- Vigy�zz magadra! - �lelt szorosan mag�hoz apa, �gy mintha el sem akarna engedni. �n csak megk�nnyebb�lten fels�hajtottam, hogy v�ge az els� h�tv�g�mnek Hamburgban. - Semmi ostobas�got ne tegy�l, j�? - Elengedett, �s komolyan a szemembe n�zett. Apr�t b�lintottam �g�ret k�pen. - J�v� h�t p�nteken tal�lkozunk! - �jra mag�hoz �lelt.
 - Neked meg sok sikert a k�nyvedhez! - mondtam neki, miut�n elengedett. V�laszul csak egy puszit kaptam a homlokomra.
 - �s majd h�vj�l, ha otthon vagy! - Azzal v�gre elengedett, �s hagyott, hogy felsz�llhassak a berlini buszra.
Kett�s �rzelem volt bennem, mikor a buszsof�r elind�totta a motort, �s a g�zra taposva lassan elindult a buszmeg�ll�t�l. V�rtam is m�r azt a p�r napot egyed�l, de apa is hi�nyzott nekem. Annak ellen�re, hogy bizalma nem teljesen sz�z sz�zal�kos ir�ntam, �n ugyan �gy szeretem. Ez a h�tv�gi oda-vissza buszoz�s pedig lassan fel�r, egy amolyan �rzelem felkavar�ssal. Mikor v�gre megszokom apa n�lk�l, mehetek hozz�, �s k�t �s f�l nap m�lva hagyhatom el megint. Ez meg m�gis kinek j�?
A f�lemben l�v� mp3 minden k�ls� hangot elnyomott, el�g volt a havas t�jra figyelnem, �s az egyre s�t�ted� kinti mez�kre. Amikor pedig egy-egy v�rost el�rt�nk, m�r mindenhol �gtek az utcai l�mp�k, ellenkezve a r�juk „z�dul�” s�t�ts�ggel. Mint akik nem akarn�nak a rossz �tra t�rni, hanem szeretn�nek ugyan olyanok maradni. Mintha ilyesmit jelk�pezn�nek az utcai l�mp�k. Ez pedig engem teljesen elgondolkodtatott.
Berlinhez k�zeledt�nk m�r, amikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben, k�s�bb pedig m�r meg is sz�lalt a j�l ismert cseng�hangom. A k�r�l�ttem �l�kre tekintettem, akik nem is t�r�dtek a telefonom cseng�s�vel, mintha meg sem hallott�k volna a zajforr�st. Mint akik csak az unalmas csendet hallott�k volna tov�bbra is.
Megn�ztem a telefonom kijelz�j�n, hogy vajon ki h�vhat. �s meg sem lep�dtem, amikor Bill sz�m�t jelezte ki. Megnyomtam a z�ld gombot.
 - Hello. - Sz�ltam bele, hangommal megt�rve a busz �jra bek�vetkez� csendj�t is. Ezzel sem, t�r�d�tt senki sem.
 - Szia. - Hangja szok�s szerint mosolyg�s volt, amit�l lassank�nt kezdtem a falra m�szni. Mert m�gis mikor fog lesz�llni r�lam? - Mit sz�ln�l ahhoz, ha Berlinben nem k�ne �tsz�llnod a magdeburgi buszra, hanem haza vinn�lek? Nevel� faterommal �gyis most itt vagyunk, mert valami dolga volt, �n meg elk�s�rtem… sz�val?
 - Az j� lesz. K�szi. - v�laszoltam neki halkan. Hangom olyan volt ink�bb, mintha az utasokt�l f�ln�k, hogy esetleg megt�r�m a csendj�ket.
 - Akkor majd ott tal�lkozunk. Szia. - k�sz�nt el, mire �n azonnal elvettem a f�lemt�l a telefont, �s kinyomtam.
Egyre jobban nem kezdtem �rteni magamat. Hogy egy�ltal�n mi�rt fogadom el azt, hogy Bill�k haza vigyenek, amikor nekem m�r elegem van Billb�l? Tal�n csak az�rt, mert � az egyetlen, aki m�g azt is elfogadja, amilyenn� kezdek v�lni? Nem tudom. Egy�ltal�n nem.
F�l �ra m�lva �rkezett meg a berlini buszmeg�ll�hoz a busz. Elh�zva a sz�mat �lltam fel az �l�sr�l, hogy lesz�lljak a j� meleg buszr�l, �s menjek ki a hideg, zord id�be. Elk�sz�ntem a buszsof�rt�l, �s lesz�lltam a buszr�l. Fejemre h�ztam a kapucnimat, egyik kezemet - amelyikkel nem az utaz� t�sk�m p�ntj�t fogtam szorosan - a zsebembe m�lyesztettem, magamban pedig az�rt im�dkoztam, hogy min�l hamarabb haza �rhessek, �s vehessek egy j� meleg f�rd�t. Bill n�lk�l.
Hamar megpillantottam Billt, aki mosolyogva indult el fel�m. Magamra er�ltettem a szok�sos mosolyomat, �s elindultam �n is fel�.
 - Milyen volt Hamburg? - k�rdezte meg miut�n k�sz�nt�nk egym�snak.
 - J�. Csak unalmas. - v�laszoltam neki, �s hagytam, hogy �tkaroljon, �s �gy menj�nk tov�bb.

���

�gy �reztem magam, mint novemberben, amikor meghallottam Schneider szavait. Sz�vem szerint el�stam volna magam a f�ld al�, csak ne kelljen megint t�l esnem azon a h�ten. Pont �gy, mint m�g akkor, azon a bizonyos novemberben. Amikor minden megv�ltozott.
Elkezdtem harapd�lni az ajkaimat, mintha csak azon m�lna a dolog, hogy Schneider visszavonja, amit mondott. De hi�ba v�rtam, nem t�rt�nt semmi sem. Folytatta tov�bb az anyag lead�s�t, mit sem t�r�dve a zsibong� oszt�llyal, �s velem. Mintha csak mindent kiz�rt volna.
Nem voltam k�pes tov�bb �rni az anyagot. Az ajkaimat is m�r v�resre harapd�ltam. A gyomrom g�rcsbe r�ndult. Tom tekintet�t e k�zben egyre jobban magamon �reztem. �reztem, hogy egy pillanatra sem veszi el tekintet�t r�lam.
 - Csendet k�rek! - Fordult h�tra Schneider, �s csak ezut�n �reztem megk�nnyebb�l�st, mivel Tom tekintete nem id�z�tt rajtam tov�bb.
Nem kellett m�r sok ahhoz, hogy kicsengessenek a f�rtelmes, t�ri �r�r�l. Hogy v�ge legyen a hatodik �r�mnak, �s elmehessek min�l hamarabb, �gy, hogy Schneider ne l�sson meg. Hogy elmehessek a min�l hamarabbi busszal, �s hogy elker�lhessem Tomot.
 - Besz�lhetn�nk? - k�rdezte meg Tom kicseng� ut�n, ezzel id�t sem hagyva, hogy elmenek�lhessek el�le. Helyette csak tehetetlen�l �ltem vele szemben, arc�t figyelve.
 - Elker�lhetem, vagy sem? - Hangom halk volt, �s remegett. Pont olyan, mint azon a bizonyos novemberi h�ten.
 - Nem, nem hiszem. V�gig fogsz hallgatni. - Kih�zta a mellettem l�v� sz�ket, majd le�lt r� velem szemben.
 - Akkor ess�nk t�l rajta. - Sz�vem hevesen kezdett verni, ahogy kellemes illata megcsapta az orromat. Elvettem r�la a tekintetem, �s a kezemben l�v� tollat kezdtem el figyelni.
 - Tudom, hogy sok mindenr�l kell besz�lnem veled. De a hat�r�si buszig sok id�nk van. - Ezzel a mondattal d�nt�tte el v�gleg, hogy v�gig hallgatom, ha akarom, ha nem.
 - Mondjad… - d�nny�gtem nagyon halkan. Visszat�rt bel�m az a furcsa �rz�s, ami akkor �nt�tt el, amikor mindig vele voltam.
Ujjai meg�rintett�k az �llamat, majd lassan az arcomat az �v� fel� ford�totta. A tollat kiejtettem a kezemb�l, amikor tekintete az eny�mmel tal�lkozott �s egy hatalmasat dobbant a sz�vem. �reztem, hogy elpirulok, �s ez ellen semmit sem tudok tenni. Kezdtem olyan lenni, mint m�g akkor r�gen.
�r�ln�m k�ne ennek tal�n. Hisz v�gre van es�lyem visszav�ltozni, visszat�rni a norm�lis ker�kv�g�sba. De egy valami a b�kken� csak ebben. Aki es�lyt ad erre.
 - Nem tudok hogyan belekezdeni… - N�zett r�m zavartan, szem�ben egy f�l� mosollyal. Szerettem volna elvenni a tekintetem r�la, de nem engedte.
 - Csak nyugodtan. Hisz a hat�r�si buszig m�g rengeteg id�nk van, nem? - k�rdeztem cinikusan, azt rem�lve, hogy reag�l r� valamit, �s a t�ma elterel�dik. De csal�dtam. Helyette elmosolyodott.
 - Eva, te soha nem v�ltozol. - Ez a kijelent�se megd�bbentett. Elkerekedett szemekkel n�ztem. - Pr�b�lsz felvenni egy �lc�t, amivel er�snek mutatod magad. M�g el�ttem is azt tetted, illetve teszed. Kereshetn�k r� okokat, de hi�ba tenn�m. Ett�l m�g nem v�ltozol meg. De…
 - De? - k�rdeztem meg t�le �rdekl�dve. Egyre jobban felcsig�zott a mondani val�ja, �s nem is lepleztem.
 - Kiv�telt tett�l valakivel. - v�laszolt k�rd�semre, egy vigyor k�s�ret�ben. Miel�tt persze b�rmit is mondhattam volna, folytatta: - Nem Silvire gondolok. Hanem Billre. K�zel engedted magadhoz, ahhoz k�pest, hogy �t m�g jobban nem ismered, mint engem. �s m�g tiltott pr�da is lenne sz�modra.
 - Bill engem nem �rdekel. - mondtam hat�rozottan. Tom erre csak b�lintott, �s l�tszott rajta, hogy komolyan vette.
 - Tudom, hogy nem �rdekel. - Vigyorodott el v�g�l. - Ezzel �n is tiszt�ban vagyok, meg � is tal�n.
 - Tal�n…? - Vontam fel az egyik szem�ld�k�met. A k�v�ncsis�g egyre jobban �rr� lett rajtam.
 - Nem esett le neked, hogy Bill t�l sokat l�g rajtad, �s �rdekl�dik ir�ntad? Nem furcs�lltad? - k�rdezte meg komoly arccal. De a szem�ben l�ttam, hogy nevetne.
 - Csak ideges�t�nek tal�ltam. - v�laszoltam neki k�nnyed�n. Egy v�llr�nt�s k�s�ret�ben.
 - Igen, Bill az. - Nevetett fel halkan, majd �jra engem figyelt. - Komolyra v�ve a dolgot… t�nyleg nem esett le? - A k�rd�s�re csak egy fejr�z�st kapott t�lem. - Lehet, hogy ez�rt nagyon pipa leszel, de… �n k�rtem meg r�, hogy �gymond, kattanjon r�d. Nem gondoltam volna, hogy �gy s�l el, �s…
 - Hogy mi van?! - k�rdeztem meg t�le felemelve a hangomat, �s fel�lltam a sz�kr�l. Igen, j�l gondolta, t�nyleg pipa lettem ez�rt.
 - Meg kell �rtened, Eva. Mindezt csak az�rt tettem, hogy megtudjam, h�nyad�n �llsz velem. De m�shogy s�lt el a dolog. J�, persze t�nyleg megtudtam, amit akartam, b�r arra meg nem sz�m�tottam, hogy Bill komolyan bel�d szeret!
Visszahuppantam a sz�kre, �jra megfogtam a leejtett a tollat, �s Tomra n�ztem elkerekedett szemekkel. Pipa voltam r� m�g mindig, de az meg teljesen letagl�zott, hogy Bill bel�m szeretett. Egy ostobas�g miatt, mert Tom nem volt k�pes arra, hogy letegyen a dologr�l.
Elvettem a tekintetem Tomr�l, �s a padl�t kezdtem n�zni. Figyeltem rajta a s�rnyomokat, amik az elolvadt h� ut�n maradt a talpunkon, �s hagytuk a padl�n. Nem k�t�tt le annyira, s�t egy�ltal�n nem, de nem voltam k�pes Tomra n�zni. Egyr�szt a bennem felt�r� szerelem miatt, amit el�hozott azzal, hogy m�g mindig pr�b�lkozik. A m�sik ok miatt meg az�rt, mert k�pes volt ilyen baroms�gba beler�ncig�lni testv�r�t, aminek az lett a v�ge, hogy bel�m szeretett.
 - Tudom, hogy most haragszol… - Kezdett volna bele Tom, de �n k�zbe sz�ltam:
 - Ne is tudd meg mennyire…
 - Gondold magad az �n helyzetembe! Te mit tenn�l, ha m�r minden lehet�s�get fel kellett adnod, mert a l�nyt, akit szeretsz, makacs, �s m�g mag�nak sem ismeri be, hogy szerelmes a sr�cba?
 - H�t nem ilyet, az egyszer biztos.
 - Akkor m�gis mit?
 - Hmm… h�t tal�n egy kis id�t hagyn�k neki, azt�n pr�b�ln�m megbesz�lni vele a dolgokat, �s megk�rdezni, hogy hogyan is �rez.