29. r�sz: �jra kinn

Csak n�ztem. Nem kellettek szavak, semmi m�s. El�g volt annyi, hogy l�thattam. Hogy �jra gy�ny�rk�dhettem a szem�ben. Hogy �jra �reztem �rint�s�t. T�bbre nem v�gytam.
 - Agg�dtam �rted… nagyon… - istenem, olyan �des! – Kezdtem azt hinni, hogy… hogy… - a hangja elcsuklott, �n pedig kicsit megszor�tottam a kez�t. – Mikor �jra kellett �leszteni… f�ltem… F�ltem, hogy elvesztelek, hogy soha nem lehet�nk m�r egym�s�.
Annyira szerettem volna mondani neki valamit. De egy hang sem j�tt ki a torkomon. Csak egy mosollyal tudtam viszonozni �rzelmeimet.
 - David m�r nagyon pipa. – nevetett, �n pedig csak a szememet forgattam. – �s Clara is az lehet… - ekkor esett csak le nekem, hogy az a picsa m�g mindig �l. – De szarom is le �ket. Veled lehetek, �s csak ez a l�nyeg. – ez m�r t�nyleg a megszokott Tomos besz�d volt. J� volt �jra hallani.
�lmoss�g t�rt r�m. Pedig nem akartam aludni. �t akartam n�zni. V�gig. V�g�l pedig nem tudtam uralkodni az �lmoss�gomon, elaludtam. �rint�s�t pedig �reztem m�g sok�ig.

***

A napok egyre csak m�ltak. A f�jdalmaim egyre gyeng�bbek lettek, �r�kig tudtam fenn lenni, a hangom pedig �jra volt, �gy �r�kat voltunk k�pesek Tommal besz�lni. A haverjaim is rendszeresen j�rtak be, egyszer pedig m�g a nagymam�m is bej�tt. Egyszer meg mikor any�m bej�tt, elmes�lte mi t�rt�nt, mert nekem az eg�szb�l csak egy nagy f�ny maradt meg… �s az irt�zatos nagy f�jdalom.
 - Anya… - szor�tottam meg any�m kez�t. Akkor m�g csak p�r folyamatos sz�ra voltam k�pes, meg f�l�r�ig fenn marad�sra. – Mi t�rt�nt? – nem akartam hallani, de m�gis �rdekelt.
 - Veszekedt�nk… - k�nnyek sz�ktek a szem�be. – Haza j�tt�l… nem is… valaki haza hozott… - t�nyleg, Tom akkor haza vitt. – �s miut�n megj�tt�l p�r perccel k�s�bb, m�r veszekedt�nk, azon, hogy �n ap�dat csalom. Te pedig annyira felh�ztad magadat, hogy… hogy kiment�l az utc�ra. Ott pedig… ott… el�t�tt az aut�… �n pedig… - s�rta el mag�t any�m. Nem �r�ltem, hogy �gy kell l�tnom.
Azt�n nem b�rtam tov�bb. Elaludtam.

***

December 6.-a volt. �pp mikul�s. �s aznap j�ttem haza a k�rh�zb�l. V�gre ott hagyhattam azt a szar k�rtermet, �s kimehettem az utc�ra. �jra l�thattam a t�jat, �jra norm�lis emberek k�z� mehettem. Mert a k�rh�zban mindenki olyan, mint egy zombi… m�r teljesen k�sz voltam ett�l.
 - Ma este kapsz valamit mikul�sra… - vigyorgott Tom, �n pedig r�n�ztem. Semmivel sem tudtam volna megk�sz�nni neki, hogy velem volt.
 - Mit? – k�v�ncsi volt nagyon. K�ny�rg� tekintettel n�ztem r�, � pedig csak nevetett.
 - Majd… este… - egy pillanatra meg�llt, �s mag�hoz h�zott. Adott egy apr� puszit, majd �sszeborzolta a hajam. – Kiscsillag, t�ls�gosan k�v�ncsi vagy. – nevetett.
 - Tudom, hogy hamar meg�regszem, de err�l nem tudok leszokni… - kezdtem el kisl�nyos m�don hisztizni, � pedig egy cs�kkal kussoltatott.
Hallottuk valaki l�pt�t k�zeledni, de nem t�r�dt�nk vele. M�g akkor sem, mikor el�tt�nk �llt.
 - Tom! – ismer�s hang volt. Gyorsan sz�tugrottunk, �s Clarara n�zt�nk. – Elt�nsz nekem hetekre, azt�n meg m�ssal csalsz! – j�zusom, ez ritka h�lye picsa.
 - Elfelejtettem szak�tani veled? – ezen nevetnem kellett. Fejemet lehajtottam, hogy ne l�ssa m�r, hogy mennyire nevetnem kell ezen.
 - Hogy mi?! – mindig is b�rtam az ilyen pics�kat. Annyira h�ly�k tudnak lenni, hogy… hogy az m�r f�j.
 - Szak�tok veled. – olyan k�nnyen mondta. Mintha tapasztalt lenne… mondjuk az is, de �n sem vagyok az ilyenben kezd�. – �szint�n megmondva, semmit sem �reztem ir�ntad soha. S�t m�g azt is megmondom neked, hogy �t szeretem. – ujjait �sszekulcsolta az eny�mmel, �s felemelte a kez�nket megmutatva neki. Csak �gy forrt benne a d�h.
 - �n… �hh… - azzal sarkon fordult, �s elviharzott. Mi pedig csak nevett�nk.

***

 - Samet ma engedik ki a k�rh�zb�l… - ujjaikat �sszekulcsolta, �s a l�ny k�zfej�re adott egy apr� puszit.  – Tom annyira v�rta… �jszaka nem is aludt semmit… - ezen kicsit nevetett, majd a l�ny v�ll�ra adott puszit.
 - Nagyon szereti… - a l�ny eg�szen l�gyan megcs�kolta a feket�t, aki k�zelebb h�zta mag�hoz. K�v�nt�k a m�sikat… nagyon.
Nem kellett t�bbet mondaniuk. Csak a m�sikra koncentr�ltak. A fekete apr� cs�kokkal halmozta el a l�nyt, mik�zben a p�l�j�t vette le r�la. Nem volt neh�z dolga, hisz m�g d�lel�tt volt �s mind a ketten m�g pizsam�ban voltak. Perceken bel�l m�r semmi sem volt rajtuk. Akkor m�r a m�sikra �sszpontos�tottak. Egym�st �lvezt�k. Nem kellett sietni�k. Volt el�g idej�k.
Bill lassan mozgott. �temesen �s lassan. Mik�zben egym�s szem�be n�ztek. Mintha nem akarn�k elveszteni a m�sikat. Azt�n Bill egyre gyorsabb lett, v�g�l �jra lass�tott. �rj�t� j�t�kot kezdett el j�tszani kettej�kkel, Adia pedig halk ny�g�sekkel jutalmazta. Bill v�ll�ba szeretett volna kapaszkodni, de mikor az r�gyors�tott, akkor mindig megcs�szott a keze, k�ptelen volt ott tartani. Perceken bel�l pedig m�r mind a ketten k�zel j�rtak a v�ghez. Bill pedig egyre lassabb, egyre k�nz�bb temp�t dikt�lt. V�g�l pedig egyszerre eljutottak a gy�ny�r kapuj�ba.
Lihegve d�ltek egym�s mell�. Bill n�h�ny k�sza sz�lat t�rt el szerelme arc�b�l, majd l�gyan megcs�kolta.
 - Szeretlek. – suttogta, mik�zben a l�nyt gyeng�den mag�hoz vonta.
 - �n is. – lehunyta a szem�t, fej�t pedig a fekete mellkas�ba f�rta. Hossz�, v�gtelen percekig fek�dtek �gy.