20. r�sz: Mindig veled leszek, ha tetszik, ha nem

Izgatottan parkoltam le a h�z el�tt. Valamif�le boldogs�g t�lt�tt el, amikor arra gondoltam, hogy most mindent rendbe hozhatok. Hogy tal�n v�gre �jra egy�tt lehetek Tommal. �s elmondhatom neki, hogy � lenne a vil�g legjobb apuk�ja.
Nem lep�dtem meg, mikor az ajt� nem volt bez�rva. Bel�ptem a h�zba, felkapcsoltam a villanyt, �s a nappaliba mentem, ahol mocorg�st hallottam a kanap�r�l. Lassan odas�t�ltam, majd csendben felkapcsoltam a villanyt. Nem kellett volna. Nem akartam soha azt l�tni, amit l�ttam.
Tomon m�r csak egy boxer volt, mellette pedig egy kiscsaj, aki egy takar�val pr�b�lta eltakarni mag�t. Teljesen elpirult, �s arc�t v�r�s g�nd�r haj�val eltakarta. Tomra n�ztem. Engem figyelt barna szemeivel.
 - Szia. – k�sz�nt nagyon halkan v�g�l. Megsz�lalni sem b�rtam. Csak a f�jdalom j�rta �t a testem. Az a kibaszott f�jdalom, ami akkor �rez az ember, mikor valakiben vakon megb�zik, az meg a h�t�ba sz�r egy k�st. De Tom nem is ink�bb sz�rta. Minduntalan �jra bel�m d�fte a k�st. F�jdalmasan, k�nz�an.
 - � meg…? – sz�lalt meg v�g�l a v�r�ske. Vetettem r� egy pillant�st, de t�bbet nem. Tomot n�ztem. F�jdalommal.
 - H�t �… - vakarta meg a fej�t. Felvont szem�ld�kkel n�ztem Tomra, hogy vajon mit fog kital�lni. De amit mondott, arra egy�ltal�n nem v�rtam. – Unokatestv�rem. Kinn �l Amerik�ba, �s most elj�tt megl�togatni. Igaz… azt hittem, hogy reggel j�n csak haza. – sajn�lkoz�an n�zett r�m.
 - Bocs, hogy megzavartalak titeket… - sziszegtem a fogiam k�z�tt. A d�h teljesen �tj�rta a testemet. Hirtelen jobban �reztem, mint a f�jdalmat. – Csak itthon hagytam a mobilomat, �s az�rt j�ttem haza. – v�gig n�ztem Tomon. Majd �jra a v�r�sk�n. – Most megyek vissza a nagyon, de nagyon k�zeli bar�tomhoz… - mind v�gig Tomra n�ztem. � f�jdalmas tekintettel n�zett vissza r�m. Nem �rdekelt! Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! �s ha nem tetszik…
 - Az apa? – mit�l lett ilyen hirtelen cseveg�s kedv�ben a v�r�ske? Nem mindegy neki?
 - Az egy nagy fasz. – Tomra n�ztem. Lehajtotta a fej�t. – �nfej�, �s h�lye! – csattantam fel, majd kiviharzottam.

***

K�nnyeim teljesen el�ztatt�k az arcomat. Nem is nagyon figyeltem az �tra. Nem is �rdekelt. Semmi sem �rdekelt. M�g az sem, hogy mi lesz velem. Hidegen hagyott. M�g a testemet �tj�r� f�jdalom – a csal�d�s – sem �rdekelt. Az �gvil�gon semmi!
�reztem, hogy g�rcs�lni kezdek. Belekapaszkodtam a korm�nyba, m�g m�sik kezemmel a hasamat fogtam. A m�sik f�jdalom �tj�rta az eg�sz testemet. Nem b�rtam az �tra koncentr�lni. Csak min�l hamarabb orvoshoz akartam menni. Amilyen gyorsan csak tudtam.
Ut�na nem sokat �rz�keltem. Csak azt, hogy egy nagy f�ny gyorsan k�zeledik hozz�m, kezem elengedi a korm�nyt, �s �sszeg�rnyedek, a dud�l�st, majd… t�bbre nem. Ennyi maradt meg.

***

Iszonyatosan f�jt a fejem. Ha pedig megmozd�tottam, ann�l jobban. Nem nyitottam ki a szemem, att�l is f�jt volna a fejem. B�rmit csin�ltam, egyre jobban hasogatott. Kezemet a hasamra tettem, �s megnyugodtam, hogy az ikrek m�g �lnek. Kezdtem megijedni, hogy elvesztettem �ket. Abba pedig m�r belehaltam volna. Mit �rt volna az �letem akkor?
 - Sam… - ismer�s volt a hang. Tudtam, hogy Tom az. �gy tettem, mintha nem hallan�m meg. Besz�lni sem akartam vele, s�t l�tni sem.
Nem �rtettem, hogyan ker�lt oda. Semmit sem �rtettem. Csak a fejem f�jt iszonyatosan. Arra persze eml�kszem, hogy g�rcs�lni kezdtem, egy er�s f�ny j�n fel�m, mik�zben dud�l… t�bbre nem. Nem is akartam. Csak haza menni. Nem Tomhoz. Abba a lak�sba, ahol laktam. Tom n�lk�l…
 - Minden rendben… - ujjaival elsim�totta az arcomb�l a hajam, majd egy apr� puszit adott a homlokomra. Legsz�vesebben ell�ktem volna magamt�l. Nem tettem. Er�tlennek �reztem magam. T�ls�gosan j�l esett az �rint�se ahhoz, hogy eltasz�tsam magamt�l.
 - Ne… - csak ennyit b�rtam halkan �s ny�sz�r�gve kimondani. A fejem egyre jobban hasogatott. B�rmit meg tettem volna, hogy ne �rezzem. A fejemet, �s Tom �rint�s�t.
 - Csss… - suttogott. Mintha f�lne, hogy valaki meghall minket. De m�gis ki tenn�? �n se akarom hallani, m�sok mi�rt tenn�k?
Egy r�g�st �reztem. Hat�rozottan �reztem, hogy az egyik kicsi a hasamban, rugdos�dik. �tj�rt a boldogs�g. Kezemet oda tettem, ahol �reztem, hogy megr�gott. Elmosolyodtam, nem is �rdekelve, hogy Tom mit gondolhat. Helyette csak lassan kinyitottam a szemem – amit�l m�g jobban f�jni kezdett a fejem. Nem nagyon �rdekelt akkor.
Nem n�ztem Tomra. Csak a hasamat n�ztem, �s �reztem, hogy rugdosnak. Elengedtem a k�rd�seket a f�lem mellett. Semmire sem figyeltem. M�g az iszonyatosan hasogat� fejemet sem �reztem akkor. Csak a boldogs�g volt. M�s nem.
 - Minden rendben? – hallottam meg Tom k�rd�s�t. Csak b�lintottam. – Az orvos azt mondta, mindig veled kell, hogy legyek. – erre led�bbentem. Hogy mi?! De… ne m�r! Nem akarom!
 - Mi�rt? – n�ztem r� v�g�l. Hatalmas, agg�d� barna szemei eg�szen k�zel voltak hozz�m. Elford�tottam a fejem. – Nem kell velem lennie senkinek.
 - Fontos. Nem szabad �gy j�rnod, mint most. Ha g�rcs�lni kezdesz, nem lehetsz egyed�l. – hallottam a hangj�ban a komolys�got. �s az agg�d�st.
 - Nem is te leszel velem… - sziszegtem a fogaim k�z�tt. Nem akartam vele lenni. Vagyis… ez hazugs�g. Nagyon is vele akartam lenni!
 - De. – egy perc sz�netet hagyott. �reztem a tekintet�t rajtam. – Mindig veled leszek, ha akarod, ha nem.

***

F�radtan �ltem be h�tra. �lmosakat pislogva n�ztem k�rbe. M�r teljesen el is felejtettem, hogy milyen az aut�ja bel�lr�l. Teljesen kiment a fejemb�l. B�r abban a pillanatban nem is foglalkoztatott a dolog. Csak aludni szerettem volna. Meg elmulasztani a fejf�j�somat.
Nem nagyon sz�ltunk egym�shoz. Tom n�ha vetett r�m egy pillant�st, de �n csak az ablakon n�ztem ki. Esett az es�, mikor ment�nk haza. A napot sem lehetett l�tni, hogy felkel. Csak az es�t, �s a s�t�t felh�ket. M�st nem.
 - A kocsim? – t�rt ki bel�lem a k�rd�s. Nagyon �rdekelt a dolog, �s rem�nykedtem, hogy nincs baja. Nem volt kedvem �jat venni.
 - Trop�ra van t�rve. Megk�rdeztem, hogy meglehet-e jav�tani, de azt mondt�k, hogy nem. – ilyen nincs! A j� rohadt… - De veszek neked ma egy �jat. – ez meglepett. Minek vesz nekem egy �j kocsit, ha nem mehetek sehova sem egyed�l? Nem �rtem.
 - Nem kell… - n�ztem r�. � csak az utat figyelte, �s elmosolyodott.
 - Kin�ztem neked egy m�sik BMW-t. Nem a megszokott M6-os Cabriod lesz, ha nem probl�ma. – az utat figyeltem, mik�zben elgondolkoztam a dolgon. De m�g mindig nem �rtettem, hogy mi�rt vesz nekem �j aut�t. – Egy gy�ny�r� k�k BMW Z4-est n�ztem ki. Rem�lem tetszeni fog.
 - K�sz�n�m… - k�sz�ntem meg halkan. T�bbet nem besz�lt�nk.

***

 - Agg�dtam �rted. – �lelt meg Adia. Csak elmosolyodtam. – H�lye volt�l, csak hogy tudd. – nevette el mag�t, majd komolyan n�zett r�m. – Nem �rtem egy�ltal�n azt sem, hogy mi�rt ment�l el Berlinbe. Egyed�l.
 - Petehez mentem. Semmi bajom nem eshetett volna. – r�ntottam egyet a v�llamon. Lassan a szob�mba s�t�ltam, Adia pedig k�vetett. Becsukta maga ut�n az ajt�t, �s r�m n�zett.
 - Agg�dott �rted nagyon. Te meg felel�tlen�l elm�sz… - �reztem, hogy le akar cseszni. Hogy elmondja vagy �tvenszer, hogy felel�tlen, h�lye, �s megint csak felel�tlen voltam. Erre pedig nem voltam k�v�ncsi. Nagyon nem.
 - Szerintem is nagyon agg�dhatott, amikor a kanap�n hemperg�z�tt egy kurv�val, aki m�g az egyszer egyet sem tudja! – emeltem fel a hangomat. Azonnal csendre intett. Tudtuk mind a ketten, hogy figyeli, mir�l besz�l�nk.
 - Nem t�rt�nt semmi, mert te j�tt�l. Georg �tlete volt mellesleg, hogy szedjen fel egy csajt, mert te… - egy pillanatra elgondolkozott. V�g�l legyintett egyet. – Azt hagyjuk. Sz�val annyira r�szeg volt, hogy sim�n bevette, hogy Georgnak igaza van.
 - De mert �n mi vagyok? – vontam fel az egyik szem�ld�k�m.
 - Egy kis loty�, aki csak Tom p�nz�t akarja kicsalni, �s az ikrek val�j�ban nem is t�le vannak, hanem m�st�l, csak kital�ltad, hogy Tom�. – halkan mondta. R�m n�zett �rtatlan szemekkel, mik�zben az ajt�nak t�maszkodott.
Nem v�laszoltam r� semmit. Odamentem az ablakhoz, �s kinyitottam. Hideg �s cs�p�s id� volt odakinn, amit behozott a j� meleg szob�ba. Megfordultam, �s Adi�ra n�ztem, aki engem figyelt k�rd� tekintettel.
 - Rugdostak. – mosolyodtam el. Teljesen el is felejtettem az el�bbi t�m�t. Nem is �rdekelt, �szint�n megvallva.
 - Mikor? – csillant f�l a szeme. Elmosolyodtam jobban, �s csak elnevettem magam.
 - Benn a k�rh�zba, amikor Tom is ott volt… - suttogtam nagyon halkan. Eszembe jutott az a boldogs�g, amit akkor �reztem.
 - Tud r�luk? – k�rdezte meg mik�zben odaj�tt �s meg�lelt. Megr�ztam a fejem. – Elmondod neki?
 - El. – b�lintottam hat�rozottan. Legal�bb… nem hazudok neki. Ennyit meg�rdemel, nem? Igen. �s… nagyon is, igaz?
Kez�t a hasamra tette, �s megsimogatta. Majd odament a szekr�nyhez, �s kivett nekem n�h�ny ruh�t, �s a kezembe adta. Ut�na kiadta a parancsot, hogy menjek f�rdeni, mert m�r ideje volna. Nevetve mentem a f�rd�szob�ba, elhaladva Tom mellett, aki engem figyelt. Tudom�st sem vettem r�la.