- Tess�k. - Nyomott a kezembe egy t�bla Milka csokit. K�rd� tekintettel n�ztem r�, mik�zben a hideg sz�l az arcomba f�jta a hajam, �s kezdtem egyre jobban f�zni. - A csoki boldogs�g hormont termel, te meg el�g savany� vagy ahhoz, hogy �r�lj valaminek is. Sz�val hoztam neked.
 - �s ki mondta, hogy nekem kell? - Ez a k�rd�s csak �gy kics�szott a sz�mon. Egy�ltal�n nem akartam ezt megk�rdezni, csak egy k�sz�n�m�t szerettem volna mondani. Erre meg!
 - �n. Am�gy ne tagadd, mert l�tszik rajtad, hogy kell. - mondta, majd egyetlen sz� n�lk�l lassan betolt a kellemesen meleg, �s sz�raz h�zba, ut�na � is bej�tt ut�nam. - �s apuk�d csak hajnalban j�n haza. - suttogta a f�lembe, majd elvigyorodott. Legsz�vesebben kivertem volna a hisztit, de t�rt�ztettem magam.
 - De, ha te itt vagy, ki lesz d�lut�n a… - Szerettem volna, ha legal�bb egy kis mag�nyt ad, de vele is szerettem volna lenni. Egyre �rthetetlen lettem saj�t magam sz�m�ra is.
 - Az �cs�m. - R�ntott egyet k�nnyed�n a v�ll�n, majd kivette a csokit a kezemb�l �s a konyh�ba ment. D�bbenten �lltam egyhelyben. - Mi az? - N�zett vissza r�m, de nem nyitottam ki a sz�mat a v�laszra. - Ha az �rdekel, hogy mi�rt j�ttem a konyh�ba, annak csak annyi az oka, hogy csin�lok neked forr� csokit. M�g valami?
 - Semmi. - R�ztam meg a fejem, ut�na egyenesen a szob�mba mentem.

���

2007. december. 1. - Unalmas, �gyban d�gl�s, t�v�t n�z�, beteges kedd.
Annyi mindent mes�lhetn�k, hogy tele lenne vele a f�zet, de… ki �rdekel? Le kell �rni a dolgokat, mivel… istenem… el sem merem hinni!
Lehet, hogy t�nyleg bed�ltem neki. Az is el�fordulhat, hogy m�r megnyerte a fogad�st, de… Az is biztos, hogy nincs semmif�le fogad�s. Hisz ak�rh�nyszor felhoztam neki, � azt mondta, hogy �r�lt vagyok. De… valahol legbel�l �rzem, hogy van valami f�le h�ttere annak, hogy velem van. Csak �gy, „mert l�k�tt vagy, �s nem vagy k�pes felfogni, hogy nem is vagy cs�nya” dolgok k�z�tt van valami. �rzem…
P�nteken miut�n elk�sz�tette nekem a forr� csokit, le�lt�nk besz�lgetni. Teljesen meglep�dtem, hogy elmond nekem dolgokat, amiket csak �gy nem mondana el nekem. Meglep� volt sz�momra, de egyben kellemes, �s mes�s is. Valahogy t�bbet tudtam meg r�la, de � nem r�lam. Nekem ez m�g kev�s, hogy megny�ljak neki.
Ut�na persze szombat. Ap�m teljesen meglep�d�tt, mikor be�ll�tott, �s ez�rt f�lre is h�vott, hogy feltegye nekem a legfontosabb k�rd�st, ami az ap�kat nagyon �rdekli:
 - � a bar�tod?
Nevetnem kellett ezen. H�t nem l�tja, hogy Tom t�ls�gosan t�k�letes, �s helyes, hogy velem randizzon? Vagy teljesen elfeledkezett r�la, hogy hogyan n�zek ki? Mert, hogy Tom n�lam sokkal jobbakat �rdekel, az m�r biztos.
 - Nem apa, csak egy ismer�s�m. Haverom.
Ezzel pedig ott hagytam. J�, persze eg�sz vacsora alatt azt k�rdezgette, hogy t�nyleg csak a haverom, vagy van-e benne t�bb is, de… ugyan m�r! Nem �gy n�z ki Tom, mintha �n kellen�k neki. �s � sem kell nekem…
Majd j�tt a vas�rnap. Akkor is elj�tt, �s hozta a tanulni val�j�t, mivel neki h�tf�n suliba kellett mennie. �gy seg�tettem neki a matek, �s angol h�ziban. Majd �rtam vele egy�tt a t�ri pusk�t. Ek�zben olyan j�l elsz�rakoztunk, mintha ezer �ve ismern�nk egym�st. Sz�momra ez pedig szokatlan volt…
Tegnap, h�tf�. V�gig untam azt az id�t, amit a suliba t�lt�tt, �s teljesen feldob�dtam, mikor suli ut�n azonnal hozz�m j�tt. Ap�m persze megint meglep�d�tt, de… az ap�m. Mindig meg fog lep�dni.
�s ma… 12: 20. Egy �ra m�lva v�ge az �r�j�nak, �s rohan majd a h�romnegyed kettes buszhoz. Felsz�ll majd, �s v�gig v�rja azt az egy �r�t, am�g ide �r Loitch�be. Ut�na rohan hozz�m… rem�lem.
De…
Elk�vettem egy nagy hib�t. Visszaolvastam a m�ltkori bejegyz�semet, �s… nem tudom betartani azt, hogy �res �rzelmekkel menjek j�v� h�ten suliba. Nem fog menni. Tele leszek boldogs�ggal �s zavarts�ggal. Kavarogni fognak bennem az �rzelmek, �s �tveszi a hely�t az �ress�gnek. Nem tudom elker�lni, hi�ba akarn�m. Ott rontottam el, hogy megengedtem, hogy k�sz�tsen nekem forr� csokit.
B�r mit is tehetn�k ellene? �n volt az ostoba, hogy megtettem. Napr�l napra egyre jobban beengedem az �letembe, �s mindenn�l jobban fog f�jni, ha el kell hagynia.
Elsz�rtam…
De legal�bb �gy most �lvezem.
Csak ez sz�m�t, nem?
carpeDiem.

���

Csendben �ltem az asztaln�l, tekintetemet pedig le sem vettem az el�ttem l�v� levesr�l. Nem foglalkoztam vele, hogy apa arr�l besz�l, milyen volt a napja, nem k�t�tt le. Sokkal jobban foglalkoztatott egy k�rd�s.
Mi�rt nem j�tt el?
Nem �rtettem, hogy aznap mi�rt nem j�tt el hozz�m. Pedig meg�g�rte. B�r az is lehet, hogy t�ls�gosan bele�ltem magam. Tal�n igazam volt. Valami fogad�sr�l volt sz�, �s a haverjai azt mondt�k, ma ne j�jj�n, hadd legyen hull�mv�lgy �rzelmekkel tele a szerencs�tlen kiscsaj. Csakis err�l lehet sz�, nem?
 - Egy �gyn�k azt mondta, lehet, kiadja majd a k�nyvemet. - T�r�tett vissza apa boldog hangja a val�s�gba. Elvettem a tekintetem a levesr�l, �s egy hatalmas mosollyal az arcomon, r�n�ztem.
 - �r�l�k neki. - mondtam neki �szinte �r�mmel. Alig v�rtam m�r, hogy ap�t valami dolog miatt boldognak l�ssam. Nem akartam, hogy � is boldogtalan legyen, mint �n.
 - Ennek sajnos h�tr�nyai is vannak… - H�zta el a sz�j�t, mik�zben letette a kanal�t, �s r�m n�zett. K�rd� tekintettel n�ztem vissza r�. - Azt mondta a kiad�, hogy egy id�re M�nchenbe k�ne mennem.
 - Mennyi id�re? - k�rdeztem meg t�le riadtan. Nem akartam elmenni Loitcheb�l. Semennyi id�re sem.
 - �gy k�t h�t lenne az eg�sz… - Hallottam a hangj�n, hogy � sem tudja, mit akar. Szeretne is menni, meg nem is.
 - �s… - Kezdtem volna bele, de vigyorogva megr�zta a fej�t. Akkor ez most mit jelent?
 - Arra gondoltam, hogy mivel el�g nagy vagy m�r, �s az a Tom is lesz�llt r�lad… - H�zta el a sz�j�t. Meglep�dtem a dolgon, de nem is sz�m�tottam arra, hogy megkedvelje. Az ap�m, sz�val… - Ti�d, lehet a h�z k�t h�tig. Ha nincs ellenedre, �s semmi rosszat nem teszel…
 - Ugyan apa, mi rosszat tenn�k? - S�hajtottam egy nagyot, majd ettem egy falatot a levesemb�l.

���

 - Keresnek Eva! - Hallottam ap�m hangj�t az el�szob�b�l. Kedvtelen�l a m�sik oldalamra fordultam. Senkivel sem akartam besz�lni. - Nem hajland� kij�nni… Menj be nyugodtan. - Az ajt�t becsukta maga m�g�tt, �s tudtam, hogy figyelemmel k�s�ri, hogy az a valaki els�t�l a szob�mig.
Fejemre h�ztam a takar�t, �s meg sem moccantam, amikor bej�tt. Szerettem volna elt�nni, vagy els�llyedni a f�ld al�. Ak�rmi megfelelt volna, csak ne kelljen senkivel sem tal�lkoznom. B�rmit megadn�k, csak ne kelljen…
 - Alszol? - �reztem, hogy mellettem, bes�pped az �gy. Megr�ztam a fejemet, de a takar�t m�g mindig nem h�ztam le r�la. Nem szerettem volna r�n�zni. - Bocs, hogy d�lut�n nem j�ttem, de b�ntet�sben voltam, �s a f�l�t�ssel tudtam csak elj�nni…
 - Kilenc van… - d�nny�gtem neki a takar� al�l. Fejemet a p�rn�mba f�rtam, �s legsz�vesebben megfulladtam volna ott.
 - Any�m kiverte a hisztit, hogy m�r megint b�ntet�sben vagyok. �s megint azzal j�tt el�, hogy „n�zz az �cs�dre! Neki van bar�tn�je, �s emiatt norm�lisabb lett, mint te.” Blablabla… - Nevette el a v�g�t. Az �n sz�mon is v�gig futott egy vigyor.
 - Mit csin�lt�l? - Lassan leh�ztam a takar�t a fejemr�l, �s m�g lassabban fel�ltem. Teljesen meglep�dtem, mikor arca v�szesen k�zel volt az eny�mhez.
 - L�tnod kellett volna! - Kezdett bele lelkesen, mik�zben hevesen gesztikul�lt a kez�vel.

���

2007. december. 3. - Tapasztalat vagy sem?
Ap�m p�r perce ment el - persze el�tte vagy �tsz�r megk�rdezte, hogy mi van k�ztem �s Tom k�z�tt -, �s most nem tudok mit csin�lni unalmamban. J�, nem mintha eddig ap�m t�rsas�g�ban sem unatkoztam volna soha, de… az�rt szokatlan lesz sz�momra n�lk�le, k�t h�tig.
B�r ez nem is annyira k�t le, mert… tal�n ez az �n�ll�s�g? Lehets�ges. Mivel egyre jobban hozz�szokom a t�nyhez, hogy ap�m keveset van velem, �n�ll� leszek ek�zben, �s… ez �gy van rendben, nem? Hisz tizenhat �vesen m�r kell rendelkezni valamilyen �lettapasztalattal…
Igaz, nem teljesen rendelkezek vele. Lehet, hogy �n�ll� vagyok, ap�mmal �lek csak, �s teljesen j�rtas vagyok minden komolyabb t�m�ban, de egyben nem. �s ez a szerelem. Nem tudom ezt hova tenni, �s ez ijeszt� sz�momra, mivel…
Nem, ezt hagyjuk. H�lyes�geket besz�lek, hova k�ne ezt m�g nekem tennem, amikor k�z�m nincs hozz�? Pff…
De azt az �rz�st m�gis hova tegyem, amit akkor �rzek, ha vele vagyok?
Hmm…