Oda akartam menni hozz�. Meg�lelni, �s elmondani neki, hogy mostant�l minden rendbe fog j�nni. M�g sem tettem meg. Csak �lltam ott �t n�zve, k�zben Tom kez�t fogtam. Nem n�zett fel�m, maga el� meredt. Arca ny�zott volt, megl�tszott rajta, hogy megviselt�k a t�rt�ntek. Nem is, hogy megviselt�k… szinte k�sz�lt�k felem�szteni �t. Rossz volt r�n�zni. Nagyon rossz.
Tudtam, hogy nagyon szereti Billt. Volt n�h�ny vit�juk, de jelent�ktelenek. P�r perc m�lva m�r megint b�k�ben voltak… Mondhatni, t�k�letes kapcsolatuk volt. Olyan, amilyenre mindenki v�gyik. � pedig ezt elvesztette. Valami miatt.
Fejemet Tom mellkas�ba f�rtam. Sz�ks�gem volt r�, hogy elfeledjem p�r percre minden bajomat. M�g a legkisebbet is. A jelent�ktelen angol dolgozatot. De legf�k�ppen a t�nkre tett bar�ts�got.
 - Mi�rt nem m�sz oda hozz�? - k�rdezte meg, amire v�laszul csak egy fejr�z�st kapott t�lem. - Akkor megbesz�lhetn�tek a dolgokat. �s minden ok� volna ut�na.
 - Ut�l. Sz�ba sem �llna velem. - mondtam neki a f�l igazs�got. Tudtam, hogy csak akkor lenne hajland� sz�ba �llni velem, ha szak�tan�k Tommal. De a makacss�gom miatt nem tettem meg.
 - Mondan�m, hogy kell egy kis id� ehhez, de… Nincs j�l Bill miatt. Sz�ks�ge van r�d. - H�tamat simogatta egy ideig, amit a hangos cseng� berreg�se szak�tott meg. Elengedtem, �s � is engem. - �n nem megyek be angolra, se ut�na irodalomra. Velem j�ssz vagy sem?
 - Ap�m m�r �gy is k�sz att�l, hogy j�runk. Igazolatlan �ra nem kell neki… - H�ztam el a sz�mat. Persze r�szben az�rt sem akartam Tommal menni, mert Silvivel akartam besz�lni a k�vetkez� sz�netben a harmadikon.
 - Akkor �n megyek csillagom. - Cs�kolt meg hosszasan, majd egy puszit adott az arcomra. - Tanulj sokat. - Nevette el mag�t. Elengedte a kezemet, �s a kapu fel� s�t�lt.
Megfordultam, �s az angol terem fel� mentem. Hogy meg�rjak egy dolgozatot, ut�na pedig rendbe hozzam - vagy egy kicsit mentsem, esetleg t�nkre tegyem - a bar�ts�gunkat.

���

 - Besz�lhetn�k veled? - k�rdeztem meg t�le remeg� hanggal. F�ltem a v�lasz�t�l, f�ltem att�l is, hogy m�g jobban rontok a helyzeten.
 - Minek? - Nem n�zett r�m, tekintet�t a f�zet�n nyugtatta. Nem �rtem be ennyivel, �jra megk�rdeztem t�le. De m�g akkor sem n�zett r�m. - Hol hagytad Tomot?
 - Elment, de ez most nem sz�m�t… Veled akarok besz�lni, �s nem Tomr�l. Sz�ba sem akarom hozni… - Hat�rozottan mondtam ki, ami miatt r�m n�zett.
 - Csak nem mosoly sz�net van k�ztetek? - k�rdezte meg cinikusan. Egyre jobban kezdtem feladni a t�nyt, hogy rendbe hozzuk a bar�ts�gunkat.
 - L�gyszi, a saj�t h�lyes�gemet hagyjuk ki most, j�? Nem err�l akarok veled besz�lni, hanem…
 - Amir�l besz�lni akarsz, az is a te h�lyes�ged. �gy nincs mir�l besz�ln�nk. - Szak�tott f�lbe. A mondat v�g�n �sszepakolta a cuccait, �s fel�llt. - Hello. - k�sz�nt el, majd elment.
Megr�ztam a fejem. �rezni kezdtem a f�jdalmat, ami a saj�t ostobas�gom hagyott maga ut�n. Amit�l legsz�vesebben megszabadultam volna. B�rmit megadtam volna �rte…

���

2007. december. 16. - Utols� szombaton ap�m n�lk�l. Tele minden rossz �rzelmekkel…
�r�l�k neki, hogy apa, j�v� h�t kedden haza j�n. Hi�nyzik m�r nagyon, de m�r el�re f�lek a veszeked�st�l, �s szid�st�l, amit Tom miatt fogok kapni. Mondjuk, lehet az is fel�d�l�s lesz sz�momra, mert v�gre �rezhetem azt, hogy valamivel t�k�letesebb csal�dom van. Ha m�r any�m elment…
�gy… any�mr�l jut eszembe. Meg arr�l, hogy m�r �gy is t�nkre tettem az �letemet egy id�re. H�vott. Keresett. J�n, megnehez�teni az �letemet. Pont ez hi�nyzott. �gy, egyszerre kapok mindent. Kaptam t�le h�rom �v, szenved�st, �s most adja a m�g nagyobbat. Azzal, hogy felh�v, �s bele sz�l a telefonba:
 - Eva? Itt az any�d…
Nem is tudtam, hogy mit gondoljak. V�lasszam azt, hogy „de j�! Tegy�nk m�g nagyobb ronccs�!”, vagy „anya? Istenem… Hi�nyozt�l!”. S�t. M�g v�laszthattam volna azt is, hogy „na ne!” De egyik sem jutott az eszembe akkor. Egyszer�en csak led�bbentem.
Ut�na az jutott az eszembe: m�gis mit k�pzel ez mag�r�l? Elhagy egyik napr�l a m�sikra, most meg itt csicsereg nekem a telefonba, hogy l�tni szeretne? Milyen anya az ilyen? Mondja m�r meg nekem valaki, azonnal!
Hi�ba mondta nekem azt, hogy sz�ljak ap�nak, nem fogok. Apa nem �rdemli meg ezt a szenved�st. Ink�bb felv�llalom �n, �s roppanok �ssze, mintsem megint �sszeomoljon, �s a munk�j�ba temetkezzen. Mint k�t �ve. Borzalmas volt…
Remek, Tom h�v. Mennem kell hozz�, hogy a nevel� apja bevigyen minket Magdeburgba. De nem akarok menni… nagyon nem.
M�gis megyek.

���

�lmosan pislogtam k�rbe a buszon. Hajnali �t lehetett, amikor a buszon z�tyk�l�dve d�nt�ttem a fejem Tom v�ll�nak. Elf�radtam az �jszaka, amit vele t�lt�ttem el. Aludni szerettem volna, a j� meleg �gyamban, �s fel sem kelni vagy h�romig. Nem gondolva semmire, csak valami �rtelmetlent �lmodni. Semmi t�bbre nem v�gytam…
Behunytam a szemem, �s megfogtam Tom kez�t. Tudtam, hogy elmosolyodik, de nekem m�r nem volt er�m ahhoz. Csak aludni - semmi m�s.
 - Elf�radt�l, mi? - k�rdezte meg, �s az � hangj�n is hallatsz�dott a f�radts�g. B�lintottam. - Nyugi, mindj�rt haza �r�nk, �s kialudhatod magad.
 - �h�m. - Er�tlen�l b�lintottam egyet, de �gy �reztem k�zben, hogy a fejem leszakad az apr� mozdulatt�l is.
 - Nem alszol ma n�lam? �n k�zelebb lakok a buszmeg�ll�hoz, �s hamarabb kid�lhetsz aludni.
 - Ok�.
Annyira �lmos voltam, hogy nagyon nem is eml�kszem m�r, hogyan jutottam el Tom�khoz. Arra eml�kszem, hogy Tom lassan leh�zza r�lam a kab�tot, mert nekem nem nagyon siker�lt. Ut�na felemel, �s a szob�j�ba visz, majd letesz a puha �gy�ra, �s… ott azonnal elaludtam.

���

2007. december. 23. - Kar�csony el�tt egy nappal… mes�s…
Sok minden t�rt�nt velem. Lenne mit �rnom. M�g sincs valahogyan kedvem. Mert nem minden volt csupa j� dolog. Mint mondjuk az sem, hogy vas�rnap d�lben m�lth�ten - mikor hazamentem Tomt�l - ap�m otthon v�rt, �s rendesen le is szidott, hogy mi�rt t�lt�ttem Tomn�l az �jszak�t. Persze, ut�na meg�rtette, hogy semmi sem volt…
Azt�n m�snap, vagyis h�tf�n… Silvi hajland� volt arra, hogy besz�ljen velem. De semmi j� sem s�lt ki bel�le. Egy matek �r�t l�gtunk el, amit a harmadik emeleti l�nymosd�ban t�lt�tt�nk - veszekedve.
Majd j�tt a kedd… milyen fenomen�lis, any�m h�vott engem, hogy tal�lkozzunk Magdeburgban. Azonnal nemet mondtam r�, de � erre m�g magyar�zatot sem k�rt. Legal�bb felfogja, mit tett…
Szerda… r�m�lom volt! Nem is a k�t t�maz�r�, meg a h�rom kisdolgozat, hanem… a pletyka. Amit terjeszteni kezdtek r�lam �s Tomr�l. Miszerint �n… nem, ink�bb hagyjuk! Nem is akarok erre gondolni, s�t visszaolvasni sem szeretn�m. Soha!
Cs�t�rt�k… nyugis, b�k�s nap volt. Schneider sem volt, Hoffman nem �rta be az igazolatlant, b�r szerintem �szre sem vett, hogy ell�gtam. Tommal.
P�ntek… vagyis tegnap. H�t… katasztr�fa. Egy sz�val. J�tt volna Tom, hogy elmenj�nk este a haverjaival Magdeburgba, de ugye ap�m el��llt azzal a dum�j�val, hogy: „komolyan gondoltad ezt?” �s ut�na persze j�tt a szok�sos rizsa. Tom f�l �r�ig gy�zk�dte ap�t, aki cseppet sem l�tszott engedni. Brr… m�g mindig fejemben van a besz�lget�s�k.
 - Persze, tudom, hogy nem engem gondol a legjobb bar�tnak a vil�gon, de megb�zhat bennem. Semmi baja sem fog esni a l�ny�nak, �s semmilyen rosszba sem fogom beler�ngatni. �g�rem.
 - Az �sszes bar�tn�d apuk�j�nak ezt mondtad, amikor nem akart�k elengedni a l�nyukat veled? Vagy �k enged�kenyebbek voltak, �s vakon megb�ztak benned meg a l�nyukban? De v�rjunk csak! Nem �k azok, akikr�l hallom, hogy �jszak�nk�nt prostitu�ltk�nt dolgoznak?
 - Eln�z�st k�rek, hogy k�zbe merek sz�lni, de van k�l�nbs�g a k�z�tt, hogy kivel j�rok komolyabban, vagy alkalmik�nt voltam vele egy �jszak�t.
 - H�nyszor egy �jszak�t?
 - Uram… akkor nem k�telez� elengednie Evat.
Ez volt a pont, ahol apa �s �n is megk�nnyebb�lten fell�legezhett�nk. Egy pillanatra persze. Mert ut�na Tom folytatta:
 - Akkor �n maradok itt.

���

Fejemet a p�rn�ba f�rtam, �s szorosan kapaszkodtam a takar�m narancss�rga huzat�ba. N�ha-n�ha felemeltem a fejemet, hogy leveg�t vehessek, de azon k�v�l nem nagyon v�ltoztattam a p�zomon, legal�bb f�l �r�ja. H�la ap�mnak. �s Tomnak. Meg �gy… az eg�sz mindens�gnek.