2007. november. 25. - Rem�lem, csak �lom volt!
L�tezik egy�ltal�n ilyen?
Nem, nem hiszem.
Tal�n m�g mindig csak �lmodom, �s nem is 25.-e van, hanem m�g 24., �s k�tszer �rtam ide bejegyz�st. Lehet, hogy csak az �lmomr�l papoln�k, de valahogy olyan val�s�gos volt. A hideg reggel, a meleg keze, amint mag�hoz h�z, hogy elmenjek vele suliba, a vigyora, mik�zben azt n�zi, hogy t�rl�m le a t�bla tetej�t az �n 158 centimmel, ahogy r�n�zek m�rgesen, mert mindig is ut�ltam azt, hogy olyan kicsi vagyok.
De nem!
Ez a val�s�g volt!
Az igaz val�s�g! Az elej�t�l a v�g�ig! Nem �lmodtam, t�nyleg 25. van!
Ez…
Basszus!

A k�nyv hangos puffan�ssal landolt a f�ld�n, �n pedig gyorsan az el�szob�ba mentem. S�t�t volt a h�zban - mint mindig, amikor apa nem volt otthon. Sosem kapcsoltam fel a villanyt, jobban �reztem magam, ha az eg�sz h�z a s�t�tbe burkol�zik. Akkor csak magam lehettek, az, aki val�j�ban vagyok.
Fejemre h�ztam a kapucnimat, kezemet a zsebembe m�lyesztettem, �s siet�s l�ptekkel az egyetlen kisbolthoz siettem, ami �jjel-nappal nyitva volt Loitch�ben. Kezemben a szok�sos p�nzt markoltam, �s ek�zben magamban k�ny�r�gtem az�rt, hogy hamar �sszam meg az utat. Vagyis ne tal�lkozzak Tommal, ha lehet.
A meleg leveg� az arcomba csapott, mikor bel�ptem. Az elad� kedvesen r�m mosolygott, �s letette az �js�gj�t arra a sz�kre, ahol m�g az el�bb �lt. Oda l�pett a p�nzt�rhoz, �s t�relmesen megv�rta, m�g �n is oda s�t�lok lassan. Kicsit megnyugodtam a boltban, hogy nem l�ttam Tomot, �gy azonnal nem �reztem r� k�sztet�st, hogy ott siessek.
 - Mit szeretn�l aranyom? - k�rdezte meg a legnagyobb kedvess�ggel a hangj�ban az elad�. Sosem szerettem, hogy bec�zgetett.
 - Egy doboz piros Marlborot szeretn�k… - Tudta, hogy csak tizenhat �ves vagyok, de azt is, hogy ap�m teljes m�rt�kben meg�rti, ha n�ha cigizek. �gy mindig kiadta nekem.
 - Tess�k. - Emelt le a polcr�l egy doboz cigit, majd a kezembe adta. Gyorsan odaadtam neki a p�nzt, majd egy gyors cs�k�lommal elk�sz�nve t�le, kimentem az es�s id�be.
Amilyen gyorsan csak tudtam haza s�t�ltam. De nem �lltam meg, hogy �tk�zben ne vegyek el� egy sz�lat, �s gy�jtsam meg a kab�tomban hagyott gy�jt�val. El�gedetten t�d�ztem le az els� slukkot. Majd a k�vetkez�t. �s az ut�niakat.
Nem s�r�n cigiztem, csak nagyon ritk�n. Amikor valami bajom volt, vagy esetleg kedvem volt hozz�. Annak ellen�re, hogy �n voltam a j� kisl�ny mindenhol, otthon soha nem mondott apa annak. �n csak a l�nya voltam, akit �gy szeretett, ahogy voltam. Ha cigizni akartam - pr�b�ljam ki. Tetk�t, esetleg piercinget akartam volna? Csin�ltassam meg nyugodtan.
�s ezt untam. Sokkal jobban v�gytam volna arra, hogy tiltson meg dolgokat, minthogy megengedje. �gy tal�n teljesebb lett volna az �letem.

���

Minden er� kisz�llt bel�lem, mire le tudtam �lni az egyik szabad �l�sre. A t�sk�mat hanyagul a f�ldre dobtam, �s fejemet a h�tt�ml�nak d�nt�ttem. M�lyeket l�legeztem, hogy �jra vissza�lljon norm�liss� a sz�vver�sem. Mindig is ut�ltam futni a buszhoz…
El�vettem az �reg mp3-mamat, a f�lest a f�lembe tettem, bekapcsoltam, majd a legutolj�ra hallgatott zen�t hallgattam meg �jra. Behunytam a szemem, �s teljesen elkalandozott a gondolatom. Mindenre gondoltam akkor, csak �ppen nem arra, amire kellett volna. Eszembe sem jutott az irodalom dolgozat, az angol t�maz�r�, csak a d�lut�n j�rt a fejembe. Hogy vajon milyen lesz…
Riadtan pattantak ki a szemeim, �s k�rbe n�ztem. A busz egyre k�zelebb tartott Magdeburg fel�, �s nagyon halk neszek t�rt�k meg a busz hangj�t - a leghangosabb m�gis az �n zil�l�som volt. Tekintettem k�r�l n�ztem, de senki sem figyelt fel a hangomra. Mindenki csak maga el� n�zett az �lmoss�gt�l, esetleg m�g szuny�k�ltak.
Azonnal eltettem az mp3-mamat, �s minden gondolatot pr�b�ltam kiz�rni a fejemb�l. Nem, nem gondolhatok r� sehogy, csak ut�lnom szabad. Ut�lom, ut�lom, ut�lom…
Hi�ba hajtogattam, nem v�lt be a tervem. Ugyan �gy gondoltam r�, mint ahogy p�r perccel ezel�tt, �s nem �gy, mint mondjuk egy hete. �s ak�rh�nyszor csak r�gondoltam kir�zott a hideg. A hideg futkosott a b�r�m�n, de kellemesnek lehetett mondani. Term�szetellenesen kellemesnek…

���

 - Hat�r�si busz? - Hallottam meg a hangj�t magam el�tt. Letettem a f�zetemet, �s r�n�ztem. B�lintottam egyet. - Remek. Akkor majd tal�lkozunk a teremben, csillagom! - Vigyorodott el sz�lesen, majd lassan a m�sik asztalhoz s�t�lt, ahol a testv�re, �s n�h�ny l�k�tt haverja volt. �reztem a tekintet�ket rajtam.
 - Meg�r�lt�l?! - Ki�ltott fel hangosan a Kristiannak nevezett, nagyon bek�pzelt sr�c. Szemem sark�b�l l�ttam, hogy engem figyel, majd Tomra n�z, v�g�l undorodva letette a k�l�j�t az asztalra.
Tekintetem �jra az angol f�zetemre szegez�d�tt, �s pr�b�ltam megjegyezni a szavakat, amik a f�zetben sorakoztak egym�s ut�n, de k�ptelen voltam r�. Az agyam folyamatosan kattogott, elterel�d�tt minden figyelmem, �s alig b�rtam levenni a tekintetem a hangoskod� m�sik asztalr�l. N�ha r�m n�ztek, de semmi t�bb. Nem �rdekeltem �ket annyira, mint m�skor.
A cseng� hangos berreg�se jelezte, hogy v�ge a sz�netnek, ir�ny �jra a k�teless�gekkel teli negyven�t perc, ami sz�momra egy negyven�t perces angol t�maz�r�t jelentett. Mes�s…
�sszepakoltam a cuccaimat, bedob�ltam �ket hanyagul a t�sk�mba, majd az angol terem fel� vettem az ir�nyt. �reztem, hogy Tom haverjai engem figyelnek, de m�r megszoktam, �gy nem figyeltem r�juk. Nem n�ztem h�tra, csak bementem a terembe, le�ltem az egyik �res padhoz, �s nagyot s�hajtva v�rtam a tan�rt.
Negyed �ra telt el tal�n, mikor egy pap�r fecni landolt a padomon. K�rbe n�ztem, �s l�ttam, hogy Silvi engem figyel, �s fej�vel a pap�r fel� biccent. B�lintottam, �s �vatosan kinyitottam, majd elolvastam a tartalm�t.
„Tom valamit tervez…”
Ennyi �llt csak a pap�ron. De ez is el�g volt ahhoz, hogy a gyomrom g�rcsbe r�nduljon, �s a k�nnyeim a szemembe sz�khessenek. Ut�lom, ut�lom, ut�lom…
„Nem �rtem.”
V�laszoltam neki ennyivel. �sszehajtottam a lapot, majd �vatosan oda dobtam neki. Tekintetemmel �t figyeltem, ahogy elolvassa, majd �rni kezd r� valamit hosszan. Id�k�zben teljesen elfelejtkeztem a f�lig kit�lt�tt angol dolgozatomr�l.
 - Mi az Eva? Nem tanult�l �r�ra, vagy mi van most veled? F�lig van csak kit�ltve a dolgozatod. - Jegyezte meg sz�razon Bargmann. Fanyarul r�n�ztem, majd megr�ztam a fejem. - Akkor �rjad meg fele, mindj�rt beszedem. - mondta, majd ott hagyott, �s ment a m�g�ttem �l� l�nyhoz.
M�sodpercek kellettek ahhoz csak, hogy a k�vetkez� lap darab ism�t a padomon landoljon. V�gig n�ztem, ahogy Bargmann le�l a tan�ri asztalhoz, �s tekintet�t elveszi r�lam. Azonnal kinyitottam a lapot.
„Valami fogad�sr�l van sz�, vagy ilyesmi. Bill nem mondta el nekem teljesen… De vigy�zz vele! K�rlek! Te is tudod, hogy milyen szem�t tud lenni Tom, �s nem akarom, hogy beleszeress, � pedig megb�ntson…”
Azonnal �rni is kezdtem a v�laszt.
„Nyugi, nem kell f�lned. Nem fogok beleszeretni.”

���

Keze az eny�mhez �rt. �reztem meleg �rint�s�t, amit�l a gyomrom egy hatalmasat ugrott. Azonnal elh�ztam a kezemet, �s elraktam a kr�t�kat a tan�ri asztal fi�kj�ba. Nem mertem r�n�zni, tudtam, hogyha megtenn�m, azonnal elpiruln�k. � pedig �gy nem l�that engem…
 - Mindj�rt v�ge a h�tnek. - T�rte meg a k�zt�nk l�v� csendet. Hangj�ba mintha szomor�s�got csemp�szett volna, de azonnal eszembe jutott Silvi levele, �gy csak megr�ntottam a v�llam. - L�tom te v�rod.
 - Nagyon. - Nem n�ztem r�, m�g akkor sem, mikor mellette mentem el. Pedig a kellemes illata megcsapta az orromat.
 - K�r, pedig… - Hallottam, hogy m�g�m l�p, majd meleg l�legzet�t is �reztem a meztelen tark�mon. Megdermedtem, �s meg sem moccantam, amit � �szre is vett. - Olyan sz�vesen lenn�k veled m�g egy kicsit…
 - �n nem. - ny�gtem ki, elhal� hangon. Behunytam a szemem, �s magamban ism�telgettem azt, amit eg�sz nap. Hi�ba, nem haszn�lt semmit sem. - Jobban �r�ln�k neki, ha leveg�nek venn�l…
 - Ezek ut�n, hogy vegyelek leveg�nek t�ged? - Hangja a f�lembe b�gott mes�sen, �rz�kien, a vil�gon a legszebben. Egyre jobban elgyeng�ltem.
 - K�nnyen… - vetettem oda neki flegm�n, kezemben a vizes szivacsot szorongatva. Tudtam, hogy nem fordulhatok meg, de elmenni sem mehetek.
 - Nem tudlak, mert sz�momra egy rejt�ly vagy, amit meg kell oldanom… - Keze az eny�mre siklott, �s �reztem, amint lassan maga fel� ford�t. Teljesen meglep�dtem, amikor a barna szemeivel tal�ltam szemben magam.
 - Nem vagyok rejt�ly a sz�modra… - d�nny�gtem nagyon halkan, mik�zben �vatosan kics�sztattam a kezem az �v�b�l. A tekintetem is elvettem r�la.
 - De, az vagy. - Ajkai egyre k�zeledtek az eny�mekhez, amit�l a sz�vem hevesebben kezdett verni. �gy �reztem, ki akar t�rni a hely�r�l.
 - Nem… - �s csak millim�terek v�lasztott�k el az ajkainkat egym�s�t�l.