Le�lt mell�m, el�vett egy sz�l cigit, a sz�j�ba helyezte, majd v�g�l meggy�jtotta. A kab�tzseb�be tette a gy�jt�t, meg a f�lig �res cigis dobozt, majd fel�m n�zett. Az utcai l�mpa f�nye nem �rt el hozz�nk, �s csak a k�rvonal�t �szleltem szinte. De � is csak ennyit bel�lem.
 - Meguntad, vagy nikotin hi�ny? - k�rdeztem meg t�le csendben. Legbel�l h�l�t adva az �gnek, hogy Tom m�s h�zibuliba ment.
 - Meguntam. Unalmas ez az eg�sz buli, �s alig tal�ltalak meg. Mert besz�lni szerettem volna veled. - v�laszolt k�rd�semre lassan, nyugodtan �s megfontoltan. Felvontam erre csak az egyik szem�ld�k�met, amit persze nem l�tott a s�t�tben.
 - Mir�l? Mert, ha Tomr�l, akkor arr�l nincs mit besz�lni. - A hamut figyelve, ahogyan az a f�ldre hullik, eszembe jutott minden eml�k Tommal kapcsolatban. Ami m�g friss is sz�momra.
 - Nem, arr�l nem fogok veled. �gy is neked adn�k majdnem igazat. De azt be kell l�tnunk, hogy Tom szem�t volt. - Az izz� cigi v�ge �l�nkv�r�sebben felizzott, ahogy belesz�vott. Majd tekintetemmel v�gig k�vettem, hogyan kezd lassan lejjebb menni, mert a kez�t a t�rdeire helyezte.
 - Majdnem?! - k�rdeztem meg t�le d�bbenten. Nem �rtettem.
 - H�t… elmes�lte mi volt. De… ezt ink�bb hagyjuk! - Terelte el felt�n�en gyorsan a t�m�t. Nem sz�ltam semmit sem, ink�bb csak megr�ntottam a v�llam. Hisz mi olyan fontosat mondana err�l?
 - �s Silvivel besz�lt�l m�r? - Tereltem �n is m�s t�m�ra a besz�lget�st, mert mindkett�nk sz�m�ra kezdett k�noss� v�lni.
 - Nem. Tal�lkoztam vele, �s k�sz�nt�nk egym�snak, de ennyi. - Hangja k�nnyed volt, ezzel el�rulva, hogy � t�nyleg csak bar�tnak n�zte.
 - Akkor komolyan gondoltad? Sz�val, hogy sz�modra csak egy bar�t?
 - Igen. �n soha nem szoktam abban, hogy hogyan �rzek. Ny�ltan felv�llalom.
 - De az�rt t�z h�napig j�rtatok, �s…
 - K�t h�napig �reztem valami szerelem f�l�t, h�t h�napig magamban r�g�dtam az �rz�seim miatt, �s az utols�ban azon gondolkoztam, hogyan mondhatn�m meg neki. Mert nem akartam megb�ntani.
 - Az�rt m�gis siker�lt… - Gondolkoztam el egy pillanatra. Tudtam, hogy bar�tn�m t�pl�l �rzelmeket Bill ir�nt, de azok t�nyleg szerelmi �rz�sek voltak, vagy csak valami m�s?
 - Mindenki megb�nt mindenkit, �gy vagy �gy.
Csend k�vetkezett k�z�nk. Nem zavar� volt. Mondhatni m�r kellemes. Zavar�an kellemes. Igaz, Billel mindig is sokkal jobban j�ban voltam, mint Tommal, de annyi ideig soha nem besz�lgett�nk, mint akkor. Valahogy Bill sz�momra csak egy ismer�s volt, akivel j�l ellehet besz�lgetni. Semmi t�bb. �s ott, mintha valahogy t�bb lett volna. Mintha m�r a bar�tom lenne.
 - N�ha olyan okosakat mondasz… - T�rtem meg v�g�l �n a csendet, mert kezdtem �gy �rezni, hogy megfulladok a sok �rzelembe, ami akkor kavargott bennem.
 - H�t igen. Valakinek okosnak is kellett sz�letnie. - Nevetett fel hangosan, majd �n is.
Kiab�l�s hozott �jra csendet k�z�nk. Hallottuk, hogy pezsg�s�veget bontanak, hangosan felki�ltanak, majd ut�na sik�tozva egym�s nyak�ba ugranak. Egym�sra n�zt�nk k�zben.
Egy mosoly futott v�gig a sz�nkon, majd felemelt�nk a ciginket. Egym�sra mosolyogtunk, majd csak ennyit mondtunk:
 - Bu�k!
V�g�l �jra magam el� n�ztem. P�r pillanatra kisz�rtem a mellettem �l� Billt, �s csak a gondolataimmal foglalkoztam. �jra v�gig futott az elm�men annak az id�szaknak a vegyes �rzelmei, ami akkor volt, mikor m�g nem volt sz�momra teljesen vil�gos, hogy mi a helyzet Tommal. Az �ta pedig sajnos m�r minden vil�gos. Tal�n t�ls�gosan is.
 - Eva! - H�zott vissza a val�s�gba Bill hangja. Megr�ztam a fejem, �s fel� n�ztem. - K�rdezhetek valamit?
 - Nyugodtan. - v�laszoltam neki, ezzel egy id�be pedig elnyomtam a cigimet.
 - �n csak…
Miel�tt b�rmit is mondhatott volna, n�h�ny l�ny �s fi� sik�tozva rohant ki az udvarra, megzavarva ezzel a kellemes besz�lget�s�nket Billel. Az eszem azt dikt�lta, hogy k�rdezzem meg t�le, mit szeretne k�rdezni, de a sz�vem nem akarta. Nem �rezte r� teljesen a k�sztet�st.

���

2008. janu�r. 1. - �j �v.
J� k�rd�s, hogy most minek pazarlom a tollamat. Meg a lapokat. �gy is mindj�rt betelik ez a kisk�nyv, �s vehetek �jat. H�t nem mes�s? Legal�bb valami foglalkoztat! De j�!
�s… mondhatom magamra azt, hogy egy nagy szerencs�tlens�g vagyok? Mert, ha nem is… �n annak �rzem magam. De nagyon!
A Billel val� besz�lget�sem ut�n valahogy minden pokol volt sz�momra. Silvi kiment az udvarra - r�szegen -, �s megl�tott minket besz�lgetni. Kicsit felkapta a vizet, de megnyugtattam. De ami ut�na t�rt�nt… j�, nem olyan l�nyeges tal�n, de… nekem az.
Mert hamar meguntam a bulit, �s elindultam haza. Vagyis m�g nem, mert elmentem a j�tsz�t�rre, de ott sem lehettem sok�ig a hideg miatt. Azt�n persze indultam haza, de egy�ltal�n nem akartam l�tni, amit ott l�ttam a kapu melletti bokrokn�l. Vagyis ink�bb kit.
Mivel… brr! Tom �lt ott, engem figyelve, ahogyan k�zeledem a h�zhoz. Tekintet�t le nem vette r�lam, de �n r� se n�ztem. Nem a gy�l�let fogott el, hanem… nem is tudom, hogy mi. F�jdalom. �s m�rhetetlen nagy sz�nalom. Saj�t magam ir�nt.
Igen, �gyesen kinyitottam a kapu ajt�t, �s m�r mentem volna be, mikor fel�llt, �s megfogta a kezem. Hideg keze az eny�mhez �rt, ut�na egy tized m�sodperc m�lva hideg futkosott v�gig rajtam. Szinte m�r k�nz�an f�jdalmasan. R�n�ztem, � pedig halkan annyit motyogott, hogy besz�lni szeretne velem. Nem tudom mi �t�tt bel�m, de m�gis r�b�lintottam. Pedig egy�ltal�n nem akartam!
 - Sajn�lom, hogy… �gy tudtad meg… - Hangja halk volt, mik�zben mondta, mindv�gig a szememben.
 - Err�l m�r lek�st�l! - Vetettem neki oda mogorv�n. Mindketten megfeledkezve ek�zben arr�l, hogy a kezemet fogta… - Tom, nem kell semmit sem mondanod tov�bb. Ennyi volt. Sz�modra csak egy sz�rakoz�s. Sz�momra pedig… h�t… egy nagyon nagy �rzelem felkavar�s. V�ge.
 - �n nem akarom, hogy v�ge legyen! Folytatni akarom tov�bb! Vagy ink�bb �jra kezdeni! Mindent tiszta lappal, mert… meg�rdemled.
 - Mi van Tom, kell vissza az a 150 eur�, meg a gyerekmen�?
Ez ut�n a mondat ut�n durrant el mindkett�nknek az agya. V�gre elengedte a kezemet, �s tekintete k�ny�rg�b�l d�h�ss� v�ltozott. Az eny�m fagyos maradt tov�bbra is, annak ellen�re, hogy bel�l tombolt bennem mindenf�le �rzelem.
 - Te soha semmit sem veszel komolyan!
 - �, mert te a fogad�st komolyan vetted? Eln�z�st k�rek az�rt, mert egy h�lyes�get nem gondolok komolyan!
 - Eva! �n nem vettem komolyan a fogag�st! Semmit sem vettem komolyan!
Ez a mondat f�jt nekem a legjobban. Szemembe k�nnyek sz�ktek, �s h�tr�bb l�ptem. Messze akartam t�le ker�lni, amennyire csak lehetett. L�tni sem akartam abban a pillanatban. De m�g most sem, ahogy visszagondolok erre…
 - L�tod? �s m�g te k�ny�r�gsz az�rt, hogy bocs�ssak meg neked a fogad�s miatt, amikor most vallottad be, hogy nem gondolod komolyan!
 - �n… nem �gy gondoltam!
Nem mondtam t�bbet. El sem k�sz�ntem t�le, hanem az orra el�tt becsapva az ajt�t, bementem a h�zba. El�kerestem a h�z ajtaj�nak a kulcs�t is, bementem, majd magamra z�rtam az ajt�t. Ut�na lehettem a leggyeng�bb, amire v�gytam. Kiadhattam magamb�l minden felgy�lemlett �rzelmet…
Ut�lok erre visszagondolni, de �n m�gis le�rom ide ezeket. Tal�n csak az�rt, mert seg�t az a dolog, hogy ki�rjuk magunkb�l a dolgokat. Van benne valami. Most is k�nnyebb lett valamivel. Seg�t benne, hogy letegyek r�la. Annak ellen�re, hogy m�g mindig szeretem.

���

Szememet behunytam, �s hagytam, hogy a busz apr� kis r�zk�d�sai �lomba h�zzanak. Vagyis, hogy m�g egy kicsit aludhassak a h�tf�i borzalmas nap el�tt. Amit t�l kell �lnem. Hogy ut�na haza mehessek, �s m�snap megint mehessek be suliba, azt a napot is t�l�lni.
Kinyitottam p�r perc m�lva a szememet, mivel nem tudtam elaludni. Helyette ink�bb tekintetemet az elsuhan� havas f�kra szegeztem, minden f�l�vel elterelve a gondolataimat arr�l, hogy Tom is a buszon van, Silvi pedig m�sikkal megy be, �gy senkivel sem tudtam eltereltetni a gondolataimat. Az pedig frusztr�lt. S�t. Ink�bb ideges�tett. De nem a t�ny, hogy Silvi nincs. Hanem, hogy nem voltam k�pes m�sra gondolni. Csak Tomra.
A percek k�nz� lass�s�ggal teltek, �gy �reztem, mintha nem is akarna m�lni az id�. Mintha csak id�rabs�gba sz�m�zettek volna Tommal. Meg m�g p�r �lmos di�kkal, �s egy komor arc� buszsof�rrel. De aki m�gis csak valamit sz�m�tott, az Tom volt.
Szemem boldogan felragyogott, mikor elsuhantunk a Magdeburg felirat� t�bla mellett. Boldogs�g t�lt�tt el, hogy nem kell m�r sokat Tommal t�ltenem. Hanem nyugodtan els�t�lhatok a suliba, le�lhetek valamelyik padba, majd firk�l�ssal �s valami okoss�g megjegyz�s�vel, t�l �ljem a napot. Ahhoz pedig m�r csak r�pke perceim voltak. Nem t�bb. Sajnos nem is kevesebb.
Hat perc kellett ahhoz, hogy a busz gond n�lk�l el�rje a buszmeg�ll�t, �s a szok�sos 3-as felirat� t�bla mell� meg�lljon, �s le�ll�tsa a motort. A mellettem l�v� �l�sr�l felkaptam a t�sk�mat, �s a h�tamra dobtam, majd megk�nnyebb�lten fels�hajtottam, mikor f�l perc m�lva lesz�lltam a buszr�l, �s a h�v�s magdeburgi leveg�t sz�vhattam be m�lyen a t�d�mbe.
 - Eva, mehetek veled? - Ismertem fel Bill hangj�t a h�tam m�g�tt. Megfordultam, �s l�ttam, hogy Tom a m�sik ir�nyba indul el, Bill pedig engem figyel k�rd� tekintettel.
 - Aham. - R�ntottam egyet a v�llamon.