19. r�sz: Tetszik a kisugr�z�sod

T�z percig b�rtam csak vezetni. Tov�bb nem. Meg�lltam egy elhagyatott parkol�ba, majd fejemet a korm�nyra hajtottam. Megn�ztem milyen zene van a CD lej�tsz�mba, majd mikor �szre vettem, hogy a Metallica �j albuma; feltekertem maximumra a hanger�t, �s szabadj�ra engedtem a k�nnyeimet.
H�ly�nek �reztem magam. Szerencs�tlennek. Sz�vem szerint visszamentem volna, �s bocs�natot k�rtem volna Tomt�l. De f�ltem. Mi van, ha ezut�n megut�l �s kidob a h�zb�l? �s soha nem bocs�t meg nekem? M�gis mit kezdek majd magammal? Egyed�l felnevelni �ket… bele gondolni sem akarok.
A telefonom rezegni kezdett a m�sik �l�sen.
Odapillantottam, �s l�ttam, hogy Bill h�v. Sz�val m�r otthon van, �s besz�lt Tommal. Mes�s! Fel akar h�vni, hogy m�gis mit k�pzeltem? Mi�rt mondtam azt Tomnak, hogy nem lenne j� apa? Hogy egy h�lye ribanc vagyok. Blablabla…
Nem vettem fel. Hagytam kics�ngeni.

***

Nem tudom mi �t�tt bel�m. Azt sem, hogy mi�rt tettem. De megtettem. Egyszer�en, k�nnyen, �s f�j� sz�vvel. Teljes er�vel a g�zra taposva hajtottam Berlin fel� az �jszak�ba, hogy min�l hamarabb besz�lni tudjak Petettel. Sz�ks�gem volt r�. Jobban, mint mondjuk ap�ra, vagy any�ra. � volt az orvoss�gom a bajomra. � volt az, aki m�g �jszaka is k�pes volt seg�teni. B�rmikor.
Egy piros l�mpa �ll�tott meg. Idegesen doboltam a korm�nyon az ujjaimmal, mik�zben az �r�t figyeltem. 2: 03. M�g mindig piros. 2: 04. Piros. Majd s�rga. V�g�l z�ldre v�ltott. A g�zra tapostam, �s 100-al hajtottam a koll�gium fel�. �tl�ptem j�csk�n az 50-es sebess�g hat�rt, de �gyet sem vetettem r�. Pete. Csak ez a n�v j�rt a fejembe.
Megk�nnyebb�lve parkoltam le a koll�gium parkol�j�ban. Le�ll�tottam a motort, majd el�kerestem a telefonomat. Kikerestem Pete sz�m�t, majd h�vtam is.
 - Szia… - hallottam a hangj�n, hogy fel�bresztettem. A k�nnyeim megint utat t�rtek maguknak, �s halkan zokogni kezdtem. – Mi a baj? – sokkal �berebb lett.
 - �sszevesztem Tommal… - szipogtam. Szerettem volna mindent helyre hozni, csak nem tudtam, hogyan tehetn�m meg. – Itt vagyok a parkol�ba. Lej�ssz?

***

 - Nem veszi fel! – csapta le idegesen a telefont a fekete. A l�nyra n�zett, aki agg�d� tekintettel n�zett vissza r�. – Neked sem veszi fel? – csak egy fejr�z�st kapott v�laszul. – Ilyen nincs…
 - Bill… - �lelte �t h�tul a l�ny. Fej�t a fekete meztelen h�t�nak d�nt�tte, majd a mellkas�t kezdte el simogatni. – Minden rendben lesz. Ki szell�zteti a fej�t. Biztos az anyj�n�l van, vagy az apj�n�l. Ne zavard.
 - De m�r d�l van! – csattant fel a fekete. A l�ny apr� cs�kot lehelt a v�ll�ra.
 - Majd j�n. Ne zavard �lland�an. Megoldj�k Tommal a dolgokat, nek�nk nem kell beleavatkozni. – keze egyre lejjebb cs�szott a fekete mellkas�r�l, m�g el nem �rte a boxere vonal�ig.
 - Hmm… - hunyta be a szem�t a fekete. �tadta mag�t az �lvezetnek. – Pedig te vagy az, aki mindig agg�dik Sam ir�nt… - lassan megfordult, a l�ny pedig elnevette mag�t.
 - Agg�dok �n is. Csak most m�s valami jobban �rdekel… - k�zelebb h�zta mag�hoz a feket�t, aki nevetve engedelmeskedett. Fej�t a mellkas�ba f�rta, mik�zben apr� cs�kokkal hintette tele.
 - Milyen telhetetlen vagy… - nevette el mag�t megint a fekete. A l�ny az oldal�ba cs�pett. Kelletlen�l felszisszent. – Ez most mire volt j�? – n�zett a l�nyra, aki arc�t az �v�hez h�zta.
 - Csak fogd be! – majd megcs�kolta.

***

Pete �gy�n fek�dtem. Mellettem a Pete, aki unalmasan v�ltogatott a csatorn�k k�z�tt. Nem ment be �r�kra, betegs�gre hivatkozva. Nem akart egyed�l hagyni, nehogy valami h�lyes�get csin�ljak. Amint elmondtam mindent, felvitt a koleszos kislak�sukba, amit a bar�tj�val, meg m�g egy fura sr�ccal osztott meg. Egyik sem k�rdezte meg, mi�rt vagyok ott. Elfogadt�k, �s n�ha besz�lgett�nk. Rendes volt a bar�tja, hasonl�tott Petere. Csak ahogy Pete mondta, a bar�tja passz�v volt. Ami persze a kis buzimnak t�k�letes volt. � mindig is akt�v volt, ir�ny�t�fajta. B�r �n is elmondhattam volna ezt magamr�l…
 - �hes vagy? – n�zett r�m. Megr�ztam a fejem. Szem�t �jra a t�v�re szegezte. – �s mikor m�sz vissza?
 - Nem tudom… - r�ntottam egyet a v�llamon, mintha ez olyan norm�lis, h�tk�znapi dolog volt. – Majd valamikor az �jszaka…
 - Nem vezethetsz terhesen �jszaka. Akkor ink�bb menj holnap d�lel�tt haza. Holnap am�gy sincsenek �r�im, �s arra gondoltam, hogy haza vihetn�l. – vigyorodott el. Nevetve megr�ztam a v�ll�t, majd fejemet a falnak t�masztotta. Kezem szok�s szerint a hasamon k�t�tt ki. – Hogy fogj�k h�vni �ket? – k�rdezte meg a hasamra pillantva.
 - Nem tudom. �gy gondoltam, hogy az egyiket elnevezheti Tom. Ha m�r az � gyerekei is… - h�ztam el a sz�mat. Gondolni sem akartam a veszeked�sre. – H�ly�n viselkedtem vele. Igazi ribanc vagyok…
 - Nem vagy te ribanc. – biztat�an r�m mosolygott. Felh�zott szem�ld�kkel n�ztem r�. – J�, persze tudom, hogy kis ribi vagy, de… komolyodt�l! �s egy any�t nem szok�s leribancozni. Nem igaz?
 - Rendes vagy. – n�ztem r� komolyan. Majd elnevettem magam.

***

Ralf sz�rakozottan tette el�m a pir�t�sokat. Fura volt a sr�c, de kedves nagyon. �s a kin�zete is fura volt. Hossz�, �sszefogott haj, sziv�rv�nysz�n� p�l�, �s szakadt farmer. Lehetett volna hippinek is nevezni, de nem volt az. Csak… furcsa otthoni ruh�kat szeret hordani. Mert voltak neki norm�lisak is… de nekem mindegy. Mintha nekem nem lenn�nek fura ruh�im.
 - J� �tv�gyat! – harapott bele a pir�t�s�ba. Elvettem az egyiket a t�ny�rr�l, �s beleharaptam. Nem volt rossz. Eg�sz j�l f�z. �n minden kaj�t elrontok.
 - Neked is. – mondtam, majd csendben elkezdt�nk enni.
N�ha sz�rakozottan �rt sms-t a mobilj�n, vagy engem figyelt a t�rkizz�ld szem�vel. Sz�pek voltak a szemei, azt el kell ismernem. Meg… nem is volt olyan rossz. Csak, h�t valahogy annyira nem nagyon �rz�keltem a pasikat, mi�ta Tomba beleszerettem. Sim�n meg�llap�tottam valakir�l, hogy j�l n�z ki, vagy sem. Semmi t�bb.
 - Apuka? – t�rte meg a k�zt�nk l�v� kellemes csendet. Olyan aura vette k�r�l, amit irigyeltem. Mellette nem lehetett zavarba �rezni magunkat. A kisug�rz�sa… nagyon j� volt.
 - Veszekedt�nk… �s most elj�ttem. – h�ztam el a sz�mat. Nem a k�rd�sre, hanem az eml�kez�sre. Tom d�bbent, f�jdalommal teli szemei jutottak az eszembe. Bocs�natot k�ne t�le k�rnem…
 - Biztos agg�dik �rted. – ez volt a m�sodik j� tulajdons�ga. Mindenkir�l tudott mindent. Meg tudta �llap�tani m�sok �rzelmeit, term�szetet. Lassan kezdtem irigyelni, olyan t�k�letes aur�ja �s gondolkod�sa volt. Nekem mi�rt kell ilyen ribancnak lennem? – Te is agg�dsz �rte. L�tom rajtad. – feln�ztem r�. K�nnyel teltek meg a szemeim. – Bocs�nat. Nem akartalak…
 - Semmi baj. – v�gtam a szav�ba. Let�r�ltem a k�nnyeimet, �s az asztalt n�ztem. – Csak… igazad van. Szeretem nagyon, csak… h�lye vagyok.
 - Mindenki k�vet el hib�kat. Ez is az. Nem vagy ett�l m�g h�lye. Rossz d�nt�st hozt�l, de mindent helyre lehet hozni. Csak hinni kell benne. �s persze… kell a bizalom. – elmosolyodott. N�zett m�g p�r m�sodpercig, majd a pir�t�s�ra n�zett. Ut�na evett egy falatot.
 - Hmm… - csendben ettem tov�bb.

***

Nem aludtam semmit sem az �jszaka. Forgol�dtam a kanap�n – m�r amennyire tudtam. Fejembe a Ralffal val� besz�lget�s j�rt. Igaza van. Helyre lehet hozni a dolgokat, csak hinni kell benne. �s fontos az is, hogy b�zzak Tomba. Nem lesz � rossz apa, soha nem gondoltam ezt. �n f�ltem. Rettegtem a gondolatt�l, hogy ekkora felel�ss�g h�rul r�m. Ez�rt a legrosszabbat tettem. R� kentem az eg�szet. Az �n hib�mat. Mindent kiadtam rajta. Mert �n ilyen…
Fel�lltam. Bementem Pete szob�j�ba. �sszeb�jva aludt a bar�tj�val. Nem volt sz�vem fel�breszteni, ez�rt egy cetlire le�rtam, hogy visszamentem Tomhoz. Kimentem, elhaladtam a konyha el�tt, �s eg�szen meglep�dtem, mikor Ralf volt ott, �s egy poh�r tejet ivott. Az arc�n mosoly volt, pedig hajnali egy k�r�l j�rhatott az id�.
 - M�sz? – n�zett v�gig rajtam. B�lintottam. – Rem�lem, m�g az�rt j�ssz. J� t�rsas�g vagy, �s tetszik a kissug�rz�sod.
 - Nekem? – d�bbentem meg. �n azt hittem, hogy nekem van a vil�g egyik legjobb kisug�rz�sa. Erre meg…!
 - �szinte vagy, �s akit szeretsz, azt teljes sz�vedb�l szereted. Emiatt van olyan j� kisug�rz�sod. Csak ezt te nem veszed �szre. – elmosolyodott. Kiitta a marad�k tejet, majd a mosogat�ba tette a poharat. – Szia, Sam. �s min�l hamarabb l�togass meg! �s majd k�ldj k�pek a kicsikr�l. – odaj�tt hozz�m, �s meg�lelt. Ez volt benne a fura… de m�gis szerethet�.
 - �g�rem! – mosolyodtam el, azt�n elengedtem. Elk�sz�ntem t�le, majd lementem a parkol�ba, ahol �llt a kocsim. Besz�lltam, majd elind�tottam a motort. M�ly leveg�t vettem, �s kihajtottam az �tra. L�ttam, hogy Ralf az ablakb�l integet. Vissza intettem neki.