi?! - Pupill�i kit�gultak, kezeit idegesen �k�lbe szor�totta, hangj�t �gy kellett visszafognia, hogy ne ordib�ljon. �n csak sz�gyenl�sen lehajtottam a fejem.
 - �n… Szeretem! - N�ztem r� �jra, szemembe meg k�nnyek sz�ktek. Nem, az�rt mert tal�n ett�l meghat�dik, hanem �reztem, hogy sz�ks�gem van egy kiad�s s�r�sra.
 - Eml�kezz r�, hogy mi volt m�ltkor is. Bezzeg, a test�vre, a Bill… na az rendes gyerek! - Hallottam a hangj�n a szok�sos apai-sz�noklat hangs�lyt, ez�rt hangosan fels�hajtottam, �s arcomat a tenyerembe temettem.
 - De �n Billt csak a haveromnak tekintem. �rtem �n apa, hogy neked szimpatikusabb a Bill, de �n meg nem tehetek arr�l, hogy �n meg Tomba vagyok szerelmes. - Akkor mondtam ki ny�ltan, hogy szerelmes vagyok Tomba, b�r � ezt sejtette, vagyis ink�bb tudta. Ez�rt sem lep�d�tt meg a kijelent�semen.
Csend �llt k�z�nk. Arcomat �jra a tenyerembe temettem, apa pedig engem figyelt k�rd� tekintettel, b�r tudtam, hogy az �rzelmek �s k�rd�sek d�lnak benne. Egy ideig csendben voltunk, nem sz�lalt meg egyik�nk sem, mintha versenyezn�nk abban, ki b�r tov�bb a gondolataiba mer�lni csendben. Igaz, �n vesztettem volna, mert akkor semmire sem gondoltam. Csak csendben voltam.
V�g�l �n t�rtem meg a csendet, mikor eszembe jutott egy k�rd�s, amit fel akartam neki m�r tenni reggel �ta.
 - Tudod apa, eddig ugye soha semmit nem k�rtem sz�linapomra… - kezdtem bele halkan, ap�ra n�zve k�zben, aki k�rd� tekintettel figyelt. - Most k�rn�k valamit…
 - Azt ne mondd, hogy fogamz�sg�tl�t! - V�gott k�ts�gbeesett arcot apa. Halkan felnevettem ezen, majd megr�ztam a fejem.
 - Dehogy, semmi ilyenre nem gondoltam. - mondtam megnyugtat�an, a szem�be n�zve, �s elhitetve vele, hogy m�g mindig az a szende kisl�nyka vagyok. Hazugs�g volt, b�r kegyes. Ennyit kib�rok, nem?
 - Hanem…? - Vonta fel k�rd�n egyik szem�ld�k�t, majd karba tett k�zzel �llt el�ttem. Egy pillanatra persze ett�l megijedtem.
 - Azt szeretn�m, ha engedn�d a kapcsolatomat Tommal… - Hajtottam le a fejem a mondat v�g�n, elker�lve azt, hogy l�ssam, hogyan lesz ideges.
De elmaradt. V�rtam n�h�ny m�sodpercig, h�tha kikel mag�b�l, de semmi sem t�rt�nt. Felemeltem a fejem, hogy ap�mra n�zzek, de � m�r addigra a mellettem l�v� sz�kre �lt le. Fel� fordultam, h�trad�ltem a sz�ken, �s karomat keresztbe fontam a mellkasomon. Magamban felk�sz�lve arra, hogy hisztizzek, ha nem kaphatom meg t�le.
 - T�nyleg ezt szeretn�d? - k�rdezte meg csendben apa. Erre csak egy b�lint�st kapott v�laszul.
 - Ez volna a legjobb aj�nd�k a 17. sz�let�snapomra. - v�laszoltam mindv�gig a szem�be n�zve.
Nem v�laszolt semmit sem. Csak fel�llt, �s a m�sik szob�ba ment. Ott maradtam egyed�l a konyh�ba, a gondolataimmal egy�tt.

���

2008. febru�r 2. - Happy Birthsday for me. Ut�lag egy nappal…
Csod�lkozom m�g most is azon, hogy ap�m megengedte nekem, hogy Tomn�l aludjak. �s k�zben el sem v�rta azt, hogy vele t�ltsem az est�t, ha m�r aznap �rkezett haza. Tal�n csak az�rt, mert fontol�ra vette az aj�nd�komat. Vagy pr�b�l adni m�g egy es�lyt Tomnak. K�zben b�zik bennem, hogy m�g �rtatlanka maradok…
Az�rt h�l�s vagyok neki. Neki k�sz�nhettem a legjobb sz�linapomat az eddigi �letembe, �s enn�l jobb tal�n nem is lehetne. B�r az is el�g lett volna, ha elenged Tommal este s�t�lni, de �gy… Lehets�ges, hogy kezdi felfogni: m�r nem az a nyolc �ves kisl�ny vagyok, aki boldogan homokozik az udvaron.
�gy, a napl�m n�h�ny �res lapj�ra m�r nem is tudok mit �rni. �rzem, hogy az �letem egy id�re - rem�lem nagyon hossz� id�re - egyenesen fog menni. Amire most sz�ks�gem van, de nagyon. Mert tudom, hogy nem tudn�k meglenni ezek az emberek n�lk�l. Akiknek most hi�ba mondan�k k�sz�netet, �gy sem olvass�k el soha ezt a kisk�nyvet.
Nem is szeretn�m �rzelg�sre venni. Ink�bb eleven�ten�m fel a tegnapi napot, vagy �jszak�t. De hi�ba �rn�m le, �gy is eml�kezni fogok r� �letem v�g�ig. Nem baj. Akkor vessz�k �rzelg�sre.
M�r, ha lesz erre es�ly. Hallom, hogy ap�m szerencs�tlenkedik valamelyik szob�ban. Mennem k�ne seg�teni neki, mert k�l�nben nem lesz hol laknunk…
Hehe, tal�n nem k�ne kritiz�lnom ap�m tud�s�t…

Becsuktam a k�nyvet, k�zben benne hagytam a tollat. Fel�lltam az �gyr�l, �s ap�m szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Az ajt� nyitva volt, �gy kopog�s n�lk�l mentem be. �s teljesen led�bbentett, amit l�ttam.
Ap�m kiv�telesen ki volt �lt�zve, haj�t is rendbe szedte, megborotv�lkozott v�gre, �s csod�k csod�j�ra haszn�lta a t�lem kapott k�lnij�t. Az ajt�f�lf�nak t�maszkodtam, �s elmosolyodtam ap�mat figyelve. Tudtam, hogy valami k�l�nleges alkalomra k�sz�l�dik, k�l�nben mi m�s�rt cs�pte volna ki mag�t ennyire?
 - Mi ez a nagy alkalom? - k�rdeztem meg t�le m�g mindig mosolyogva. Fel�m fordult, �s k�nosan elmosolyodott. - J�l n�zel ki ma. V�gre l�tok rajtad valami norm�lis ruh�t! - Nevettem fel halv�nyan, visszaeml�kezve arra, mikor �lt�z�tt fel �gy utolj�ra.
 - Nem szemtelenkedni ap�ddal! - Pr�b�lt valami szigort is hangj�ba csemp�szni, de a halk nevet�s legy�rte, amit�l egy�ltal�n nem hangzott szigor�nak.
 - Eln�z�s k�rek. - Emeltem fel v�dekez�en a kezeimet, majd v�g�l a zsebembe m�lyesztettem. Kellemes illat csapott meg, ak�rh�nyszor jobban megszagoltam Tom pulcsij�t.
 - Am�gy randim lesz. - Vigyorodott el, �s nekem is egy sz�les mosoly futott v�gig az arcomon. �r�ltem, hogy ap�mat boldognak l�thatom.
 - �s ki a h�lgy? - De k�rd�semre nem kaptam v�laszt.
Sz�lt a cseng�, ap�m pedig siet�sen elment mellettem. Gyorsan visszafordult, �s adott egy puszit a homlokomra, majd elk�sz�nt, �s elment. Hallottam m�g valami olyasmit is, hogy majd �jszaka j�v�k, de azt m�r nem hallottam tiszt�n. Meg k�l�n�sebben nem is �rdekelt, hogy ap�m mikor j�n haza. Ha boldog, akkor m�snap d�lben is el�g hazaj�nnie.
S�hajtottam egy nagyot megk�nnyebb�lten, majd visszamentem a szob�mba. �jra hasra fek�dtem az �gyamon, majd kinyitottam a k�nyvemet, ahol �pp abbahagytam az �r�st.

Igen, igen. Lehets�ges az is, hogy ap�m �jra tal�l mag�nak egy klassz n�t, akivel �jra szerelembe eshet. Azt�n vagy fog nekem tetszeni, vagy nem… B�r mit sz�m�t nekem, ha ap�m szereti? Azt�n meg, ha engem nem szeret… rep�lhet is!
J�zusom!
M�r csak n�h�ny sor van h�tra! �s valahogy m�g mindig nem tudom, hogyan fejezzem be. B�r… mindegy is az, nem? El�g annyi, hogy minden rendben van. Velem is, ap�mmal is. Silvivel is, aki tal�lt mag�nak egy �jabb pasit. M�g Billel is, akinek az�rt m�g mindig nem vagyok k�z�mb�s… h�t igen, kellett ezt tennie Tomnak!
�s… t�nyleg nem tudom! Szokatlan lesz nem �rni, de… majd hozz� szokok.
Azt�n lesz, ami lesz!

Becsuktam a k�nyvet, �s v�gig n�ztem rajta. Kicsit kopott volt m�r, megl�tszott rajta, hogy haszn�ltam, de azon k�v�l m�g mindig sz�pnek mondhat� volt. �s m�r tele eml�kekkel. Eml�kezve majd k�s�bb azokra a gondolatokra, �rzelmekre, amikor akkor cik�ztak bennem, amikor �rtam.
Letettem a k�nyvet a p�rn�mra, majd fel�lltam az �gyamr�l, �s az el�szob�ba mentem. Beleny�ltam a kab�tomba, �s megnyugodtam, mikor megtal�ltam a felbontatlan Multifiltert. Felvettem h�t a kab�tot, �s kimentem a p�r�s, �s s�t�t udvarra, hogy r�gy�jtsak. Le�ltem a szok�sos helyemre, kibontottam a dobozt, majd el�vettem egy sz�lat, �s meggy�jtottam. �r�mmel nyugt�ztam magamba, hogy a cigir�l is leteszek majd.
 - Itt vagy? - Hallottam meg Tom hangj�t eg�szen k�zelr�l. Feln�ztem, �s l�ttam, hogy alig n�gyl�p�snyire �ll t�lem vigyorogva. - Volt egy sejt�sem, hogy cigizni fogsz. - Le�lt mell�m, �s elvette a cigimet, majd sz�vott bel�le p�r slukkot, ut�na visszaadta. - Hoztam neked m�g egy aj�nd�kot, amit tegnap elfelejtettem odaadni. Meg am�gy is tal�lkozni akartam veled. - H�zott mag�hoz szorosan, majd egy puszit adott az arcomra.
 - �s mit kapok? - k�rdeztem meg t�le k�v�ncsian. Ezen csak elnevette mag�t.
 - K�v�ncsi! - Vigyorgott �desen, majd v�g�l megcs�kolt.
Elengedett, majd a kezembe adott egy becsomagolt kis t�rgyat. Moh�n bontottam ki a csomagol�st, nem is t�r�dve azzal, hogy az udvarra szemetelek. V�g�l a f�ny fel� emeltem a kibontott aj�nd�kot, �s megd�bbenve vettem �szre, hogy egy ugyan olyan k�nyv, mint a napl�m. K�rd� tekintettel n�ztem r�.
 - Ha j�l tudom betelt, vagy mindj�rt betelik a napl�d. H�t gondoltam hozok egy ugyanolyat, hogy oldalakat mes�lj�l t�k�letess�gemr�l. - Nevette el mag�t a mondat v�g�n, �n pedig oldalba b�ktem.
 - Honnan tudtad, hogy…?
 - Az titok!
 - Te…
 - �n?
 - K�cs�g vagy! De az�rt szeretlek!
 - �n is. - Majd f�l�m hajolt, �s l�gyan megcs�kolt.

V�GE!