21. rész: Lehet hét hónapos terhesen...

Jól esett ledőlni a kanapéra, kezembe egy bögre teával. Kifárasztott az autóvásárlás. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen fáradtságos volna, de… az volt. Főleg Tommal. Azt hittem, pár perc alatt meg van az egész, de nem. Ott kellett sínylődnöm vagy másfél órát. Remek volt, mondhatom!
Nem akartam semmi mást tenni aznap. Csak pihenni. És tévét nézni. Tom nélkül. Aki folyton a sarkamban volt, és minden mozdulatomra felfigyelt. Untam, de élveztem is. Legalább… vele lehettem. És ezt az oldalát kell nézni a dolognak, nem?
Újra éreztem, hogy az egyik megrúg. Ez most erősebb volt, mint a múltkori, így azonnal oda tettem a kezem, és felszisszentem. Tom azonnal felfigyelt erre, és ott termett mellettem szinte két másodperc alatt. Rám nézett.
 - Minden rendben? – kérdezte meg. Hangjába aggodalom volt. Megnyugtatóan eleresztettem felé egy halvány mosolyt.
 - Csak rugdosnak… - elengedtem a kezem, és megfogtam a kezét. Testemet átfutott egy kellemes bizsergés, hogy újra érezhettem a bőrét az enyémen. Odatettem a hasamhoz, ő pedig engem figyelt.
Újra rúgott az egyik. Ő is érezte. Elmosolyodott, miközben a hasamat nézte. Láttam rajta, hogy ez számára nagyon fantasztikus élmény. Nekem az volt, hogy őt nézhettem közben. Újra boldognak láttam, és újra érezni kezdtem azt, hogy nincs minden veszve. De féltem is. Mi van, ha megint csalódok, és pofára esek? Vagy Tom újra belém döfi fájdalmasan a kést? Túlélem majd?
 - Fantasztikus… - suttogta varázslatosan. Rám nézett. Arcunk egészen közel volt a másikéhoz. Gyorsan elfordítottam a tekintetem.
 - Az… - a kezét néztem, ami a hasamon pihent. Elmosolyodtam. – Általában csak akkor szoktak, mikor velem vagy.
 - Az jó… - elmosolyodott. Majd egy újabb rúgást éreztem.

***

Teltek a hetek. Unalmasan, mégis jól. Szerettem Tommal lenni. Egyre többet beszélgettünk. Persze eleinte kicsit erőltetett volt, de napról napra egyre jobb, könnyedebb. Sokat hülyéskedtünk, és lassan kezdtük felfogni úgy a dolgot, hogy két jó ismerős. Éjszakánként a szobámban aludt el, miközben az ikrekről beszéltünk. A hasam egyre nagyobb lett, az ikrek pedig egyre többet mocorogtak. Éjszakánként is sokszor erre ébredtem fel. Olyankor Tom a kezét a hasamra tette, miközben az ikrekhez beszélt. Imádtam ilyenkor. Elragadó volt. Mintha nem is az a Tom lenne, akit eddig megismertem. De nagyon tetszett.

***

 - Jó látni, hogy boldogok vagytok. – fordult bátyja felé a fekete. Az csak bólintott egyet. – Te is jobban nézel ki!
 - Tudom, hogy jól nézek ki! Más különben miért lenne velem, ha csúnya lennék? – nevetett fel hangosan a raszta. Öccse csak a szemét forgatta.
 - A humorod az megmaradt. – állapította meg közömbösen, majd a papírokra figyelt, ami előtte voltak egy kupacban. A raszta komolyan nézett rá.
 - Sokkal jobb, hogy velem van. Jobban érzem magam tőle. – elvett néhány papírt, majd megnézte őket. Néhányat összegyűrt, és a kukába dobta. A többit visszatette az asztalra. – Megváltozott. Komolyabb lett.
 - Anya lesz belőle hamarosan. Jó hogy megváltozott. – Bill a kidobott papírok után nézett, majd azokat kezdte el figyelni, amiket Tom meghagyott. Nem értette testvére, miért dobta ki azokat, de nem nagyon törődött vele.
 - Szerinted… - újabb papírokat dobott ki, miközben testvére értetlenül nézte. – Hét hónapos terhesen lehet szeretkezni? – a kérdés végén elengedett egy kaján vigyort. Testvére csak tágra nyílt szemekkel nézett rá.
 - Le akarsz vele feküdni? – döbbent meg. Miért kéne valakivel hét hónapos terhesen lefeküdni?
 - Tudod milyen izgató, amikor kijön a fürdőszobából egy száltörülközőben, a haja még vizes és nem nagyon törölte meg még magát? Még terhesen is jól néz ki! És szerinted nem akarok le feküdni vele, ha ennyire felizgat? Még jó, hogy bő ruhákat hordok, mert meglátná, hogy feláll…
 - Tom… én semmit nem tudok a terhes sexről! Ezt neked kéne jobban tudnod…
 - De ez az, hogy én sem tudom!
 - Nézz utána neten! Addig pedig időnként könnyíts magadon! – kuncogott halkan a fekete.
 - Kössz. – a rasztás felállt, majd kiment a stúdió konyhájába.

***

Mikor fürdés után beléptem a szobámba, meg sem lepődtem, hogy Tom ott ül az ágyamon, és engem figyel. Köszöntem neki, majd a szekrényhez mentem, ahol valami pizsama félét kezdtem el keresni.
 - Milyen napod volt? – kérdeztem meg Tomtól, miközben mindent feltúrva, próbáltam keresni magamnak egy bő pólót.
 - Csak a szokásos, unalmas nap. – hallottam, hogy mögém lépdel, majd megáll, és azt kezdi el nézni, hogy mit csinálok. – Mit keresel? – hangját egészen közel hallottam a fülemhez. Átfutott rajtam az a különös érzés, amit akkor szoktam érezni, amikor a közelemben van.
 - Nincs egyetlen egy pizsamám kimosva. – bosszankodtam, miközben teljesen áttúrtam a szekrényt, hiába.
 - Lehozzam neked az egyik pulcsimat? – hangja megbizsergetett. Aprót bólintottam, miközben erősen a szekrénybe kapaszkodtam. Úgy éreztem, ha elengedem, akkor azonnal neki esek, és leteperem. Azt pedig nem akartam.
 - Aham… - megvártam, míg kimegy, és csak azután engedtem el a szekrényt. Odasétáltam az ágyamhoz, leültem rá, és egy nagyot sóhajtottam. – Istenem…
 - Mi az anyuka? – Adia jött be vigyorogva, kezében két bögre kakaóval. Egyiket odaadta, majd leült mellém.
 - Kérdezhetek valami? – fordultam felé, miután ittam egy kortyot.
 - Nyugodtan. – kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon, mint aki mesedélutánra készülődne.
 - Lehet hét hónapos terhesen… - be se kellett fejeznem, azonnal nevetni kezdett. Belecsíptem a karjába.
 - Nem tudom. – még mindig nevetett. Újra a karjába csíptem. Erre lenyugodott. – Tényleg nem tudom. Mert le akarsz vele feküdni?
 - Hát… nem… csak… elgondolkoztam rajta. – néztem rá, ő újra elnevette magát. A szemeimet forgattam kelletlenül. – Na jó… igen! Le szeretnék vele feküdni, csak… nem tudom, hogy hét hónapos terhesen lehet e szeretkezni… - húztam el a számat. Ő komolyan nézett rám.
 - Nézz utána a neten. Vagy kérdezd meg Tomot. Ő csak tudja, hogy mikor lehet valakivel lefeküdni, vagy nem. – újra nevetni kezdett. Erősebben csíptem a karjába. – Auu! – megdörzsölte, ahol megcsíptem, majd felállt. – Megyek, ha ennyire zavarlak… - majd kisétált, be sem csukva maga után az ajtót.
Ittam még egy kortyot a kakaómból, majd elgondolkoztam a kérdésemen. Napról napra egyre jobban vágytam rá, hogy újra érezzem Tomot. Mindennél jobban vágytam rá, de biztos voltam benne, hogy Tom nem érez viszont ilyet.
Tom bejött, odaadta az egyik pulcsiját, amit felvettem, majd leült mellém, és elkezdte ecsetelni az unalmas napját. Nem nagyon figyeltem rá. A figyelmem teljesen másra terelődött.
Az ajkaira, a piercingjére, azokra a tökéletes szemekre. Elkalandoztam azon, milyen volna, ha hozzábújnék, és ajkaimat az övére helyezhetném. Hogy nyelvünk forró, és szenvedélyes táncot lejtsen. Majd közben szép lassan megszabadítanám minden felesleges ruhájáról, miközben érzékien a nyakamat csókolná…
 - Sam. Hahó? – láttam, hogy a kezét az arcom előtt mozgatja. Megráztam a fejem, és ránéztem. Elvigyorodott. – Neked milyen napod volt?
 - Unalmas…

***

Éjszak arra ébredtem fel, hogy Tom mellettem mocorogni kezd. Kelletlenül kinyitottam a szemem, majd próbáltam volna megfogni a kezét, de nem találtam sehol. Lassan érezni kezdtem azt is, hogy csak én vagyok egyedül a szobában. Így hát kinyitottam a szemem, hogy megbizonyosodjak róla. Tényleg úgy volt.
 - Tom… - álltam fel lassan, majd elindultam az ajtó irányába. Végig néztem magamon, és leesett, hogy Tom egyik pulcsijában aludtam. Még éreztem a kellemes illatát…
Kimentem a nappaliba, de ott sem találtam. A konyhába is benéztem, de ott sem tartózkodott. Így gondoltam, hogy biztosan kiment az udvarra, így hát kimentem én is. Igazam volt. Ott ült a hintaágyban, kezében egy szál cigivel. Odasétáltam, majd leültem mellé.
 - Hát te? – kérdeztem meg tőle. Nem sokat láttam az arcából. Csak a cigi vörösen izzó fényét láttam.
 - Felébredtem… és kijöttem gondolkozni. – lassan kifújta a füstöt, rám nézett, majd szívott egy slukkot. – Te? Hogyhogy nem alszol?
 - Felébredtem arra, hogy egyedül alszok… - néztem rá. Szerettem volna ott azonnal megcsókolni.
 - Mindjárt megyek vissza. Vagy megvársz? – láttam rajta, hogy elmosolyodik. Imádtam ilyenkor.
 - Megvárlak…
Csendben ültünk egymás mellett tovább. Egyikőnk sem szólalt meg, vagy hozott fel egy értelmetlen témát. Csak néztünk magunk elé. Hallgatva a szél halk susogását a fejünk fölött lévő fától.
  - Sam… - törte meg végül Tom a csendet. Elnyomta a cigijét, én pedig ránéztem. Semmit sem láttam belőle.
Arca közeledett az enyémhez. Megszólalni sem bírtam. Csak arra gondoltam: ő is arra vágyik, amire én?