6. r�sz: Mondanom kell valamit...

Legsz�vesebben felkeltem volna, �s ordib�ltam volna vele. S�rtam volna. Kikeltem volna magamb�l. M�g sem tettem. Er�tlennek �reztem magam hozz�. Csak hagytam, hogy hozz�m b�jjon, �s szorosan meg�leljen. Hogy m�lyen bel�legezze az illatomat. Hogy n�ha apr� puszikat adjon.
Nem akartam felkelni. L�tni sem akartam. �rezni az �rint�s�t m�g ink�bb nem. T�vol akartam lenni t�le. Min�l messzebb. Petet akartam. Az �n kis buzimat, hogy kis�rhassam magam a v�ll�n. Vele akartam lenni. Azonnal.
Rosszul lettem. Hirtelen h�nyinger t�rt r�m. Hi�ba akartam nem felkelni, k�nytelen voltam. Gyorsan eltoltam magamt�l Tomot, �s rohantam a f�rd�szob�ba.
 - Kiscsillag j�l vagy? – j�tt ut�nam Tom. Legsz�vesebben ordib�ltam volna vele.
Nem n�ztem r�. Megmostam az arcomat, majd csak a fejemet r�ztam meg. Szorosan meg�lelt, �n meg csak tehetetlen�l �lltam ott. Nem tudtam, hogy mit csin�ljak. Hisz nem mondhatom el neki, hogy hallottam a besz�lget�s�ket. De igaza volt… titkolnia k�ne, ameddig lehet. Nem elmondani.
 - J�l vagy? – adott egy puszit a fejemre. Lassan eltoltam magamt�l. – Minden rendben?
 - �h�m… - b�lintottam. – Tom… - n�ztem r�, � megint meg�lelt. – Csin�lsz nekem spagettit? – mosolyogtam r� er�ltetetten.
 - Persze… - pr�b�lt volna megcs�kolni, de a fejemet gyorsan a mellkas�ba f�rtam.
Lassan les�t�ltunk a l�pcs�n, �s �szre vettem, hogy Adia meg Bill a kanap�n aludt el, mik�zben valami h�lye filmet n�ztek a t�v�ben. Tom felkapcsolta a villanyt a konyh�ban, majd elkezdett t�szta ut�n kutatni. H�tulr�l �tkaroltam, �s fejemet a h�t�nak t�masztottam. Besz�lnem kell Petettel…
 - H�ny �ra? – k�rdeztem meg t�le csendesen. Az �r�ra n�zett.
 - P�r perc m�lva �jf�l… - hmm… sz�val akkor alig p�r �ra m�lva mehetek is Pet�hez. Az j�…
 - Arra gondoltam, hogy… sz�val elmenn�k holnap, vagyis mindj�rt ma… Pet�hez. Hi�nyzik, �s gondoltam, megl�togatom…
 - Elviszlek, ha akarod… - a t�szt�t a forr� v�zbe tette, majd megfordult, �s egy puszit adott a homlokomra.
 - K�szi… - fejemet megint a mellkas�ba f�rtam, �s �gy �lltunk p�r percig. Csendben. De az �n fejemben m�r egy hang ordib�lt, hogy t�rjek ki magamb�l.

***

T�z �ra k�r�l j�rt, mikor Tommal besz�lltunk a kocsij�ba. Bill egyed�l volt otthon, mivel Adia a sz�leivel meg b�tyj�val k�nytelen volt elmenni a nagysz�leihez. Amikor ezt megtudtam, arra gondoltam, hogy Bill meg Tom, majd arr�l besz�lnek, hogyan mondja el nekem Tom, hogy megcsalt. Milyen j�, hogy �n akkor v�gre kis�rhatom magam Pet�n�l.
 - Mikor j�jjek �rted? – k�rdezte meg hirtelen Tom. R�n�ztem.
 - Nem tudom… - n�ztem ki �jra az ablakon. – Majd cs�rgetlek. �rezd csak j�l magad Billel…
 - Bill zaklatni fog, sz�val nagyon j� lesz… - nevetett fel, de egy�ltal�n nem tal�lta viccesnek a dolgot, mint ahogy eddig.
 - Mivel? – n�ztem r� megj�tszott k�v�ncsis�ggal. B�rcsak ne tudn�m…
 - H�lyes�g… - legyintett. Ja, szerintem is nagy h�lyes�g…
Nem tartott sok�ig az �t, hamar meg�rkezt�nk Pet�hez. Adtam neki egy puszit, mert k�ptelen voltam megcs�kolni. Azt�n kisz�lltam a kocsib�l, �s rohantam a haveromhoz, aki m�r az ajt�ban v�rt. Tekintetemmel v�gig k�vettem, ahogy Tom elhajt, majd a kis buzimra n�ztem. Nagyon irigyeltem az �let�t. Egy j� f�suli Berlinben, m�sf�l �ves kapcsolat egy berlini sr�ccal, �s a sz�lei kapcsolata is egyre jobb lett. M�g nekem… Hallgattam Tomra, hogy ne tanuljak tov�bb, a kapcsolatunk t�nyleg k�t �vig j� volt azt�n megcsalt, a sz�leim kapcsolata meg… arr�l meg m�g besz�lni sem szeretek…
 - Hi�nyozt�l… - �lelt meg szorosan. Elnevettem magam. – Annyira �r�ltem, hogy fel�bresztett�l az sms-eddel. – nevetett � is.
 - H�t, na… te is hi�nyozt�l buzik�m… - elengedtem.
 - Am�gy mi�rt kellett neked egy csomag zsepi? – n�zett r�m k�rd� tekintettel. Bement�nk a h�zukba, �s levettem a kab�tomat meg cip�met. – Tom mit csin�lt? – ennyire l�tszana, hogy Tom csin�lt valamit?
 - Megcsalt… - nem b�rtam tov�bb. S�rnom kellett.
 - H�lye kis geci… - �lelt meg szorosan. – Tudtam, hogy meg fog csalni. � m�r csak ilyen…
�s b�rcsak �n is ezt elmondhatn�m magamr�l. Hogy tudtam, hogy meg csal. Hogy � ilyen. De nem tudtam. Teljesen a rabja lettem. Elhittem neki mindent, amit mondott. Az kisujja k�r� csavart. �n pedig engedelmeskedtem neki.

***

 - Mikor m�sz haza? – adott egy �jabb zsepit. De most m�r nem Tom miatt s�rtam. A Titanicot n�zt�k meg.
 - Nem tudom… - r�ntottam egyet a v�llamon. – H�ny �ra?
 - H�t m�lt k�t perccel. – �n is az �r�ra n�ztem. Tudtam, hogy h�vnom k�ne, hogy j�jj�n �rtem.
 - Akkor h�vom, hogy j�het �rtem… - szedtem el� a telefonomat a zsebemb�l. Kikerestem a sz�m�t, �s m�r cs�rgettem is. Hamar felvette. – Szia. – m�g mindig szipogtam, de nem zavart.
 - Szia Kiscsillag… - szeppent meg a hangomon. – S�rsz? – megijedt egy pillanatra. Istenem, mi�rt kell nekem minden tudni?!
 - Ja… megn�zt�k a Titanicot… - nevettem fel halkan. Pete csak a szem�t forgatta. Nem tetszett neki, hogy m�g mindig Tommal vagyok.
 - Azt hittem valami m�s… - megk�nnyebb�lt. Nagyon. – Am�gy menjek �rted, mi?
 - J� volna… nem tudok rep�lni… - Pete megint csak a szem�t forgatta. L�ktem rajta egy kicsit.
 - Ok�s… indulok… - nem v�rtam, meg m�g elk�sz�n, ink�bb leraktam.
 - Mikor mondod meg neki, hogy tudod? – lett komoly a hangja. Igaza volt, hogy megk�ne mondanom neki.
 - Nem tudom… - hajtottam le a fejem. – Gondoltam kiv�rom, m�g � mondja el…
 - L�k�tt vagy… - nevetett, majd megint komoly lett. – Arra v�rhatsz. Hisz te mondtad, hogy � hazudni akar… �s nem egy hamar mondan� el neked. Szerintem csak janu�rban… az meg m�g sok�ra van.
 - �s ha elmondja, hova menjek? – n�ztem r� komolyan. T�nyleg nem tudtam, hogy hova menjek.
 - J�hetsz hozz�m is. – mosolyodott el. �r�ltem volna neki �n is.
 - Tudja, hol laksz… - h�ztam el a sz�mat.
 - Menj apuk�dhoz. Nem tudja, hol lakik.
 - �n se tudom. – h�ztam el megint a sz�mat.
 - �hm… majd akkor �rted j�n.
 - J� �tlet. – �leltem meg. – Neked j� �tleteid vannak. – t�rtam bele a fekete haj�ba.
 - Tudom. – nevetett fel hangosan.

***

Csendben fek�dtem Tom mellett. L�tszott rajta, hogy szeretne mondani valamit. �s tudtam is, hogy mit. Csak hallani nem akartam. Hogy a szemembe mondja. De nem mondhattam azt neki, hogy: „bocsi, de tegnap hallottam, �s tudom.” Az… nem is tudom. Nem volna j�. Mondja csak el, azt�n… majd lesz, ami lesz.
 - Kiscsillag… - sz�lalt meg nagyon halkan. A gyomrom g�rcsbe r�ndult.
 - Mi az? – kicsit elh�z�dtam t�le. R�m t�rt a s�rhatn�k.
 - Mondanom kell valamit… - m�g halkabb volt. Nem akarom hallani…
 - Mit? – �n se besz�ltem hangosabban, mint �. A gyomrom megint g�rcsbe r�ndult.
 - H�t… - nem n�zett a szemembe. Az �gy sz�l�t n�zte, mintha az olyan �rdekes volna. – Nem is tudom, hogy mondjam el…
 - Egyszer�en… - m�g messzebb mentem t�le. Fel sem t�nt neki.
 - Nem… nem merem… - k�nnyek sz�ktek a szemembe. Ki akart m�r t�rni bel�lem a f�jdalom. Akartam, hogy tudja, mennyire f�j.
 - Mondd ki nyugodtan… - hangom elcsuklott. Ez sem t�nt fel neki.
 - Megcsaltalak…