1. r�sz: Eljegyz�s

Csendben fek�dtem a kanap�n, a t�v�t b�mulva. Adia csendben �lt a fotelban a laptopj�t st�r�lve nagyon. A dolgozat�t pr�b�lta megoldani, de l�tsz�lag nehezen ment neki. Ilyenkor �r�ltem, hogy nem mentem tov�bb tanulni. B�r ezt is csak Tomnak k�sz�nhetem. Hisz miatta is csak alig b�rtam le�retts�gizni, tov�bb tanul�son pedig egy�ltal�n nem is gondolkoztam. Mikor valamelyik tan�r megk�rdezte, hov� megyek, mindig csak annyit mondtam:
 - Sehova.
Ilyenkor a tan�r csak annyit jegyzett meg:
 - Gondolhattam volna.
Ha tov�bb megyek tanulni, mit csin�ltak volna? Pezsg�t bontottak volna, �s hulla r�szegre itt�k volna magukat? Mondjuk szerintem pezsg�t nem vettek, �s p�nzt sem tettek el r�. Sz�val ilyenkor �r�ltem neki, hogy nem mentem tov�bb, de n�ha… akkor �gy v�gytam arra, hogy m�sokkal legyek. Hogy any�m ne ut�ljon meg egy �letre, ap�m meg hagyjon ott, mert: „minek pazaroljam az id�met a sz�vtelen, �nz�, szemtelen l�nyomra, ha nem k�pes tov�bb tanulni egy sr�c miatt?” Ezek a mondatok pedig sebet �gettek bel�m. Nem el�g volt, hogy a sz�leim elv�ltak nem sokkal az ut�n, hogy Tommal rendbe j�tt a kapcsolatunk… m�g meg is ut�ltak az�rt, ami�rt mer�szeltem boldog lenni. Azt a kilenc h�napot a nagykor�s�gomig, pedig alig b�rtam ki… Tomnak �s a bar�taimnak k�sz�nhettem azt, hogy m�g nem lettem �ngyilkos… mert akkor valamivel nagyon t�l adagoltam volna magam - de �gy sem mertem volna meg…
 - Sam… - z�kkentett ki Adia hangja. Fel� ford�tottam a fejem. – Tudn�l egy kicsit seg�teni?
 - Miben? – fel�ltem, k�tyagos fejemet pedig a h�tt�ml�nak d�nt�ttem. Nem �reztem m�g magam t�l j�l a tegnap esti rosszull�tem miatt. T�ls�gosan hamar h�nytam a pia miatt. – Nem hiszem, hogy most haszn�lhat� vagyok… de ok�.
 - Az irodalom h�zi dog�mban… nem annyira megy… - h�zta el a sz�j�t. Visszafek�dtem a kanap�ra.
 - �s szerinted akkor nekem menni fog? – horkantam fel, majd �tkapcsoltam egy m�sik csatorn�ra. – Alig b�rtam le�retts�gizni bel�le… - eml�keztem vissza arra a k�nz� percekre. M�g j�, hogy t�bbet nem kell �t�lnem!
 - Akkor majd Bill… - csukta be a laptopj�t, �s csak akkor n�zett r�m. Elnevette mag�t. – Tudod milyen nevets�gesen, festesz ki �gy? Ahogy Tom boxer�ben meg p�l�j�ban fetrengesz a kanap�n… mell� a T�lap�s zoknid… - nevetett egyre jobban. Felmutattam a k�z�ps� ujjam.
 - Kabbe! – fel�lltam, majd a Tommal k�z�s szob�nkba mentem.

***

 - Mi volt ma? – cs�kjai ajkaimr�l a nyakam fel� haladtak. Behunyt szemmel, �s f�j� fejjel �lveztem �rint�s�t, amire eg�sz nap v�gytam. – Unatkozt�l?
 - Semmi… - s�hajtottam fel, ahogy kez�vel m�r a melleimet simogatta. – Adia kinevetett, ahogy fel�lt�ztem… - belet�rtam a raszt�iba, mik�zben a p�l�mat h�mozta le r�lam. – Am�gy nem unatkoztam… aludtam… - ezen csak halv�nyan felnevetett. – Veled?
 - Hal�lra dolgoztam magam… - ajkait a hasamra tapasztotta. L�legzete csiklandozta. – �s hi�nyozt�l… nem volt kit v�gig cs�kolgatnom… - ezen megint halv�nyan felnevetett.
Szerettem ezeket a k�s� est�ket. Haza j�tt, megvacsor�ztunk k�z�sen, majd felj�tt�nk a szob�nkba �s egym�ssal foglalkoztunk. Nem k�v�ntam t�bbet, mert m�r ez is a mennyorsz�g volt sz�momra. Csak vele lenni, vele foglalkozni, �s m�ssal nem is t�r�dni. �gy, 19 �ves koromban m�r ennyi is el�g volt. Nem volt sz�ks�gem �lland� p�rg�sre, n�ha a kis vit�kra, s�t igaz�b�l nem is volt sz�ks�gem semmire, ami m�g arra eml�keztetett… Kir�zott a hideg. R�szben Tom hideg piercingje miatt, r�szben pedig a gondolatt�l. Nem szerettem arra gondolni. Mert akkor m�g minden… t�k�letes volt. Mert… bele gondolni sem akartam.
Arra eszm�ltem fel, hogy egyre m�lyebbeket l�legzem, halk ny�g�sek cs�sznak ki a sz�mon. Belet�rtam megint Tom raszt�i k�z�, � pedig csak egy mosollyal nyugt�zta, hogy milyen j�l v�gzi a dolg�t.

***

A telefonom cs�rg�se �bresztett fel. Nem tudtam h�ny �ra, lehet, de nyolc elm�lhatott, mert m�r Tom nem fek�dt mellettem. Meg sem n�zve a kijelz�t, felvettem.
 - Hmm… - csak ennyire voltam k�pes. T�ls�gosan �lmos voltam m�g.
 - Hello. – ismertem fel anya komor hangj�t. B�r a kedves hangj�t �gy m�sf�l �ve nem hallottam… - Gondoltam, hogy fel�bresztelek. Ha m�r suliba lusta vagy j�rni.
 - Anya! – csattantam fel. Mindig ezt hozta fel �s… kurv�ra elegem volt bel�le. – Ez�rt h�vt�l? Hogy cseszegess az�rt, ami�rt elmerem sz�rni a saj�t �letemet? Mert baromira nem �rdekel…
 - Nem. Azt nem ilyenkorra tartogatom, �s nem telefon t�m�ra. – mintha � is ideges lett volna egy kicsit. De t�nyleg csak egy kicsit. – Az�rt h�vtalak, mert… - egy pillanatra elhallgatott. – Eljegyezt�k egym�st Gregorral. – egy szuszra mondta el.
Led�bbentem. Sokkolt is. Megsz�lalni nem b�rtam, csak mereven b�multam magam el�. Ez… h�t… erre mit mondjak? �r�ln�m k�ne? Ap�m tudja? Nagyi helyeselni fogja? Nem tudom. Csak cik�ztak a fejemben a k�rd�sek.
 - H�t… �hm… - kezdtem el ny�gd�sni. – Ehm… uhm… gratul�lok! – ny�gtem ki nagy nehezen. Nem b�rtam olyanban hazudni any�mnak, ami nem j� neki egy�ltal�n. Mert azzal a pasassal nem boldog. Csak vele van.
 - Szombaton lesz egy kis csal�di buli… eljegyz�s f�le… - sz�netet tartott. Majd m�ly leveg�t vett. – Hozhatod Tomot, ha r��r.
 - Persze, viszem… - ez teljesen elrontotta az eg�sz napomat. Tom meg mit sz�l majd hozz�, hogy szombaton elr�ncig�lom any�mhoz, aki eddig szidta minden�rt? – �gy is most van szabad h�tv�g�j�k… Biztos �r�lni fog neki, hogy l�that… - pr�b�ltam szarkasztikus humornak mondani, de ink�bb lehangolt mondatnak t�nt. Any�m nagyon elrontotta a napomat.
 - V�rlak titeket. Gyertek b�rmikor. – tudtam, hogy ez alatt azt rem�li, hogy az utols� k�t �r�ra megy�nk be. �s ez f�jt. – �n most leteszem, mert sz�lok m�g mindenkinek… - sz�val nekem sz�lt els�nek. Rendes volt t�le.
 - Anya… - suttogtam nagyon halkan. A telefont reszketve tartottam a kezemben. – �r�l�k, hogy majd l�thatlak… - elhal� volt a hangom, mondat v�g�n pedig elcsuklott.
 - �n is… - tudtam, hogy k�nnybe l�bad a szeme. Abban is biztos voltam, hogy tiszt�ban van azzal, hogy azzal a faszival nem szerelemb�l h�zasodnak majd. – Szombaton tal�lkozunk… - azzal letette.
A telefont magam el� dobtam, �s b�multam a takar�t. Nem tudtam, mit gondoljak. Any�m szeret m�g, de elrontja az �let�t. Azt hiszi, hogy ha minden valamivel norm�lisabb lesz, akkor meggondolom magam. Suliba megyek, hozz� k�lt�z�k vissza, ap�m pedig minden m�sodik h�tv�g�n elj�nne l�togatni. Mint ahogy tervezt�k… m�g 11.-ben. Ezek pedig olyan sz�p, hi�, t�k�letes �lmok… voltak. De �n elrontottam. Engedtem Tomnak, hogy ne tanuljak tov�bb – b�r ezen gondolkoztam m�r �n is -, �s elk�lt�ztem any�mt�l, an�lk�l, hogy ett�l m�g megpr�b�lhattunk volna norm�lisan �lni.
 - Minden rendben? – nyitott be az ajt�n Adia. K�nnybe l�badt szemekkel n�ztem vissza r�.
 - Any�m… �jra h�zasodik… - majd kit�rt bel�lem a s�r�s.

***

 - �gy j� vagyok? – fordult fel�m Tom. Nem �lt�z�tt t�l, s�t, egy�ltal�n nem �lt�z�tt m�shogy. – Vagy szmokingot vegyek?
 - J� �gy… - n�ztem v�gig rajta, majd megint a szekr�nyembe b�multam. Nem tudtam mit szok�s felvenni az anyuk�nk eljegyz�si partij�ra. Az ilyeneket mindig kifelejtik az �js�gokb�l. – Nem baj, hogy elr�ncig�llak? – n�ztem Tomra, aki a sapk�j�t vette fel.
 - Veled kell lennem… - mosolyodott el kaj�nul. – Cser�be este k�rp�tolsz… - felnevetett. Csak a szememet forgattam.