1. r�sz: �bred�s

Alig �reztem b�rmimet is. Csak annyi volt biztos, hogy fekszem. Szemem csukva volt, de �reztem, hogy valami er�s f�ny az arcomba vil�g�t, �s f�jna, ha kinyitn�m a szememet. �gy h�t nem tettem. Csak fek�dtem ott tov�bb, meg sem moccanva, v�rva valamire. Valamire, amit m�g �n magam sem tudok. Csak v�rni. Percekig, �r�kig, napokig, h�napokig, �vekig… a v�gtelens�gig. Csak v�rni meg�ll�s n�lk�l. Meg�ll�thatatlanul, arra t�rekedve, hogy ne f�jdalmas legyen. Szenvtelen v�rakoz�s. V�rakoz�s a boldogs�g fel�.

***

Valaki meleg �rint�s�t �reztem a kezemen. Meleg volt, szinte m�r �gette a kezemet. Szerettem volna neki sz�lni, hogy vegye el a t�zforr� kez�t, de �reztem, hogy nincsen hangom. Nem tudom haszn�lni, hi�ba szeretn�m.
De vajon mi�rt van ez? Mi�rt fekszem itt tehetetlen�l, amikor nekem az ikrekkel �s Tommal k�ne lennem? Megbolondultam, vagy mi van velem? Ennyire f�radt lettem volna egy nap ut�n? De nem… az nem lehet.
Mondja meg nekem valaki. K�rlek. Magyar�zz�tok m�r meg ezt! Annyira szeretn�m hallani! Istenem… k�rlek!

***

Hangokat hallok. Valaki besz�l a szob�ba. Ismer�s. Igen. Ismerem. Hallottam m�r r�gebben, de m�r nem is tudom, hogy mikor. Csak azt, hogy r�gen.
 - Az orvosok ki akarj�k kapcsolni… - hangja f�jdalommal volt teli. Nagyon nagy f�jdalommal.
Hisz ez any�m hangja! De… mit keres � itt? Mit akarnak lekapcsolni az orvosok? Nem, nem �rtem. Minden zavaros most nekem. Anya, k�rlek, magyar�zd el…
 - Mikor? – �jabb ismer�s hangot hallottam. Az is akkora f�jdalommal volt teli, mint any��.
Elgondolkozva, hogy ki� a hang… tudom! Apa! � is itt van! � is tudja azt, amit �n nem. Mindenki �rti, tudja, mir�l van sz�. Csak �n nem! �s ez igazs�gtalan!
 - H�tf� reggel. Azt mondta Dr. Hoffman, hogy m�r t�l sokat volt a g�pen. Egy �v, �s k�t h�nap sok. Le k�ne kapcsolni, hogy… - elcsuklott a hangja. De mi�rt? Mit akar az a Dr. Hoffman?
 - Belement�l? – apa hangja rem�nnyel teli volt. Szerintem b�zott abban, hogy anya nemet mondott.
 - Nem tudtam m�st tenni! – zokogott fel hangosan. Ezzel nekem, �s ap�nak is f�jdalmat okozva.
Ne anya, k�rlek, ne s�rj! Legy�l er�s! Minden rendben lesz, �g�rem! Szavamat adom r�, jobban, mint eddig b�rmire is. �g�rem…

***

F�jdalmas pillanat volt. �s semmit sem �rt. De m�gis hasznosnak �reztem. Kezdete volt annak, hogy megtudjam, mi folyik k�r�l�ttem. Percr�l percre k�v�ncsibb lettem, �s nem b�rtam tov�bb. Azonnal meg akartam tudni.
Megint f�jt, de tov�bb b�rtam. Er�snek �reztem magam hozz�, �gy nem azonnal adtam fel. Kicsivel tov�bb b�rtam. De m�g mindig nem teljesen.
Harmadj�ra is megpr�b�ltam. Majd negyedszer is. �s min�l t�bbsz�r pr�b�lkoztam, ann�l tov�bb siker�lt nyitva tartanom a szememet. Egyre jobban megszoktam a f�nyeket. Percr�l percre jobb lett minden.
A l�mp�k tomp�n vil�g�tottak a szob�ban, �ppen csak annyi f�ny volt, hogy az ember megtudja, mi hol van. Nem l�ttam sokat persze, de az�rt megtudtam �llap�tani, hogy egy rideg k�rh�z szob�ban voltam. A szok�sos feh�r r�csos �ggyal. A szok�sos dolgok mellettem, a k�ny�khajlatomban pedig az inf�zi�. Minden norm�lis volt. Egyben ijeszt� is.
Mit kerestem �n ott? Hogyan ker�ltem oda? Tommal �s az ikrekkel mi van? Nem �rtem. Zavaros minden. Magyar�zza meg nekem azonnal valaki!
Az ajt� nyikorogva kiny�lt. Egy feh�r k�penyes, huszonvalah�ny �ves, barna haj� �s bar�ts�gos mosoly� n�v�rke l�pett be a szob�ba. Kedvesen r�m mosolygott, majd oda j�tt az �gyamhoz, �s megn�zte az inf�zi�t.
- Szia. – k�sz�nt kedvesen, hangj�b�l sug�rzott az �nzetlens�g. Nem is csod�lkozom, hogy n�v�rnek ment…
- Hello… - ny�gtem ki nagyon halkan. Behunytam a szemem, �s h�tra hajtottam a fejem. F�radtnak �reztem magam.
- Mi�ta vagy fenn? – k�rdezte meg bar�ts�gosan, mik�zben megn�zett m�g n�h�ny dolgot a mellettem l�v� g�peken.
- Nem r�g… - r�n�ztem, �s fels�hajtottam. Nem ott szerettem volna lenni, hanem teljesen m�shol. – A sz�leim...?
- Egy �r�ja haza mentek. Holnap reggel megint j�nnek. H�tv�g�n minden nap itt vannak. – felelt m�g mindig kedvesen. Furcs�lltam, hogy ilyent�l boldognak lehet lenni, de v�g�l is ez az � dolga. – Kezdt�nk agg�dni, hogy le kell kapcsolni a g�peket… - elhalkult a mondat v�g�n, egy pillanatnyi sz�netet tartott, majd bar�ts�gosan �jra megsz�lalt: - Aludj m�g egy kicsit, j�? Holnap besz�lsz a sz�leiddel, �s �k elmondanak mindent. – m�g megigaz�tott p�r dolgot, elk�sz�nt, majd kiment a szob�b�l.
Furcs�lltam, amit mondott. Mit k�ne lekapcsolni? �s mi�rt agg�dtak? Mir�l maradtam le? Vagy… egy�ltal�n mi a fasz van most?
De tov�bb nem gondolkoztam. Azonnal elaludtam.

***

�reztem, hogy anya megfogja a kezem �s megszor�tja. Tudtam, hogy er�t kell vennem magamon, hogy �jra fel�bredjek, de f�ltem az igazs�gt�l. Mert mi van, ha...
Nem, nem gondolhatok semmi rosszra! Kinyitom a szemem, k�sz�n�k any�m�knak, �s megv�rom m�g sz�pen elmondj�k a dolgokat. Nem nagy �gy, ugye?
�gy h�t kinyitottam a szemem, pislogtam p�rat, majd a sz�leimre n�ztem. Nem v�ltoztak meg annyira. Any�nak ugyan olyan volt a haja, csak sz�ke mel�rok voltak benne. Ap�n semmi v�ltoz�s nem volt. Ezen meglep�dtem. Azt hittem, sokkal rosszabb lesz. T�vedtem.
 - Jajj, kicsim… - anya k�nnyei v�gig folytak az arc�n, szorosan meg�lelt, �s hangosan zokogni kezdett. Furcsa volt. - Agg�dtam �rted! Olyan sok�ig volt�l k�m�ban, hogy…
 - Tess�k? - k�rdeztem meg t�le rekedtesen �s meglep�dve. Mi van? K�m�ban voltam? Mi�ta? Mi t�rt�nt?
 - Kicsivel t�bb, mint egy �ve… el�t�tt egy aut�. S�lyosak voltak a s�r�l�seid, �s… - itt elcsuklott a hangja. �jra zokogni kezdett, �s megint meg�lelt. D�bbenten n�ztem ap�ra.
 - Azt hitt�k lekapcsolj�k a g�peket… - sz�lalt meg csendesen apa. L�ttam rajta, hogy � is m�rhetetlen�l boldog �s megk�nnyebb�lt, de elrejtette az �rzelmeit. Csak a szem�ben l�ttam.
Led�bbentem. Teljesen. Egyszer�en k�ptelen voltam felfogni a dolgokat. Mert… az nem lehet! Az a baleset r�gen volt! Ami ut�na t�rt�nt… azzal mi van? �lmodtam? L�tezik ilyen? Hisz… nem lehetett az eg�sz �lom!
Any��k mindj�rt mondj�k, hogy az ikrek j�l vannak, Tom vigy�z r�juk. Adia �s Bill kib�k�ltek, �s megsz�letett a gyerek�k. Ez pedig… csak egy rossz vicc. A legrosszabb!
 - Tom… - kezdtem bele rekedtesen, mikor l�ttam, hogy a sz�leim nem sz�lalnak meg az �r�mt�l. Azonnal k�rd� �s furcs�ll� tekintettel n�ztek r�m.
 - Arra a raszt�sra gondolsz? - k�rdezte meg apa, mik�zben le�lt az �gy sz�l�re, �s megfogta a kezem. er�tlen�l b�lintottam.
 - �… - egy pillanatra elhallgatott. Mi van vele? Most akarom tudni! - Bej�rt egy h�tig, de azut�n nem l�ttuk t�bbet. Nem keresett minket, nem �rdekl�d�tt ut�nad. Feladta. - hogy mi a fasz?!