7. r�sz: BMW M6 Cabrio

 - Tudom… - hajtottam le a fejem. D�bbenten n�zett r�m.
 - Honnan? – k�zelebb j�tt hozz�m, de �n egyre h�tr�bb mentem.
 - Hallottam… tegnap �jszaka, mikor besz�ltetek err�l Billel… - tudtam, hogy ezen ki tud akadni. �s k�sz�ltem arra, hogy ki kel mag�b�l, vagy valami. De nem. Helyette csak szomor� tekintettel n�zett r�m.
 - Sam… sajn�lom… - suttogta nagyon halkan.
 - Tom… �n… basszus! – �lltam fel. Ki akartam adni magamb�l mindent.
 - �n… r�szeg voltam. Att�l m�g szeretlek! Nagyon is! – � is fel�llt, �s egym�ssal szemben �lltunk, mik�zben egyre k�zelebb j�tt hozz�m, �n pedig h�tr�ltam.
 - Akkor is… ez… Gondolkozhatt�l volna, vagy valami! – csattantam fel. Nem �rdekelt, hogy m�r �jf�l k�r�l j�rt az id�, Adia meg Bill meg m�r aludtak.
 - Sajn�lom! Mindent visszacsin�ln�k, ha lehetne, hidd el…
 - Hazudt�l! – engedtem szabadj�ra a k�nnyeimet.
 - �n… szeretlek! – m�r a faln�l voltunk. �reztem a l�legzet�t.
 - �n is Tom. De akkor is megcsalt�l… - ell�ktem magamt�l, �s el�vettem az �gy al�l a b�r�nd�met.
 - Hova m�sz? – �llt d�bbenten egy helyben Tom, mik�zben azt figyelte, hogyan dob�lom a b�r�ndbe hanyagul a ruh�imat.
 - Szerinted itt maradok? – nem n�ztem r�. K�nnyeimet let�r�ltem.
 - Megbesz�lhetn�nk… - m�g mindig nem mozdult. D�bbenten figyelt.
 - Ezen nincs mit megbesz�lni! – nem �rdekelt, hogy n�h�ny ruh�mat nem teszem el. Am�gy sem az �rdekelt. Majd veszek �jat…
 - Szeretlek! – halkult el a hangja. Egy pillanatra meg�lltam. Tudtam, hogy komolyan gondolja.
 - Nem �rdekel… - makacsoltam meg magam v�g�l. El�kerestem a telefonomat, �s h�vtam is ap�mat.
�lmos volt, mikor felvette, de nem �rdekelt. R�viden megmagyar�ztam neki, hogy j�jj�n �rtem, azt�n a telefont a zsebembe m�lyesztettem. �ssze cipz�roztam a b�r�nd�met, majd Tomot kiker�lve lementem az el�szob�ba. D�bbenten j�tt ut�nam.
 - M�g egy kicsit maradj… ne menj el ilyen k�s�n… - hangja k�rlel� volt.
 - Nem vagyok k�pes maradni… - pr�b�ltam volna abbahagyni a s�r�st, de k�ptelen voltam r�.
 - Sam… szeretlek! Mindenn�l jobban! Nem akarlak elvesz�teni… - k�zelebb j�tt hozz�m. Nem n�ztem r�.
 - K�s�… - hallottam, hogy egy kocsi meg�ll a h�z el�tt, �s kinyitottam az ajt�t. – Adi�nak �zenem, hogy majd h�vom… - azzal bev�gtam magam ut�n az ajt�t. Hangosan.

***

 - Elmondtad? – k�rdezte meg halkan a fekete testv�r�t�l. Az csak er�tlen�l b�lintott egyet. – Elment?
 - Igen… - m�r vagy f�l napja �lt a t�v� el�tt, nem is figyelve arra, hogy mit n�z.
 - Tom… sajn�lom… - �lt le testv�re mell�. Az csak b�lintott egyet. – Hallottuk…
 - Most boldog vagy? – nem n�zett a testv�r�re. Csak �lt, �s mereven n�zte a t�v�t. – Elment, szarul j�rtam, �s most magamat okolom minden�rt… rem�lem m�g az orrom al� is, d�rg�l�d, hogy nem kellett volna.
 - Nem… nem �r�l�k neki. – a raszt�st n�zte. Ny�zott volt az arca, hisz nem is aludt mi�ta a l�ny elment. – Nem is d�rg�l�k semmit sem az orrod al�. Egyszer�en… nem j� ilyen levertnek l�tni. Nem esik ez j�l nekem…
 - Tudom, hogy elsz�rtam… - most n�zett csak a feket�re. Az � arca is ny�zott volt, de nem annyira. A saj�tj�ra m�r n�zni sem akart.
 - Visszaj�n, hidd el… szeret � is. – egy pillanatra �tfutott az agy�n, hogy lehet, hogy m�g sem. Hisz a l�ny sem az a t�pus, aki m�sok el� �ll, hogy kib�k�ljenek. Makacsak mind a ketten.
 - Nem fog visszaj�n. Megb�ntottam. A lelk�be tapostam. – sz�ve facsarodott �ssze ezekre a mondatokra. A l�nyt, akit mindenn�l jobban szeret, megb�ntott. Olyan hib�t k�vetett el, amit m�r nem lehet visszaford�tani.
 - De. Visszaj�n. Legy�l optimista. Hagy neki p�r hetet, azut�n keresd meg. – tal�n j� �tlet, tal�n nem. A fekete sem tudta eld�nteni.
 - Minek? Hogy a szemembe v�gja � is a hib�mat? – �jra a t�v�re n�zett.
 - Tom… sajn�lom… - suttogta nagyon halkan.

***

Ap�m meg�rt� volt nagyon. Nem k�rdezte, hogy mi bajom, vagy egy�ltal�n mit csin�lt Tom. Csendben meg�lelt, �s oda adta a vend�gszob�t, hogy aludjak ott. Azt mondta, hogy k�lt�zzek hozz�, ha akarok. De m�g �n sem tudtam, mit szeretn�k csin�lni. Csak az �ress�get �reztem. �s azt a k�nz� f�jdalmat.
�jszaka semmit sem aludtam. M�snap pedig semmit sem csin�ltam. �ltem a t�v� el�tt, �s b�multam a h�ly�bbn�l h�ly�bb m�sorokat. Mintha azok seg�ten�nek rajtam. Vagy csak megmondan�k, hogy mi a fen�t kezdjek most magammal. Tal�n el k�ne mennem j�v�re f�iskol�ra. B�r dolgozni is mehetn�k. Nem tudom. Semmit sem tudok.
A napok csak m�ltak. Ap�m egyre jobban agg�dott �rtem. Meg�g�rte, hogy vesz nekem egy kocsit, amilyet csak szeretn�k. Hi�ba pr�b�ltam volna lebesz�lni r�la, hajthatatlan volt. Azt akarta, hogy legyen valami kis �r�m�m, ami id�nk�nt lefoglal. Ne csak a semmit tev�ssel, meg a takar�t�ssal t�ltsem el az id�met. Azt is mondta, hogy szerez nekem egy munk�t, ha kell. De nem �reztem magam el�g er�snek, hogy nap, mint nap bej�rjak valahova dolgozni, �s ott j�tsszam el a boldogot, aki legal�bb egy picit is �r�l, hogy dolgozhat. Semmihez �reztem el�g er�t. Csak a telefonsz�mom lecser�l�s�hez. Mert Tom k�t nap ut�n elkezdett h�vni. �n pedig mindig kinyomtam.
P�ntek reggel volt, mikor ap�m, m�r f�lh�tkor a konyh�ban tal�lt egy t�l m�zlivel. Mindig kor�n keltem fel, mert r�m�lmaim voltak, vagy Tomr�l �lmodtam. �s nem voltam k�pes emiatt aludni.
 - Ma vesz�nk neked egy BMW-t. – vett ki a szekr�nyb�l egy t�lat, majd a tejet a h�t�b�l. – Hazaj�v�k a munk�mb�l, �s megy�nk, n�z�nk neked egy j� kis kocsit. – mosolygott r�m, mik�zben le�lt el�m.
 - Apa… nincs sz�ks�gem egy vadonat�j BMW-hez. T�l dr�ga… - ha tal�n nem lenn�k Tom miatt a padl�n, pattogn�k az �r�mt�l. Egy �j BMW… w��.
 - B�rmit mondhatsz, akkor is veszek neked egyet. Gondolom, any�d is �r�lne, ha lemenn�l hozz�. M�r engem h�vogat, hogy menj�l le, mert te nem veszed fel a telefont. – egym�sra n�zt�k. � m�g mindig mosolygott, b�r any�m miatt kicsit m�g szomor�. Hisz �t is megcsalt�k…
 - Ha szeretn�d… - mosolyodtam el halv�nyan. T�nyleg �r�ln�m k�ne, hogy kapok egy BMW-t.
Ap�m a szokottn�l hamarabb �rt haza. Teljesen fel volt villanyozva, hogy vehet nekem egy kocsit. �n csak mosolyogni tudtam. Engem annyira nem izgatott fel, hogy lesz egy kurva j� BMW-t, amit m�r r�g�ta szeretn�k.

***

 - Mit csin�lt�l ma? – k�rdezte meg Adia, mik�zben h�tra d�ltem az �gyamon, �s a telefonomat magam mell� tettem.
 - Ap�m vett nekem egy BMW M6-os Cabriot… - forgattam a szememet. Hallottam, hogy a vonal m�sik v�g�n felnevet.
 - Legal�bb kimozdult�l… - v�ltott komolyabb hangra.
 - Tegnap is kimentem. Mikor mentem boltba. – v�laszoltam �n is komolyan. Tudtam, hogy csak a fej�t r�zza ezen.
 - Tom is padl�n van… - mindenkir�l akartam hallani, csak Tomr�l nem. Fel�lem, m�g lehet t�ma Nagy S�ndor melegs�ge is, de Tom soha!
 - Nem �rdekel! – v�laszoltam mogorv�n. Tekintetem a plafonra szegeztem.
 - Sam… megk�ne neki bocs�tanod…
 - Nem. Nem �rdekel. � baja, � sz�rta el. Megvagyok n�lk�le is. – ez nem volt igaz, de nem �rdekelt.
 - Akkor holnap elmegy�nk v�s�rolni. – csillant fel a szeme.
 - Na ne… - nyekeregtem. Mindig is ut�ltam v�s�rolni.