2. rész: Hülye kurva...

Nagyot sóhajtva nyomtam le a kilincset, majd léptem be az előszobába. Tom kezét szorosan összekulcsolva fogtam. Becsukta maga után az ajtót, én pedig csak akkor néztem körül. Semmi sem változott. Anya nem csinált semmi új dolgot… csak néhány új képet tett fel. Tomra néztem, és adtam neki egy puszit.
 - Anya! – ordítottam el magam, miközben az elázott kabátomat akasztottam a fogasra. – Megjöttünk! – lerúgtam a cipőt is a lábamról, majd a nappaliba mentünk.
Az se változott semmit. A bútorok a régik maradtak, mindent úgy hagyott, ahogy még két éve voltak a dolgok. Bár ezen kicsit csodálkozok. Anyám tud utálni nagyon, és azt hittem, hogy apát utálja nagyon, ezért azonnal mindent átváltoztat… tévedtem.
 - Sziasztok. – jött ki anya a konyhából. Friss, forró süti illata, csapta meg az orromat. – Ti jöttetek elsőnek. – nem úgy mondta, mintha nem örülne neki. Sőt, nagyon is örült neki.
Boldognak látszott… de nem az eljegyzése miatt. Hanem miattam. Hogy végre láthat. Hogy más fél év után végre nem kell ordibálnunk egymással. Hogy talán most minden más lehet, minden megváltozhat.
 - Hát… gondoltam elsőként kéne jönnünk… - én sem értettem miért jöttünk ilyen hamar. Talán nem azért mert nem bírtam otthon poshadni. – Nagyi mikor jön?
 - Perceken belül. – végig nézett Tomon, majd visszament a konyhába. Leültünk a kanapéra, és fejemet Tom vállának döntöttem.
 - Most sokkal kedvesebb… - simogatta a hátamat. Nem mondta ki hangosan a szavakat. Anyám bármit képes meghallani…
 - Biztos örül az eljegyzésnek. – tudtam, hogy hazudok. Anyám boldog legyen amellett a seggfej mellett? Ugyan már!
 - Legalább ma nem fog prédikálni az életed elszúrásáról. – nevetett fel. Csak egy apró puszit adtam az arcára.
Csendben ültünk a kanapén, a tévét nézve. Nem érdekelt minket, hogy sorra jönnek annak a seggfejnek a rokonai, meg az enyémek… hidegen hagytak. Elgondolkoztam azon is, hogy minek mentünk el, de… nem is tudom. Egyszerűen csak el kellett mennem.

***

Hétfő délben álmosan pislogva léptem be a konyhába. Fáradt voltam ahhoz, hogy többre legyek képes egy köszönésnél, így még arra sem voltam nagyon képes, hogy megnézzem mi lesz az ebéd. Az ébresztett fel, amit Adia kérdezett.
 - Hol töltöd a karácsonyt? – ült le velem szemben, és elégedetten nézte meg a levesét, ami most jobbra sikerült, mint eddig. – Mert Billel arra gondoltunk, hogy tölthetnénk itt, és jönnének a szüleink…
 - Mi van? – néztem fel rá álmosan. Ezen csak elnevette magát. – Hogy jön ide a karácsony?
 - Elfelejtetted? – ezen mondjuk meg se lepődött. Én mindent elfelejtek. – Szerdán lesz…
 - Hogy mi?! – még a kanál is a levesbe landolt, és a forró cseppek a pizsamámon meg az arcomon kötöttek ki. – De… még nem Mikulás körül vagyunk?
 - Nem. – rázta meg a fejét. Viccesnek találta a dolgot. – Az már pár napja elmúlt. Most karácsony körül vagyunk.
 - De… Tom sem szólt. – próbáltam úgy tenni, mintha nem én lennék az a hülye, aki elfelejtette. Bár arra emlékszem, hogy Tom néha említette.
 - Azt tudod, hogy holnaptól szabadságuk van, nem?
 - Aham… Csak azt hittem, hogy… úgy kapják, semmi ok nélkül. És… ááá… hülye vagyok!
 - Nem újdonság. – nevetett fel hangosan.
 - Bazd meg, jó? – néztem rá morcosan. Majd csendben ettem a levest.
 - Szóval, akkor… hol töltöd a karácsonyt? Anyádnál, vagy itt? – hogy minek kell neki is erre a témára visszatérnie? Örüljön, hogy rájöttem, hogy mindjárt karácsony…
 - Nem tudom. Anyámmal szeretném, mert… az anyám és kész. De Tommal is… - minek kell nekem ezen gondolkozni? Anyám idetolja a picsáját, és annyi!
 - Eljöhetne ide. – ült ki egy széles mosoly az arcára.
 - Majd megkérdezem tőle… - forgattam a szemeimet.
 - Amúgy jó étvágyat. – mosolygott rám kedvesen.
 - Kurva jó lesz. Neked is. – majd csendben ebédeltünk tovább.

***

Második kicsöngésre vette fel. A szememet behunyva terültem el az ágyon. Mélyet lélegeztem.
 - Szia anya. – szóltam bele. Próbáltam normális hangon beszélni, és nem könyörgően.
 - Szia. – úgy látszik szabadságot, vehetett ki, mert nyugodt volt és kedves. Vagy csak miattam volt olyan.
 - Csak azt szeretném kérdezni… - mély lélegzetet vettem. – Hol töltöd a karácsonyt?
 - Gregorral elutazunk Párizsba holnap, és majd ott tarjuk meg. – tudtam, hogy mosolyog. Azt hittem, hogy nem akar többet oda menni, miután elvált apával. Szarul esett nagyon. – Te? – úgy kérdezte, mintha nem is lánya lennék. Hülye kurva…
 - Én arra gondoltam, hogy eljöhetnél ide, hogy végre együtt karácsonyozzunk. De úgy látszik, hogy az a seggfej fontosabb neked, mint a lányod. És azt mondtad amúgy, hogy többet nem mész Párizsba… Bár ezek szerint mindegy, ne erőltessem magam, hogy végre kibéküljünk. Amilyen egy kurva vagy… - nem érdekelt, hogy mit vágok már a fejéhez.
 - Mit merészelsz… - tudtam, hogy ordibálni fog.
 - Azt hittem, hogy a lányod vagyok! – ordibáltam bele a telefonba, majd letettem. Aztán a földhöz vágtam, és az ágyra feküdve sírtam.
Nem értettem miért csinálja ezt anyám. Hogy miért utál még mindig. Hogy miért van azzal a seggfejjel, mikor ő még mindig apát szereti. De apámat sem értettem. Én voltam a mindenem, a szeme fénye – bár ez már nekem túl nyálas… És most meg. Szar le magasról. Nem érdekli, hogy mi van velem, hogy boldog vagyok-e, hogy éppenséggel Tommal milyen a kapcsolatunk. Semmi sem érdekli már…
 - Mi a baj? – az ajtó kinyílt, felismertem Tom hangját, a léptek pedig közeledtek. Leült az ágy szélére, és elkezdte simogatni a hátamat.
 - Anyám… - szipogtam, fejemet a párnába fúrva.
 - Mit csinált? – feküdt be mellém, és magához húzott. Apró, érzéki puszikat adott a nyakamra. Ez volt a gyengém, és ezt ő is tudta. Nagyon jól.
 - Ne… Tom, most ne… - próbáltam volna leállítani, de nem hagyta abba. – Tudod, hogy nem bírom, ha ezt csinálod velem… - halkan felnevetett, majd tovább folytatta. Érzékien kínzott. – Tom… - hunytam be a szemem. Teljesen lenyugodtam. – A kanapén fogsz aludni, ha nem hagyod abba… - rasztáiba túrtam, de ő még mindig nem hagyta abba.
 - Akkor majd ott csináljuk… - kajánul elvigyorodott. Felnevettem.
 - Mit szólnak majd hozzá Adiáék? – felhúztam, és lágyan megcsókoltam. Szerettem, amikor mindig megnyugtatott. Sokkal jobb volt.
 - Ugyan már… ha már Bill pornót nem néz, akkor most láthat egy jó házit… Valami jó kis pikánst, hogy megint dugjanak… - ezen már nagyon nevetnem kellett. Ő csak elvigyorodott. – Nem fog szégyent hozni rám, és férfi lesz az ágyban… - még jobban nevettem.
 - Olyan köcsög vagy. – újra felhúztam, hogy megcsókolhassam. – De most le kéne menned… - próbáltam volna elhúzódni tőle, de nem hagyta. – Tom… Bill biztosan vár már rád…
 - Még egy kicsit kibír… - már éppen húzta volna le rólam a pólómat, mikor hallottuk, hogy valaki kinyitja az ajtót.
 - Még ma túl akarunk esni azon a hülye karácsonyi bulin a stúdióban, szóval gyere még most! – Bill hangja egy kicsit már ideges volt. Tom kelletlenül felállt.
 - Jól van, na… - dünnyögte. Felálltam én is, majd magamhoz húztam.
 - Még egy utolsó csókot kap… - lágyan megcsókoltam. Mikor eltávolodtunk, ő csókolt meg.
 - Tom! – szólt rá Bill.
 - Majd jövök Kiscsillag. – egy apró puszit adott a homlokomra.