2007. november 21. - egy �jabb es�s nap Loitch�ben.
Ut�lom, ut�lom, ut�lom! Egyszer�en m�r elegem van bel�le! De most komolyan… Hogy lehet valaki ennyire szem�t? Nem �rtem! B�r, azt hiszem, nem is akarom. Csak jobb lenne az �letem n�lk�le!
Ma is… nem el�g, hogy majdnem lek�stem a buszt… ���… nem! M�g � is kell ide nekem! H�t k�sz�n�m sz�pen! Megvagyok �n n�lk�le is!
De akkor is! Egy tapl�! S�t, m�g egy bunk� is kedvesebb n�la, az m�r biztos! M�gis mit k�pzel ez mag�r�l? H�t nem vagyok k�pes felfogni, az egyszer biztos!
Ut�lom!

D�h�sen becsuktam a kis barna k�nyvet, majd a f�ldh�z v�gtam. Fejemet a p�rn�ba f�rtam, �s pr�b�ltam a k�nnyeimet nem szabadj�ra engedni. Nem s�rhatok m�r megint miatta, nem igaz?
Hallottam, hogy apa a konyh�ban pr�b�l �ssze�tni vacsor�ra n�h�ny darab palacsint�t. �ltal�ban szoktam neki seg�teni, de mivel annyira el lett rontva a napom - �s neki sem panaszkodhatok ezekr�l a dolgokr�l - �gy ink�bb a szob�mban maradtam. Csak ne l�ssa, hogy nincs velem minden rendben. Ne b�ntsam jobban.

���

Kez�ben egy darab csoki volt, amit fel�m ny�jtott. Elvettem t�le, r�mosolyogtam, majd lassan elkezdtem kicsomagolni a z�ld pap�rdarabot r�la. Fels�hajtottam, � meg k�rd� tekintettel n�zett r�m. Megr�ztam a fejem. � csak gyeng�den megb�k�tt az ujj�val, hogy mondjam. �jra fels�hajtottam.
 - M�r megint �… - Fejemet oldalra d�nt�ttem a falnak, �s minden er�mmel pr�b�ltam er�snek mutatni magam. Magam el�tt sem akartam gyenge lenni, m�sok el�tt pedig f�k�pp nem.
 - Mindig csak �. - mondta nevetg�lve. Majd komolyan r�m n�zett, �s fels�hajtott. - Tudod, sz�vesen seg�tek neked ebben, de…
 - Tudom. - mondtam let�rve. Szerettem nagyon, de � soha nem seg�thetett az �n probl�m�imban. B�r mi�rt is seg�tett volna, ha neki t�k�letes �lete van, �s annak a bunk�nak a testv�r�nek a bar�tn�je? - H�ly�n �rzem magam, hogy neked panaszkodok err�l, mik�zben…
 - Ne �rezd magad h�ly�n emiatt. Mi azel�tt bar�tn�k lett�nk, �s csak erre gondolj. Miatta pedig ne is b�nk�dj! - Meg�lelt, �n pedig csak �jra s�hajtottam. F�jdalmasabban, mint eddig. - Holnap van kedved elj�nni Magdeburgba, vagy otthon szeretn�l b�nk�dni? - k�rdezte meg sz�rakozottan.
 - �gy is, �gy is elr�ncig�lsz, sz�val… - R�ntottam egyet a v�llamon, de � csak nevetve megl�k�tt. Elnevettem magam �n is.

���

Nem tudom mi �t�tt bel�m aznap, de mindenhol �t kerestem. Olyan �rz�sem volt, mintha a k�zelbe lenne, de tudtam, hogy csak h�lyes�geket besz�lek be magamnak. M�gis mit keresett volna ott, akkor? Jobb dolga is van neki, minthogy folyton Magdeburgba legyen…
Alig koncentr�ltam az egyetlen bar�tn�mre is, akit egyre messzebbre �reztem magamt�l. Nem voltam boldog, hogy pont annak a tusk�nak a testv�r�be kellett beleszeretnie, de legal�bb boldog volt. Ek�zben pedig �szre sem vette, hogy elt�volodunk…
 - Szerintem ez j�? – k�rdezte meg t�lem, egy piros fels�re mutatva. V�gig n�ztem rajta, majd megr�ztam a fejem. Visszarakta azonnal.
 - Randid lesz vele, hogy ennyire ruh�t keresel? - k�rdeztem meg t�le, f�lve a v�laszt�l, de �gy is tudtam, hogy igent fog mondani.
 - Ez most k�l�nleges randi lesz. - F�lve elmosolyodott, �n meg azonnal lesz�rtem, hogy mire gondol.
 - Rem�lem j�l siker�l majd. - Er�ltettem magamra egy m� vigyort. A f�lelem, hogy �t is elvesz�thetem, egyre jobban er�s�d�tt bennem.
 - �n is. - suttogta nagyon halkan, szem�ben k�v�ncsis�g �s felelem csillant meg. Legsz�vesebben letettem volna a dologr�l, de m�g sem tettem. Tal�n csak az elhideg�l�s miatt.

���

H�tf� reggel. Minden di�k r�m�lma. A r�vid h�tv�ge ut�n �jra a kopott iskolapadba �lni, �jra tan�rok martal�k�v� v�lni, �s �jabb felel�ss�gek hada �t napra. Nem kellemes. Senki sz�m�ra sem. Kiv�ve nekem. �n szerettem, mert olyankor minden probl�m�mat elfelejthettem, �s eltemethettem magamat a k�nyvekkel, hogy szinte a falba olvadjak - majdnem mindenki sz�m�ra.
Kiv�telesen aznap hamar ki�rtem a buszmeg�ll�ba, �s m�g a busz sem �rkezett meg, hogy az es� el�l a meleg buszra sz�llhassak fel. Rengeteg id�m volt m�g, de ink�bb t�lt�ttem v�rakoz�ssal, minthogy otthon legyek ap�mmal, aki m�r �gy is el van havazva a munk�kkal. Ilyenkor pedig ink�bb nem leszek a terh�re, pr�b�lom elker�lni - � pedig ezt megbecs�li.
Az �r�mra pillantottam. P�r perccel m�lt f�l h�t. Vagyis a busz hamarosan j�n. Felsz�llhatok r�, zen�t hallgatva v�gig �lhetem az utat, majd a suliba siet�s l�ptekkel be�rhetek. �s �jra elt�nhetnek a probl�m�im. Kellemes. Megnyugtat�. �s…
 - De j� v�gre t�ged �jra l�tni! - Hallottam egy hars�ny, visszatasz�t� hangot t�lem p�r m�terre. Oda sem n�ztem, ink�bb �jra az �r�mra pillantottam. - Na mi van, nem is k�sz�nsz?
Szemem sark�b�l l�ttam, hogy meg�ll mellettem, �s engem n�z. Elford�tottam az arcomat, magamban az�rt im�dkozva, hogy a busz megint hamarabb �rhessen be. Csak ne kelljen vele lennem!
 - Tudod Eva, vissza szok�s k�sz�nni az ismer�seinknek… - kezdett bele m�rt�kkel, de tudtam, hogy ez csak a kezdet m�ra. T�bbet is kapok majd t�le, mint egy sima „visszak�sz�nni szok�s”-t.
 - K�pzeld, tudom. De t�ged nem tartalak semminek sem, sz�val ne v�rd el, hogy k�sz�njek neked. - mondtam neki flegm�n, majd az �r�mra pillantottam. Az id� szinte v�nszorgott vele.
 - Mi ez a nagy ellenszenv? - k�rdezte meg �gy, mintha olyan k�nnyed k�rd�st tenne fel, mint az id�j�r�ssal kapcsolatos t�ma. Undor�t�, �s visszatasz�t� volt sz�momra.
 - Mi ez a nagy t�rsalg�si kedv? Nincs itt egyik seggnyal� haverod sem, hogy jobban szek�lj�l? - Elk�vettem a legnagyobb hib�t. R�n�ztem. Szinte elvesztem a barna szemeiben.
 - Ez egy�ltal�n nem volt kedves mondat. - jegyezte meg kedvtelen�l, k�zben egy kis f�jdalmat csemp�szve a hangj�ba. Elvettem r�la a tekintetem, �s megr�ntottam a v�llam.
 - Mintha te kedves dolgokat m�veln�l velem… - �reztem, hogy k�nnyek sz�knek a szemembe. Azonnal a f�ldre n�ztem, �s im�dkoztam m�r a busz�rt.
 - Tudod Eva… - Kezdett volna bele, de nem hagytam. M�rgesen r�n�ztem.
 - Nem, nem tudom! - csattant ki bel�lem hirtelen. Mintha egy pillanatra megszeppent volna, de ut�na csak elnevette mag�t. - Csak azt tudom, hogy te nem fogod soha befogni! - �s mintha megv�lt�s lett volna, meg�rkezett a busz. Megk�nnyebb�lten fels�hajtottam.

���

Sz�vem szerint el�stam volna magam a f�ld al�. Vagy ak�r egy vonat el� ugrottam volna ki. Nem is tudom melyiket v�lasztottam volna, de b�rmelyik megold�s tetszett. Mindegy mi, csak ne vele! Azt soha!
 - Tan�rn�, musz�j? - k�rdezte meg t�gra ny�lt szemekkel. �n ink�bb meg sem sz�laltam, m�r el�re l�ttam, hogy a Pokol lesz sz�momra.
 - Igen Kaulitz �r, musz�j lesz. Nem �rdekel semmilyen v�lem�nye, ellenkez�se, s�t m�g az sem, hogy ell�g. Ak�r mit tesz, itt kell lennie, �s semmi kifog�st ne halljak! – Mindig is ut�ltam Schneidert. Minden di�knak keresztbe tett, ahol csak tudott, �s b�rmit megtett volna az�rt, hogy szenvedni l�sson minket. - Ha ezen t�l is est�nk… van valakinek k�rd�se az anyaggal kapcsolatban, vagy valami panasza?
�reztem, hogy valaki a h�tamhoz dob egy pap�rdarabot. Gyorsan lehajoltam �rte a f�ldre, felvettem, �s amilyen �vatosan csak tudtam, elolvastam. Tudtam, hogy ki�rta, felismertem a k�z�r�s�t.
„Rem�lem t�l �led csillagom!”
�sszegy�rtem a pap�rt, �s a padomba dobtam. Kezembe vettem a tollat, �s �rni kezdtem, amit Schneider dikt�lt. �reztem, hogy ez a h�t nem a megnyugtat� heteim k�z� fog tartozni. Ez maga a Pokol lesz!

���

2007. november 24. - a Pokol elkezd�d�tt!
H�t… nem is tudom, mit kezdjek most magammal! Ez borzalmas! Nem is, nem az… Ezt szavakkal le�rni nem lehet! Nem hiszem el, hogy az Schneider vele osztott be a d�lut�ni oszt�ly munk�kra! Ezt m�g mindig k�ptelen vagyok elhinni! Hisz mi�rt nem lett valamelyik bolond haverja, hogy ut�na az igazgat�iba tudja k�ldeni �ket? Mi�rt pont engem � mell�?
Nem volt el�g a reggel… j�tt m�g a ma d�lut�n is, s�t r�ad�snak j�n mell� m�g n�gy f�rtelmes nap! Ezt az�rt m�gis mivel �rdemeltem ki, mondja m�r meg nekem valaki? Mi rosszat tettem, hogy ilyennel b�ntessenek! Ez k�ptelens�g!
 - Csillagom rem�lem, kib�rjuk majd ezt az �t napot! - mondta, mik�zben a t�bl�t t�r�lte le.
� lehet, hogy kib�rja majd, de �n nem fogom! Ink�bb kimegyek majd �jszaka meztelen�l a hidegbe, hogy megf�zzam, mintsem hogy vele legyek m�g! Brr… nem!
Tom Kaulitzcal?
Soha!