30. rész: Most már minden tökéletes

Csak feküdtem mellette. Szemem csukva volt, és csak élveztem a közelségét. Éreztem, hogy engem néz, én pedig csak mosolyogtam.
 - Mikor kapom meg az ajándékom? – közelebb húzódtam hozzá, ő pedig egy apró puszit adott.
 - Mikor szeretnéd megkapni? – tudtam, hogy kajánul vigyorog.
 - Most… azonnal. – nevetett, én pedig ránéztem. Édes volt.
 - Telhetetlen vagy. – én csak könyörgően néztem rá, ő pedig megcsókolt. Lágy volt, érzéki.
Csókja ajkaimról nyakamra haladtak tovább. Gyengéd volt velem. Mióta megsebesültem, egyre jobban vigyázott rám, megvédett mindentől. Tetszett nagyon, és élveztem. Hajába túrtam, ő pedig a lehető legóvatosabban szabadított meg ruháimtól. Majd lassan én is lehámoztam róla a ruhát.
 - Hiányoztál… - suttogtam, ő pedig csak vigyorgott.
 - Te is… - megcsókolt.
Egyre lejjebb haladva halmozott el csókokkal, én pedig csak behunyt szemmel élveztem. Hideg piercingjétől kirázott a hideg, akárhányszor hozzám ért. Néha rám nézett, én pedig a takaróba kapaszkodva élveztem, amit velem művel. Érzéki volt, de egyben őrjítő is.
Percek múlva pedig hangos sóhajtások közepette élveztem el. Ő pedig mellém feküdt, és mosolyogva figyelt. Pár percig halkan pihegtem, utána lábam közé feküdt, és lassan, nagyon óvatosan hatolt be. Mind végig a szemembe nézve.
Nem mozgott gyorsan. Vigyázott rám, ne annyira gyors legyen, hogy fájjanak a sérüléseim. És tetszett. Élveztem. Rasztáiba kapaszkodtam gyengéden, néha pedig izzadság cseppektől gyöngyöző hátát karmolásztam. Szememet behunytam, ő pedig homlokát az enyémre támasztotta. Lélegzetét éreztem az arcomon, és mikor kinyitottam a szemem, egy barna szempárral találtam szembe magam. Hangos nyögéseink pedig az egész házban hallatszódtak, de nem zavart, hogy a szüleim hallhatják. Csak élveztem Tomot.
Éreztem, hogy Tom háta megfeszül, én pedig kellemes bizsergést éreztem. Egymás szemébe néztünk, majd Tom pihegve mellém dőlt. Fejemet a mellkasába fúrtam, és hallgattam a szívverését. Percek múlva már mindketten kipihentük magunkat.
 - Köszönöm az ajándékot… - egy apró csókot adtam neki, ő pedig csak mosolyra húzta a száját.
 - Neked bármit. – lehunytam a szemem, ő pedig a hátamat simogatta.
Csend következett. Nem zavarba ejtő volt. Inkább élvezetes. Aztán csak Tom törte meg a csendet:
 - Szeretlek.

VÉGE