5. r�sz: �lmodom...

Nem hitt a szem�nek, amikor bel�pett a szob�jukba. Mindenhol gyerty�k voltak, az �gyon �s k�r�l�tte pedig r�zsaszirmok. Majd szerelm�re n�zett, aki meg�lelte, �s apr� puszikkal halmozta el.
 - Boldog Kar�csonyt. – suttogta nagyon halkan, azt�n l�gyan megcs�kolta a l�nyt.
 - Neked is… - suttogta � is olyan halkan, mint a sr�c. M�g egyszer v�gig n�zett a szob�n, majd szerelm�t figyelte. – Szeretlek.
 - �n is… - elkezdtek h�tr�lni az �gy fel�, mik�zben egym�s ajk�t harapt�k.
Nem foglalkoztam a k�lvil�ggal. Csak egym�ssal. Egym�s test�vel. A m�sik legapr�bb mozdulat�ra, l�gz�s�re. Minden egyes kis moccan�sra. �s m�g az sem �rdekelte �ket, hogy mit sz�lnak hozz� a t�bbiek. Az nem sz�m�tott. Csak a m�sik.
Bill k�nyelmesen elhelyezkedett Adia l�ba k�z�tt, �s als� ajk�ba harapva egyre lassabban, �vatosabban hatolt be a l�nyba. Egym�s tekintet�t egy pillanatra sem engedt�k el. Apr�, m�g is �rz�ki mozdulatok voltak a fekete minden egyes l�k�se. Vigy�zott a l�nyra, �vatos volt vele. Majd perceken bel�l egy kicsit gyorsabb temp�ra v�ltott. A l�ny pedig a v�ll�ba kapaszkodott. N�ha karmol�szta.
 - Bill… - suttogta nagyon halkan. K�zelebb h�zta mag�hoz a fi�t, az pedig l�gyan megcs�kolta.
Nem akart�k abba hagyni. Csak a m�sikat akart�k �rezni. Sok�ig. A v�gtelens�gig.
Hossz�, �rj�t�, �rz�ki percek ut�n mindketten el�lveztek. Egyszerre. A l�ny szorosan mag�hoz vonta a sr�cot, az pedig a haj�nak kellemes sampon illat�t l�legezte be m�lyen.
 - Boldog kar�csonyt… - suttogta a sr�c.

***

 - Szia. Majd h�vlak. – csuktam be a kocsiajt�t magam m�g�tt, �s a h�z fel� vettem az ir�nyt. El�kerestem a kulcsomat, bedugtam a z�rba, majd halkan kinyitottam az ajt�t.
Levettem a kab�tomat, ler�gtam a cip�t a l�bamr�l, majd indultam volna fel a szob�nkba, mikor mocorg�st hallottam a kanap�r�l. Oda n�ztem, �s l�ttam, hogy Tom j�tt fel�m, �lmosan, f�lig kinyitott szemekkel. Istenem… r�ndult �ssze a gyomrom. Az �rz�s, hogy valami rosszat titkol el�lem Tom, egyre jobban er�s�d�tt �s f�ltem, hogy tal�n egyszer ennek is v�ge lesz. Hogy nem lesz az eny�m, hogy nem �rezhetem magamnak.
 - Kiscsillag… - oda j�tt hozz�m, �s mag�hoz h�zott. Nedves, h�t�l vizes hajamat a f�lem m�g� t�rte. – Esik a h�? – olyan halkan besz�lt. De valahogy m�gis meg�rtettem.
 - �h�m… - b�lintottam. � csak egy apr� puszit adott a homlokomra.
 - Megf�rdesz, �n addig fel�bredek… �s j�het a k�nz�s… - m�g �gy, �lmosan, is k�pes volt kaj�nul vigyorogni. Istenem, nem akarom elvesz�teni…
 - Szadista… de az eny�m. – fejemet egy pillanatra a p�l�j�ba f�rtam. – De te sem �szod meg… - n�ztem r�, � csak elnevette mag�t.
 - Szeretem ezeket a kar�csonyi szadista sexeket… - ezen nekem is nevetnem kellett. De a gyomrom ism�t g�rcsbe r�ndult. Tal�n ez az utols�…
 - Akkor nagyobb k�nz�st kapsz… - vigyorodtam el. Egy apr� puszit adtam a nyak�ra. – �s k�ny�r�gni fogsz nekem…
 - Ezt m�g ne mondd biztosra… - belemarkolt a fenekembe. Im�dtam ezeket a verseng�seket. B�r mindig �n adtam fel…
Elengedett, �n pedig felmentem a szob�nkban. Be�lltam a zuhany al�, �s pr�b�ltam elterelni a figyelmemet a gondolataimr�l. De nem ment. Mindig csak az j�rt a fejemben, hogy ez az utols�… �s mint a barlangokban a visszhang, �gy visszhangzott a fejemben ez a k�t sz�: az utols�…
Hallottam, hogy bej�n a szob�ba, �s le�l az �gy sz�l�re. El tudtam k�pzelni, hogy a szem�t le nem vette a f�rd�szoba ajt�r�l, arra v�rva, hogy mikor j�v�k m�r ki onnan. De h�ztam egy kicsit. Hogy t�relmetlen legyen. Hogy vadabb, de m�gis �rz�kibb. �gy gondosan egy kupacba tettem a szennyest, elrendeztem a polcon l�v� dolgokat, �s sok�ig igaz�tottam a piros feh�rnem�t magamon. �s mikor hallottam, hogy fel�ll az �gyr�l, felvettem a k�nt�s�met, majd v�gre kimentem.
 - Te… - h�zott k�zel mag�hoz. Megcs�kolt.
T�relmetlen�l h�mozta le r�lam a k�nt�s�met, �s mikor megpillantotta a piros feh�rnem�met… Szorosabban mag�hoz h�zott. L�gyan a nyakamat kezdte el cs�kolni, �s lassan a melltart�mat pr�b�lta volna levenni, de nem hagytam neki.
 - Hmm… - d�nny�gte nagyon halkan, majd maga al� ford�tott. – K�nozni akarsz? – mosolyodott el, mik�zben cs�kjai nyakamr�l a v�llamra t�rtek �t.
 - Soha… - levettem r�la a p�l�j�t �s a szoba v�g�be haj�tottam.

***

�lmosan �ltem reggelin�l a t�bbiek mellett. �jszaka alig aludtam valamit, Bill pedig kital�lta, hogy reggelizz�nk egy�tt. Nem voltam k�pbe, hogy mir�l besz�lnek, de l�tsz�lag Tom sem. Nem hagytuk egym�st aludni…
 - Hah�… Sam… - eszm�ltem fel Adia hangj�ra. R�pillantottam, � csak elnevette mag�t ezen. – Seg�tesz mosogatni, vagy nem?
 - Seg�tsek? – n�ztem r� m�g mindig �lmosan. Aludnom k�ne, �s nem mosogatnom. – Cser�be, ha v�laszolsz egy k�rd�semre �szint�n. – n�ztem r� komolyan. Egy pillanatra, mintha megijedt volna, de azt�n megint mosolyt er�ltetett az arc�ra.
 - Ok�s. – b�lintott beleegyez�en.
Fel�lltam �s csaphoz mentem. A mos�szert egy szivacsra nyomtam, majd lassan elkezdtem a t�ny�rokat, t�r�lgetni vele. Csendben figyelte, hogy mit csin�lok. Biztos felk�sz�lt a k�rd�semre. �s miel�tt m�g Bill megint megjelenhetett volna, belev�gtam.
 - Sz�val… - adtam neki oda a t�ny�rt, hogy t�r�lje meg egy ronggyal. – Mi baja van Tomnak? – n�ztem r�. M�r nagyon szerettem volna tudni, �s lassan kezdett kihozni a sodromb�l ez a gondolat.
 - Mondtam m�r, hogy ezt vele besz�ld meg… - hajtotta le a fej�t. Ideges lettem.
 - Persze, majd megbesz�lem vele! De azt hittem, hogy valami kis inf�t elmondhatsz… vagy � k�rt meg r�, hogy ne mondj semmit? – n�ztem r� sz�r�s szemekkel. A fej�t r�zta.
 - Bill… - suttogta nagyon halkan. Tudta, hogy nagyon hamar felh�zom magam mostan�ban.
 - Mindenki hamarabb tudja, mint �n? – m�r nagyon ideges voltam. Letettem a t�ny�rt, �s pr�b�ltam lenyugtatni magam. – De csak elmondja, nem?
 - Igen… - m�g mindig suttogott. Ink�bb folytattam tov�bb a mosogat�st.
 - Majd elmondja, nem? – nevettem fel halv�nyan. B�r legsz�vesebben k�ny�r�gtem volna az igazs�g�rt.
Miut�n befejezt�k a mosogat�st – csendben, egym�shoz sem sz�lva -, mentem a fel a szob�nkba �s aludtam tov�bb. F�radtnak �reztem magam mindenhez. Tal�n t�ls�gosan kimer�tett Tom.
�reztem, hogy az �gy sz�le bes�pped, valaki meg engem n�z. Azt�n valaki m�s mocorg�s�ra is felfigyeltem a szob�ban. Halkan besz�ltek, �n pedig egyre jobban figyeltem r�, hogy mit mondanak.
 - Mikor mondod meg neki? – ismertem fel Bill hangj�t. Hangja szomor� volt, mintha valamit�l el k�ne majd v�lnia.
 - Nem tudom… - majd Tom rekedtes hangj�t is felismertem. De mit kell elmondani, kinek? – Nem merem… Nem hazudhatok neki? – k�rlel� volt a hangja. R�gen hallottam ilyennek.
 - Tom… m�r �gy is sokat hazudsz neki. Meddig akarod folytatni?
 - Am�g csak lehet. Am�g r� nem j�n…
 - Mondd meg neki… Meg kell… Joga van hozz�, hogy tudja.
 - Tudom. De te… csak �gy sim�n elmondan�d Adi�nak, hogy megcsaltad?
 - �n nem csaln�m meg.
 - Tudom… de hogyan mondjam meg neki? �lljak el�, hogy: „bocs Kiscsillag, megcsaltalak p�r napja.”
Hogy mi?! Ilyen… ilyen nem l�tezik! Nem �lmodom? De! Ez csak egy r�m�lom! Nem a val�s�g. Mindj�rt felkelek, Tom pedig mellettem fog fek�dni, �s l�gyan megcs�kol majd! Mert… csak rosszat �lmodok! R�m�lmom van! A legrosszabb, ami lehet! �lmodom, �lmodom, �lmodom…