3. r�sz: Egyszer mindennek v�ge van

Valaki meleg �rint�s�re az arcomon eszm�ltem fel. Kinyitottam a szemem, �s k�rbe n�ztem a szob�ban. Egy idegen f�rfi arc�t l�ttam meg, t�volabbr�l pedig a sz�leim �s Pete arc�t pillantottam meg. Zavartan n�ztem r�juk.
H�t nem haltam meg? Visszahoztak? De minek? Nem k�pesek felfogni, hogy �n nem akarok �lni m�r tov�bb? Hogy szerethetnek ezek, hogy nem �rtik meg mire van nekem sz�ks�gem? Nem, nem szeretnek! K�nozni akarnak!
 - Kicsim… - zokogott fel hangosan any�m. Furcs�llva n�ztem r�.
 - Meg�r�lt�l? – k�rdezte meg t�lem csendesen apa, de hangja tele volt f�jdalommal, aggodalommal, �s d�hvel. Megr�ztam a fejem. – Majdnem meghalt�l, felfogtad? – hangja halk volt annak ellen�re, hogy d�h�s volt r�m.
 - Meg akartam… - sz�laltam meg rekedtesen. K�rbe pillantottam a rideg orvosi szob�n, de semmi sem v�ltozott.
 - Istenem… - anya ap�hoz b�jt, r�m se n�zve, mik�zben apa csal�dotts�ggal n�zett r�m. Behunytam a szemem, �s er�sen a takar�m sz�l�be kapaszkodtam. Pr�b�ltam legy�rni minden haragomat.
 - Minden rendben lesz vele doktor �r? – fordult az orvoshoz apa. �reztem rajta, hogy r�m sem akar n�zni ezek ut�n. Soha nem volt h�ve az �ngyilkoss�gnak, megvetette.
 - Igen. �ppen id�ben vett�k �szre meg hozt�k be, �s ki tudtuk mosni a gyomr�t. – felelte komolyan az orvos. – Holnap reggel haza mehetsz. – mondta nekem kedvesen, majd megn�zett m�g p�r dolgot, elk�sz�nt, �s elment.
 - Majd besz�l�nk… - felelte kurt�n apa, �s any�t t�mogatva kimentek a szob�b�l. Nem t�r�dtem vele.
Petere n�ztem. � csak eleresztett egy mosolyt, majd le�lt az �gy sz�l�re. Els�p�rte n�h�ny k�sza tincsemet az arcomr�l, majd adott egy apr� puszit a homlokomra. Er�tlen�l a kez�hez ny�ltam, �s megszor�tottam.

***

 - Hogy k�pzelted ezt? – rivallt r�m ap�m. Nem sz�ltam egy sz�t sem, kezemben ink�bb egy alm�t szorongattam. – Megijesztett�l minket, �s azt hitt�k, meghalsz! Tudod, hogy nem megold�s az �ngyilkoss�g! – szigor� tekintete a sz�vembe hatolt. Lehajtottam a fejem, �s elengedtem az alm�t, ami az asztalra esett, v�g�l a v�z�ig gurult.
 - Nem �rtetek… - d�nny�gtem nagyon halkan, elker�lve a tekintet�ket. F�jt r�juk n�znem. – Ez volt a legjobb megold�s…
 - Nem, t�vedsz kisl�nyom. Nem kell meg�ln�d magad ahhoz, hogy ne szenvedj. Pr�b�lj meg �jra bar�tkozni, j�rj el bulizni Hamburgba, ne a szob�dba �lj�l. – hangja lecsitult, m�r nem ordib�lt. M�g mindig nem n�ztem r�juk.
 - Minek? Att�l nem felejtem el. – feleltem sz�razon, mik�zben �jra kezembe vettem az alm�t. Az egyik oldala m�r �t�d�tt volt.
 - Persze, hogy nem fogod elfelejteni azonnal. �leted v�g�ig eml�kezni fogsz r�… de k�nnyebb lesz, hidd el. – h�tamat simogatta, de �n nem reag�ltam r� semmit sem.
Fel�lltam, kezemben az alm�val pedig felmentem a szob�mba. Magamra z�rtam az ajt�t, �s a f�ldre dobtam az alm�t. Azonnal a cigimhez ny�ltam, �s kimentem r�gy�jtani. Sz�ks�gem volt m�r arra, hogy egyed�l legyek, �s gondolkozzak.

***

Napok teltek el, mire arra jutottam, hogy m�g is elmegyek valahova a haverjaimmal. Tudtam, hogy ett�l persze nem felejtem el Tomot, de… meg�rdemlik, hogy vel�k legyek. Ennyivel tartozom nekik. Velem voltak, �n elhagytam �ket, v�g�l visszafogadtak, �s �n nem lehetek h�l�tlan. �k a bar�taim. Akik mindig velem lesznek. Hisz a bar�tok a legfontosabbak a vil�gon.

***

Szombat este. Az unalom �jszak�ja, mivel a haverjaim elr�ncig�ltak ide a Royalba, de �n semmit sem csin�lok, csak �l�k, �s iszok. Nem annyira figyelnek r�m, csajoznak, Pete pedig pasizik. Nem hajland�ak elmondani kinek a priv�t partija, pedig �rdekel. De ink�bb le is teszek r�la. Nem mindegy?
Leh�zom a vodka narancsomat, �s �rzem, hogy a vil�g forogni kezd k�r�lettem. Remek, ber�gtam. J�rni sem tudok szerintem, �s el kell mennem a mosd�ig. R�ad�snak egyetlen haverom sincs itt. Egy ember t�megen v�gjak �t r�szegen, seg�ts�g n�lk�l? Menni fog? Ha megk�rn�k most valakit, hogy seg�tsen mi volna? J� �tlet?
Megr�zom a fejem, �s lassan lesz�llok a sz�kr�l. Megsz�d�l�k, de gyorsan megkapaszkodom a b�rpultban. Belet�rok a hajamba, �s v�gig n�zek a t�megen. Nehezen fog menni, de megpr�b�lom. Legfeljebb valaki megsz�n…
Lassan elindulok, v�gig a falban kapaszkodva, a l�bam el� n�zve. Nem n�zek fel, nem figyelek senkire. �rzem, hogy n�h�ny emberhez hozz� �rek, de senkit sem l�ktem fel. Akkor minden rendben. Senkit sem vesz�lyeztetek, biztons�gos itt a fal mellett. Ok�.
Valakinek teljes er�mb�l neki megyek. Puha, meleg teste van. Az illata mes�s. �s magasabb n�lam. Megkapaszkodom a b� p�l�j�ban, nehogy elessek. Nem n�zek r�, tov�bb szeretn�k menni, min�l hamarabb el akarok jutni a mosd�ba. De � csak meg�ll�t. Er�s mark�val a karomat fogja, �s �n sem engedem el a p�l�j�t.
 - Samantha… - halkan megsz�lal, hangja ismer�sen cseng, de nem r�mlik egy�ltal�n. Csak… honnan tudja a nevem? Nem tudom…
Feln�zek r�. Arca ismer�s, de azonnal nem ugrik be. Haja fekete, �s fonott. Kend�t visel, �s b� ruh�kat. Als� ajk�ban egy piercing. Meleg, barna szemek, amikben elveszek. Tudom m�r ki az.
 - Tom… - suttogom halkan a nev�t. A vil�g meg�ll �rzem, �s a k�nnyek a szemembe sz�knek. �jra vele vagyok.

V�GE!

[ h�t... v�ge. befejeztem. �s b�szke vagyok magamra, hogy nem �lltam meg, pedig volt olyan, mikor megakartam. de befejeztem. v�ge van teljesen az eg�sz t�rt�netnek. lehet, hogy fur�n fejeztem be, de �n �gy �rzem j�nak. nekem �gy tetszik. �s rem�lem ti is elfogadj�tok.
k�sz�n�m, hogy olvast�tok, sokat jelent nekem. k�sz�n�m m�g entasz�vemnek �s muccomnak az �teleteket. sok mindennek k�sz�n�m m�g. azoknak a zen�knek, amiket sokat hallgattam mik�zben �rtam. p�ld�ul k�rp�tia, depresszi�, tankcsapda, korn, metallica. a cigiknek is k�sz�n�m, akik ihlettel t�lt�ttek tele (meg k�tr�nnyal a t�d�met xD). �s m�g... nem is tudom, hogy minek k�sz�njem meg. de k�sz�n�m.
az �j storym pedig m�r a fejemben van. csak id� kell m�g hozz�, napok, hogy teljesen meglegyen. de rem�lem az is tetszeni fog. meg... nem is tudom. �r�l�k, hogy kitartottam emellett. �s, hogy ti is. :) ]