Kellemes meleg volt a szob�ban. A kinti hideg �s zord id�, nem is t�nt olyan kellemetlennek bentr�l n�zve. �s annak ellen�re, hogy kar�csony m�snapja volt, 25.-e, nem h� esett, hanem es�. Ezzel elmosva azt a havat, ami p�r napja esett le. Hogy mindent s�ross�, �s nagyon nedvess� tegyen.
Ujjai v�gig siklottak a karomon, mik�zben l�gy puszikkal halmozta el a nyakamat. Meleg lehelete a nyakamat csiklandozta, ezzel seg�tve, hogy egyre jobban kiz�rjam a k�lvil�got. Teljesen megfeledkezve mindenr�l. Elterelve arr�l a figyelmemet, hogy ujjai a p�l�m al� ny�lnak be.
Egyik ujj�t v�gig h�zta a hasamon, m�g a m�sik kez�vel lassan felfele h�zta a p�l�mat. Egy pillanatra sem hagyva abba az apr� cs�kokat, amiket adott nekem. Ezzel seg�tve, hogy minden g�tl�somat, �s v�d� falamat bontsam le.
Siker�lt is neki.

���

2007. december. 26. - Hm…
�gy visszagondolva… �r�lt voltam. Egy boldog �r�lt. Aki v�gre valaki m�snak is adta a sz�v�t - �s a test�t. Hogy valami nagyon �r�lt, de m�gis �lvezetes dologba legyek benne…
�rz�ki volt. Figyelt r�m. Oda ad� volt. Im�dni val�. De ami a legfontosabb… feledhetetlen dolgot tett velem.
Persze neh�z volt ap�mat r�venni arra, hogy elengedjen, de miut�n biztos�tottam arr�l, hogy nem fogok Tommal lefek�dni, elengedett. Azt�n… megszegtem az �g�retemet. �r�lt lettem t�nyleg. De meg�rte. Szerintem…
�s olyan sz�vesen elmes�ln�m ezt Silvinek, de nem lehet. Egyr�szt olyan nagy leolt�st kapn�k t�le, hogy az csak, na, hanem m�sr�szt… rontan�m a helyzetet a bar�ts�gunkkal. �gy marad csak a napl�m. Amibe kifejezni nem lehet, mennyire j� volt…

Becsuktam a k�nyvet, �s a f�ldre dobtam. A tollat mell�, v�g�l fejemet a p�rn�ba f�rtam, mik�zben egy hatalmas vigyor ter�lt sz�t az arcomon. Teljesen elfelejtkeztem arr�l, hogy ap�m v�r engem a konyh�ban. Minden kiment a fejemb�l. Csak a kellemes pillanatokra eml�keztem vissza…
 - Eva! - Hallottam meg ap�m hangj�t. Nem volt t�relmetlen, sem ideges. Szok�sosan nyugodt.
 - Megyek. - v�laszoltam neki, elh�zva a sz�mat. Abban a pillanatban jobban �r�ltem volna annak, ha a szob�mban maradhattam volna magamnak a gondolataimmal egy�tt.
Lassan kis�t�ltam a konyh�ba, ahol m�r ap�m v�rt komoly arccal. Odamentem az egyik sz�khez, kih�ztam, �s le�ltem r�. Majd r�n�ztem k�rd� tekintettel, mert nem tudtam, mir�l szeretne velem besz�lni. Nem tagadom, hogy magamnak jobban el szerettem volna lenni, de a k�v�ncsis�gom abban a pillanatban azonnal el�t�rt.
 - Tudom, hogy eltitkoltad el�lem. - N�zett r�m hal�losan komoly arccal. Azonnal megijedtem, mert f�ltem, hogy arra j�tt r�, hogy �n �s Tom… - Felh�vott any�d. Megk�rdezte, hogy elmondtad-e nekem, amit neked mondott. - mondta f�jdalommal teli hanggal.
Tudom, hogy nem kellett volna megk�nnyebb�ln�m, de… amint kimondta a mondatot, azt tettem. Sz�vem szerint fel is l�legeztem volna, b�r akkor r�j�tt volna, hogy valami m�st titkolok el�le.
 - �n… - Kezdtem volna el magyar�zkodni, de � csak csendre intett. Lehajtottam a fejem, �s a mamuszomat kezdtem el n�zni.
 - Tudom, hogy mi�rt nem szeretted volna elmondani Eva. De az r�gen volt. Ma m�r nem reag�ltam volna r� semmit sem. Csak r�ntottam volna egyet a v�llamon, �s annyit mondtam volna, hogy ribanc. Nem t�rtem volna �ssze megint. - Hangja komoly volt. �reztem, hogy biztos benne, teljes m�rt�kben. Ez�rt �jra megk�nnyebb�ltem.
 - �r�l�k neki apa. - N�ztem r� mosolyogva, v�g�l fel�lltam a sz�kr�l, �s meg�leltem.

���

 - Szia Bill. - k�sz�ntem mosolyogva a fekete haj�nak, aki le�lt mell�m a padra. Nem n�zett r�m, csak mosolyogva visszak�sz�nt. - H�t te?
 - Csak erre j�rtam, �s l�ttalak, sz�val… gondoltam besz�lek veled egy kicsit. �gy sem tudok mit tenni unalmamban… - R�n�ztem, �s l�ttam, hogy elh�zza a sz�j�t, szemeibe meg f�jdalom �l ki.
 - K�rdezhetek valamit? - k�rdeztem meg, a v�lasz�t v�rva, ami csak egy apr� b�lint�s volt. Vettem egy m�ly leveg�t, �s egy szuszra k�rdeztem meg: - Mi�rt szak�tottatok Silvivel? Sz�p p�r voltatok, �s most csod�lkozom, hogy…
 -  Bonyolult… - v�laszolt halkan. Tudtam, hogy ki szeretne ez el�l t�rni, de �n t�ls�gosan k�v�ncsi voltam ahhoz, hogy m�sra tereljem a sz�t. �gy h�t folytattam.
 - R��r�nk. - v�gtam r� azonnal. � is tudta ezt, de nagyon ki akart t�rni a k�rd�s el�l.
 - Nem j�tt �ssze. Ennyi. - Csak ennyit mondott, h�tha feladom, �s be�rem egy ok�val. De �n soha nem volt olyas fajta, vagyis tov�bb k�v�ncsiskodtam.
 - Bill, nem r�zol le ennyivel. Mindent tudni akarok.
 - H�t… na j�. - egyezett bele v�g�l. Egy el�gedett vigyor futott v�gig az arcomon.
 - Hallgatlak!
 - Gondolom te is, tudod, hogy vannak dolgok, amik soha nem j�nnek �ssze. Ez is olyan volt. M�k�d�tt a kapcsolat, j�ban voltunk, keveset veszekedt�nk, de azut�n mindig ki is b�k�lt�nk. Sokan mondt�k, hogy �lom kapcsolatunk van, de… �n nem �reztem annak. Silvi sz�momra csak egy bar�t volt. J�, persze az elej�n volt valami, b�r az is csak pillanatnyi fell�ngol�s. Ut�na csak bar�ts�g lett bel�le sz�momra, �n meg �gy gondoltam, hogy legy�nk csak bar�tok.
 - De Silvi nagyon szeret. - �rtetlenkedtem, v�gig �t figyelve. Rem�nykedtem benne, hogy csak valami h�lyes�get mondd nekem, �s nem ez az igazs�g, de v�g�l l�ttam rajta, hogy nem hazudott.
 - L�tod Eva, senki sem t�k�letes. - �llt fel a padr�l, halkan elk�sz�nt v�g�l lassan els�t�lt.
 - Szia Bill… - Form�ltam halkan sz�mmal a szavakat, az utols� mondata pedig teljesen elgondolkodtatott.
L�tod Eva, senki sem t�k�letes. - Futott v�gig az elm�men t�bbsz�r is.
Igen Bill, l�tom. - Gondoltam magamban f�jdalommal. V�g�l fel�lltam a padr�l, �s elindultam �n is hazafele.

���

Csend volt a szob�ban. R�miszt�en nagy csend. Csak az �n l�legzetem hallatsz�dott, �s a telefon cs�rg�se. Ez a k�t hang, ami csak az �n f�lemhez jutott el. Igaz, m�s nem is tart�zkodott ott. Csak �n. �s a csend.
A telefon �jra megcs�rrent. Lass� l�ptekkel k�zeledtem fel�, megpr�b�lva kiker�lni a dolgokat. M�r amennyire ment a teljes s�t�tben. Kev�s f�ny �radt be, de a sarokba �ll�tott feny�fa k�rvonal�t t�k�letesen l�ttam. �s n�h�ny nagyobb t�rgy�t. De a telefon�t nem. Csak hallottam, hogy a kanap�r�l sz�l.
Le�ltem a kanap�ra, kezemmel pedig tapogat�zni kezdtem a hang ir�ny�ba. Amint �reztem kezemben a telefon h�v�s fel�let�t, megnyomtam a z�ld gombot, �s a f�lemhez emeltem.
 - Igen? - Sz�ltam bele halkan. A kanap� h�v�s fel�let�t�l egyre jobban f�zni kezdtem, de nem akartam m�g visszamenni a szob�mba.
 - Besz�lhetn�nk? - Hallottam meg Silvi hangj�t. Azonnal egy mosoly �lt ki az arcomra, amit alig b�rtam elt�ntetni onnan.
 - Persze. - V�gtam r� azonnal. Tal�n t�ls�gosan izgatottan. De nem �rdekelt.
 - Elmegyek hozz�tok, mert ez nem telefon t�ma… - Hangja komoly volt, sz�momra m�gis fel�d�t�. V�gre �jra minden j� lehet! M�s nem sz�m�t!
 - Ok�s. V�rlak. - Azzal mind a ketten letett�k. Egyszerre.
Izgatottan tettem vissza a telefont a kanap�ra, �s fel�lltam, hogy megkeressem a villanykapcsol�t. N�ha megbotlottam egy-k�t t�rgyban, mivel sokkal jobban lefoglalt a t�ny, hogy Silvivel fogok besz�lni, de v�g�l hamar megtal�ltam a kapcsol�t. Felkapcsoltam, �s azonnal f�ny �radt sz�t a szob�ban. B�ntva a szememet el�sz�r, amit v�g�l megszokott.
K�rbe tekintettem a szob�n, majd kimentem onnan, hogy a saj�tom�ba menjek, hogy lecser�ljem a pizsam�mat valami melegebb ruhadarabokra. Belet�rtam a szekr�nyembe, nem is figyelve, hogy mit veszek fel. Annyira nem is �rdekelt, csak Silvi. Semmi m�s.
Negyed �ra m�lva m�r a bej�rati ajt� el�tti l�pcs�n �ltem, velem szemben pedig r�gen l�tott bar�tn�m �llt. Kezemben egy sz�l cigi volt, �s a dobozt fel� ny�jtottam. Egy b�lint�s k�s�ret�ben elvett egy sz�lat, amit v�g�l meggy�jtott. Egy ideig nem sz�ltunk egym�shoz, csak magunk el� meredt�nk. Tal�n els�nek mindkett�nknek szokatlan volt a dolog, hogy �jra besz�l�nk. Tal�n az a h�rom h�t t�l sok mindent adott, hogy azonnal �jra besz�lgess�nk. Tal�n kell egy kis n�mas�g, hogy �jra �sszeszokhassunk. Tal�n. Ki tudja m�r?
 - Sajn�lom. - T�rte meg a k�zt�nk l�v� csendet. Egym�sra n�zt�nk, �s egy apr� mosoly futott v�gig a sz�mon.
 - Az �n hib�m volt.
P�r m�sodpercig m�g csak magunk el� meredt�nk, v�g�l egym�sra n�zt�nk �jra, �s meg�lelt�k a m�sikat. �gy, mintha nem is akarn�nk elengedni egym�st. Nagyon sok�ig, esetleg soha t�bb�, nem.
 - Els�nek t�l reag�ltam a dolgot, �s sok�ig azon gondolkoztam magamban, hogy mi�rt tettem ezt. V�g�l r�j�ttem, hogy t�nyleg volt okom r�. Nem akarom azt mondani, hogy: „na �n megmondtam!”. Mert nem �rdemled meg. Te nem tehetsz semmir�l sem.
 - Mir�l besz�lsz?
 - Az eg�sz csak egy fogad�s.