30. r�sz: Most m�r minden t�k�letes

Csak fek�dtem mellette. Szemem csukva volt, �s csak �lveztem a k�zels�g�t. �reztem, hogy engem n�z, �n pedig csak mosolyogtam.
 - Mikor kapom meg az aj�nd�kom? – k�zelebb h�z�dtam hozz�, � pedig egy apr� puszit adott.
 - Mikor szeretn�d megkapni? – tudtam, hogy kaj�nul vigyorog.
 - Most… azonnal. – nevetett, �n pedig r�n�ztem. �des volt.
 - Telhetetlen vagy. – �n csak k�ny�rg�en n�ztem r�, � pedig megcs�kolt. L�gy volt, �rz�ki.
Cs�kja ajkaimr�l nyakamra haladtak tov�bb. Gyeng�d volt velem. Mi�ta megsebes�ltem, egyre jobban vigy�zott r�m, megv�dett mindent�l. Tetszett nagyon, �s �lveztem. Haj�ba t�rtam, � pedig a lehet� leg�vatosabban szabad�tott meg ruh�imt�l. Majd lassan �n is leh�moztam r�la a ruh�t.
 - Hi�nyozt�l… - suttogtam, � pedig csak vigyorgott.
 - Te is… - megcs�kolt.
Egyre lejjebb haladva halmozott el cs�kokkal, �n pedig csak behunyt szemmel �lveztem. Hideg piercingj�t�l kir�zott a hideg, ak�rh�nyszor hozz�m �rt. N�ha r�m n�zett, �n pedig a takar�ba kapaszkodva �lveztem, amit velem m�vel. �rz�ki volt, de egyben �rj�t� is.
Percek m�lva pedig hangos s�hajt�sok k�zepette �lveztem el. � pedig mell�m fek�dt, �s mosolyogva figyelt. P�r percig halkan pihegtem, ut�na l�bam k�z� fek�dt, �s lassan, nagyon �vatosan hatolt be. Mind v�gig a szemembe n�zve.
Nem mozgott gyorsan. Vigy�zott r�m, ne annyira gyors legyen, hogy f�jjanak a s�r�l�seim. �s tetszett. �lveztem. Raszt�iba kapaszkodtam gyeng�den, n�ha pedig izzads�g cseppekt�l gy�ngy�z� h�t�t karmol�sztam. Szememet behunytam, � pedig homlok�t az eny�mre t�masztotta. L�legzet�t �reztem az arcomon, �s mikor kinyitottam a szemem, egy barna szemp�rral tal�ltam szembe magam. Hangos ny�g�seink pedig az eg�sz h�zban hallatsz�dtak, de nem zavart, hogy a sz�leim hallhatj�k. Csak �lveztem Tomot.
�reztem, hogy Tom h�ta megfesz�l, �n pedig kellemes bizserg�st �reztem. Egym�s szem�be n�zt�nk, majd Tom pihegve mell�m d�lt. Fejemet a mellkas�ba f�rtam, �s hallgattam a sz�vver�s�t. Percek m�lva m�r mindketten kipihent�k magunkat.
 - K�sz�n�m az aj�nd�kot… - egy apr� cs�kot adtam neki, � pedig csak mosolyra h�zta a sz�j�t.
 - Neked b�rmit. – lehunytam a szemem, � pedig a h�tamat simogatta.
Csend k�vetkezett. Nem zavarba ejt� volt. Ink�bb �lvezetes. Azt�n csak Tom t�rte meg a csendet:
 - Szeretlek.

V�GE