Csend telepedett k�z�nk. Egy pillanatra r�n�ztem, �s l�ttam, hogy valamin gondolkodik. De addig �r�ltem, mivel nem n�zett r�m, �s nem kellett elvennem r�la a tekintetem. Nem is id�ztettem rajta sok�ig, ink�bb �jra a f�ldre szegeztem a tekintetem. V�g�l megt�rve a csendet, �jra megsz�lalt:
 - El�g id� telt m�r el? - k�rdezte meg, engem figyelve.
Elkerekedett szemekkel r�n�ztem, �s a csoki barna szemp�r�ba �tk�ztem. Als� ajkamba haraptam, �s egy eg�szen apr�t b�lintottam. Csak elvigyorodott ezen.
 - Akkor megk�rdezhetem, hogy hogyan �rzel val�j�ban?
 - T�nyleg �rdekel, vagy csak az�rt k�rdezed, mert �n ezt mondtam neked? - Ez a k�rd�s csak v�letlen�l cs�szott ki a sz�mon, de m�r teljesen hozz�szoktam ahhoz, hogy ha Tommal vagyok, akkor mindig m�st mondok, mint amit szeretn�k.
 - Igen, t�nyleg �rdekel. - B�lintott hat�rozottan.
 - H�t… lehet h�lyes�g ez t�lem, de… El�g id� telt el, ez igaz. Ahhoz nem, hogy besz�ljek m�g veled err�l. Sajn�lom, de ehhez nekem id� kell. - Hazugs�g volt minden sz�. Kegyes hazugs�g.
Bel�lr�l marcangolni kezdett a b�ntudat, hogy m�gis hogyan k�pzeltem ezt. Mi�rt hazudok neki, amikor kerek-perec tudom, mit �rzek, illetve gondolok. Ir�nta. � ir�nta. Tom Kaulitz ir�nt, aki elcsavarta a fejemet. Aki k�pes arra, hogy az �letemet norm�lis ker�kv�g�sba vigye. Vagy tal�n boldogabb�.
 - �rtem. Gondoltam, hogy hirtelen dolog volt ez t�lem, de meg kell �rtenem.
Ahogy �t n�ztem, egy k�rd�s ugrott a fejembe. Ami eg�szen addig eszembe se jutott. K�t sz�cska volt az eg�sz, ami m�gis egy �rz�st k�pes felv�ltani, teljesen felford�tani. De �reztem, hogy meg kell k�rdeznem. Ki kell cs�sznia a sz�mon, meg kell v�rnom a v�lasz�t, �s reag�lnom r� valahogyan. B�r azt m�r ki tudja, hogy hogyan?
 - Tom… k�rdezhetek valamit? - Hangom el�rulta neki, hogy f�lek a k�rd�st�l. �s mintha meg is �rezte volna, biztat�an megfogta a kezem, majd b�lintott. Hatalmas g�rcsbe r�ndult a gyomrom. - Fogad�s megint?
 - Egy�ltal�n nem. �n komolyan gondolom, Eva. - Hat�rozottan n�zett a szemembe, el�rulva nekem, hogy t�nyleg nem hazudik. Komolyan gondolja az eg�szet.
 - �r�lt vagy. Mindent megteszel az�rt, hogy megtudd, mit �rzek ir�ntad, ami szerintem egy�rtelm�, �s k�pes volt�l m�g ahhoz is, hogy az ikertestv�redet beler�ngatod ilyenekbe.
 - Tudom, �r�lt vagyok, �s h�lye. De ki nem?
 - J� k�rd�s t�nyleg. Ki nem �r�lt �s h�lye ebben a vil�gban? - N�ztem r� elgondolkod�an. Nevetve megr�zta a fej�t, �n csak megk�nnyebb�lten fels�hajtottam. Egyre jobban kezdett old�dni a besz�lget�s. - �s… k�rdezhetek m�g valamit? - k�rdeztem meg t�le f�lve, mintha m�r eddig is t�l sokat k�rdeztem volna t�le.
 - Persze. - Mosolyogott r�m biztat�an. Eleresztettem �n is egy gyors mosolyt fel�.
 - Mindent megtervezt�l Billel? Sz�val, hogy… abba a h�zibuliba menjen szilveszter, mint �n? Ut�na meg l�gjak el vele az els� �r�ra, majd rendszeresen l�gjon rajtam? - k�rdeztem meg egy szuszra az eg�szet, amin csak elmosolyodott.
 - H�t az elej�t igen. A h�zibuliba t�nyleg az�rt ment el, hogy veled besz�lhessen. Az�rt l�gtatok el az �r�r�l, hogy m�g t�bbet szedjen ki bel�led. De… - Tekintete egy pillanatra haragoss� v�lt. Als� ajkamba haraptam, v�rva arra, hogy folytassa tov�bb. - Amikor megcs�kolt a j�tsz�t�ren… t�l sokat tett. D�h�s vagyok r� m�g amiatt, hogy m�gis mit k�pzelt mag�r�l, de amikor elmondta, hogy nem cs�koltad vissza, hanem ell�kted magadt�l… megk�nnyebb�ltem. Mert valahogy Billhez jobban vonz�dnak a csajok, ha � felk�n�lja mag�t nekik.
 - Tal�n csak az�rt, mert � nem fogad�sb�l van a l�nyokkal. � az igaz szerelmet keresi, te meg… l�zengesz ebben a vil�gban c�l n�lk�l. K�zben szerzel csajokat, dugsz vel�k, �s ennyi.
 - Ezt l�tod komolyan bel�lem? Semmi t�bbet?
 - T�bbet is l�ttam bel�led. De a t�rt�ntek ut�n m�gis mit l�thatn�k vagy gondolhatn�k? Azt, hogy olyan odaad� vagy? Kedves, seg�t�k�sz, nem j�tszod meg magad, �s �szinte vagy? Az csak egy �lca volt, Tom.
 - Eleinte az volt. Id�r�l id�re ez megv�ltozott. Azt hittem persze, hogy csak j�tszom ezeket a dolgokat, de kider�lt, hogy nem. Megv�ltoztam miattad Eva!
 - �s most abban rem�nykedsz, hogy adok m�sodik es�lyt?
K�nnyek sz�ktem m�r a szemembe, ahogy �t figyeltem. Tekintete komoly volt, megb�n�ssal teli, �s szomor�. Sz�vem szerint t�rt karokkal fogadtam volna vissza, de az eszem megmakacsolt. J�tszott vele, de velem is egyar�nt. F�jdalmasan.
� csak k�rd�semre b�lintott egyet.

���

2008. janu�r. 24. - Whao!
Nem mes�lek. Csak kerek-perec le�rom ide a dolgokat. Ennyi. Elhat�roztam. Nem haszn�lom feleslegesen a lapokat. T�m�r leszek �s l�nyegre t�r�. De akkor most mi�rt fosom a szavakat?
Randira megyek!
Tom Kaulitzcal!
Whao!
Megbesz�lt�k tegnap - miut�n a h�ten v�gigbesz�lt�nk mindent, az elm�lt id�szakr�l, n�ha elk�sz�tve a k�telez� feladatokat -, hogy �jra kezdj�k az eg�szet. Vagyis ink�bb � besz�lt r�, �n elj�tszva a makacs-kisl�ny szerepemet, magamban ujjongva. �s igen. Ez lett bel�le.
Cs�t�rt�k est�met kiv�telesen nem megint tanul�ssal t�lt�m, hanem egy randival, r�ad�s k�pen Tommal. Hihetetlen dolog, m�gis ez a val�s�g. V�gre �jra minden a r�gi lehet, minden a norm�lis ker�kv�g�sba ker�lhet, nem kell att�l f�lnem, hogy minden felkavarodik. Most azonnal nem. Ink�bb csak k�s�bb. Sok�ra…
B�r csak ap�t kell holnap beavatnom a dolgokba. �s vagy t�l �lem. Vagy nem…

���

Le�lt a padra, engem pedig az �l�be h�zott. �tkarolt, mik�zben az el�tt�nk l�v� foly�t figyelt�k, amit kivil�g�tottak. Ujjainkat �sszekulcsoltuk, �s csendbe burkol�zva temetkezt�nk bele a fej�nkbe kavarg� gondolatokba. T�k�letesnek mondhat� este volt, mi sem voltunk zavarba, olyan volt, mintha eddig nem is ismert�k volna egym�st. Szinte sz� szerint �jra kezdt�nk mindent.
Hihetetlen volt sz�momra a t�ny, hogy Tom Kaulitz komolyan gondolta az eg�szet. Velem. Felhagyott azzal, hogy azt tegye, mint r�gen, „l�zengjen a vil�gba”, hanem valami komolyat is tett az�rt, hogy ne csak egy felesleges ember legyen. �s ezt becs�ltem benne. Annak ellen�re, amin kereszt�l ment�nk. A hib�ink miatt.
 - Billel tegnap megbesz�ltem a dolgokat. - T�rte meg a k�zt�nk l�v� csendet. R�n�ztem, tekintete pedig tal�lkozott az eny�mmel. Egy mosoly futott v�gig az arcomon. - Kicsit csal�dott volt, de azt mondta, hogy �rezte ezt valahol. Vagyis, hogy ez lesz. Tudod, � a bar�t, akiben meglehet b�zni.
 - Az�rt sajn�lom. �lltattam szeg�nyt azzal, hogy mindig elh�vtam valahova, vele l�gtam, annak ellen�re, hogy m�r hal�lra untam, hogy rajtam l�g. Most meg… - H�ztam el a sz�mat. Sajn�ltam az�rt, amit tettem vele, b�r nem kellett volna azzal foglalkoznom.
 - H�t te hihetetlen vagy! - N�zett r�m elkerekedett szemekkel, hangja megd�bbent volt. �rtetlen�l n�ztem r�.
 - Ehm… nem �rtem. - mondtam neki zavarodottan. Arca nem �rult el semmit sem, �gy m�g jobban zavarodott voltam.
 - V�gre mindent �jra kezdhet�nk, te meg Billt sajn�lod! - Nevette el mag�t v�g�l. �n is megk�nnyebb�lten felnevettem.
 - H�hh… - N�ztem r� durc�san, majd meg�leltem, �s adtam neki egy puszit. Arc�n meg egy el�gedett mosoly futott v�gig.
Nem sok�ig �lt�nk m�g a padon, hamar elindultunk a f�ltizenkettes buszunkhoz. Amikor felsz�lltunk, meg sem lep�dt�nk, hogy rajtunk meg a buszsof�r�n k�v�l k�t fiatal l�ny �lt m�g a buszon, eg�sz �ton. Term�szetesen m�snap munkanap, suliba kell menni, nem sokan mennek haza f�ltizenkettes busszal. Csak mi n�h�nyan. �n �s Tom. Egy feledhetetlen �jrakezd�s els� randi ut�n.
Teljesen kihalt volt a falu, amikor lesz�lltunk a buszr�l, �s Tom megfogta a kezem. Megv�rtuk, m�g elhajt a busz, �s csak ut�na indultunk el. Csendben s�t�ltunk egym�s mellett, ami pont t�k�letes volt. Ha p�rsz�t is v�ltottunk volna, nem t�k�letes lenne. �gy pedig az volt. Teljes m�rt�kben.
A kapunk el�tt �lltunk meg. Szembe fordult velem, �gy pont eltakarta az utcai l�mpa zavar� f�ny�t. Egy mosoly futott v�gig az arc�n, majd az eny�men is. Arca k�zel volt az eny�mhez, meleg l�legzete pedig arcomat s�rolta.
 - Holnap j�ssz? - k�rdezte meg suttogva, minta att�l f�lne, hogy valaki meghall minket.
 - Nem. M�r reggel megyek ap�mhoz, mert szerinte �gy kevesebb es�lye van annak, hogy valami „ostobas�got” ne tegyek. - H�ztam el a sz�mat kelletlen�l, de v�g�l a mosoly visszaker�lt az arcomra. - Maximum csak akkor tal�lkozn�nk, ha a f�lnyolcas busszal menn�l be, mert �n azzal megyek Berlinbe. - Karommal �tkaroltam a nyak�t, Tom erre meg k�zelebb h�zott mag�hoz.
 - Akkor azzal megyek. - Vigyor ker�lt az arc�ra, amit mindig is im�dtam. Szem�t meg az eny�mbe f�rta m�lyen. - �gy sem szeretem az angolt. - Nevette el mag�t halkan. Csak mosolyogva megr�ztam a fejem.
 - Akkor holnap reggel negyednyolckor itt v�rlak. - Elengedtem, de � nem �gy gondolta, �s visszah�zott mag�hoz. - Mi van, j� �jt, puszit szeretn�l? - H�z�dott kaj�n vigyorra a sz�m. Boci szemekkel b�logatott.
Arcunk k�zel ker�lt egym�shoz, behunytuk a szem�nket, majd ajkainkat a m�sik�ra tapasztottuk. Azt�n hagytuk, hogy a nyelv�nk vad t�ncot j�rjon a m�sik�val.