26. rész: Túl kell lépni...

 - Mi történt? – kérdezte meg Bill a csendben gubbasztó bátyjától. Az csak a fejét rázta. – Sam?
 - Haza ment… - nem tudta mit csináljon. Őrjöngjön vagy csendben, gubbasszon?
 - Miért? – leült testvére mellé, és nézte ő is a borús eget.
 - Azt mondta, ő nem tud a barátom lenni… - szarul esett neki a tegnap történtjei. Örült a lány érzéseinek, de ő meg hülye volt nagyon és nem tudta megérteni azokat.
 - Miért?  - nagyon ledöbbent, a hűs szellő pedig az arcába csapott.
 - Többet érez nálam szimpla barátságnál… mert én előtte olyanról dumáltam, hogy soha nem éreztem semmi komolyat iránta…
 - Bazd meg Tom olyan hülye vagy! – tudta, hogy a testvére és nem mondhat ilyet, de akkor is ez volt a véleménye a történtekről.
 - Bill… - legszívesebben sírt volna. – Szerelmet vallott! Azt mondta, szeret!
 - Erre te?
 - Hagytam, hogy elmenjen… - szégyellte magát. Nagyon.
 - Nem értelek Tom… - rázta meg a fejét csalódottan Bill. – Te is szereted, mégis azzal a kurvával vagy.
 - Ezek után már nem is mehetek majd oda hozzá, hogy: ,,bocsi én is szeretlek, de abban a pillanatban hülye voltam és zavarodott”
 - Ezt elszúrtad. Nagyon elszúrtad. – azzal Bill felállt, és visszament Adiához.

***

Kedd délután volt, én pedig még mindig pizsamában feküdtem az ágyamban, kezemben egy bögreforró kakaóval. Mikor vasárnap hajnalban szakadó esőbe haza sétáltam sikerült megfáznom, így a hétre semmi mást nem kellett csinálnom, minthogy feküdjek otthon. Közben többször is át tudtam gondolni a történteket.
Ezek után minden kapcsolatom megszűnt Tommal. Nem láthatom többet, barátok sem lehetünk soha. Ő boldog nélkülem, én pedig már életemben másodjára csalódhattam nagyot. Újra hatalmába kerít az a szar érzés, amikor nem éred el a célodat, mellé minden jót tönkre is teszel. Mert nekem sikerült még azt a meglévő barátságunkat is tönkre tenni Tommal, azzal, hogy bevallottam neki, hogy szeretem. Pedig akkor miért nem tudtam befogni a pofámat?

***

 - Tom! – egy éles hang keltette fel álmából a rasztást. – Már megint alszol! Éjszaka mit csinálsz te, hogy itt alszod ki magad mindig?
 - Semmit… - ült fel, miközben sapkáját igazította meg. – Akkor is alszok…
 - Ennyire ne legyen már bánatod az új elvesztett barátnőd iránt! – ezzel nagyon felhúzta a rasztást, aki ökölbe szorította kezét.
 - David most az egyszer fogd be a pofád, jó? – kelt ki magából nagyon. Mindenki döbbenten nézett a rasztásra. – Mert tudom, hogy nagyon jól mulatsz azon, hogy elvesztettem életem szerelmét, de ezt ne dörgöld már az orrom alá! Tudom, hogy kibaszottul béna vagyok, szóval kussoljál és menj a picsába!
Döbbenten állt David az ideges Tommal szemben. Kikerekedett szemmel nézett rá, az pedig csak idegesen meredt rá. Látszott rajta, hogy ez kicsit segített kiadni a dühét, de valamennyi még van benne.
 - Most megyek, ha nem baj! – fordult meg, majd mikor kiment, hangosan becsapta maga mögött az ajtót.
Ki kellett szellőztetnie a fejét, és rá kellett gyújtania. Amint kiért a friss levegőre, elővette a cigijét és az öngyújtót majd rágyújtott, és leült a lépcsőre. Tudta, hogy David ezért még egyszer nagyon le fogja ordibálni, de nem érdekelte. Semmi sem tudta érdekelni, és ez zavarta nagyon. Hisz Sam ennyire csak nem hagyhat benne nyomot? Neki ott van a barátnője – aki semmire sem jó, csak az ágyban…

***

 - Hiányzol. – Bill hangjától Adiának azonnal jó kedve lett, széles mosoly ült ki a szája szélére.
 - Te is… nagyon. – nem örült neki, hogy csak telefonon tudnak beszélni, de legalább a hangját hallotta.
 - Jövő héten Angliába megyünk… - ennek a mondatnak nem örült, és tudta, hogy Bill is elhúzza a száját.
 - Előtte tudunk találkozni? – reménykedett benne, hogy igen, mert tudta, hogy távolsági hívás meg túl drága, hogy órákat beszéljenek.
 - Igen… a stúdióba vagyunk, hétvégén meg szabad hétvégénk van. – ennek a mondatnak nagyon megörült.
 - De jó! – legszívesebben ugrált volna örömébe, és majdnem meg is tette, de eszébe jutott barátnője. – Tommal mi van?
 - Teljesen padlón… tudja, hogy elszúrta Samnél és nem csinál semmi mást egész nap, csak csendben ül. Még éjszaka is.
 - Sam is így van vele. Magát hibáztatja, amiért elmondta az igazat…
 - Bill! – hallotta meg David hangját, ami azt jelentette, hogy mennie kell dolgoznia.
 - Bocs, mennem kell… - szomorú volt a hangja.
 - Később hívsz? – kérdezte reménykedve.
 - Megpróbálom. – hallotta a hangján az elszántságot. –Szeretlek.
 - Én is. – azzal Bill letette, ő pedig a telefont még mindig a fülénél tartotta.

***

Ajkaik összeforrtak, testük egymáséhoz simult. Nem érdekelte őket, hogy az eső szakad rájuk, ők pedig az utcán vannak.
 - Hiányoztál… - fejét Bill mellkasába fúrta, és mélyen belélegezte szerelme kellemes illatát.
 - Te is… - kezével Adia hátát simogatta, behunyta a szemét, és csak élvezte a közelségét.
Többet nem beszéltek. Csak élvezték a másikat. Hogy ott vannak abban a pillanatban egymásnak, és más nem számit. Hogy csak egymásié, más nem zavarja őket közben.
Szerencséjük volt, hogy senki sem volt otthon. Nyugodtan eshettek egymásnak már az előszobába. Nem zavarta meg őket senki még akkor sem, mikor Adia szobája előtt hevertek a ruháik, ők pedig nyitott ajtón keresztül élvezték az egymás felé adott gyönyöröket.

***

Unatkoztam egyedül. Anyám valahova mindig eljárt, Pete anyjával elutazott Münchenbe, David Hamburgban volt a rokonainál, Jörg az újabb csajával ment el valahova, Adia pedig Bill társaságát élvezte. Düh volt bennem egy kicsi, amiért egyikőjük sem volt hajlandó egy kis időt szakítani rám. Jó, mondjuk nem mindenkitől vártam el, de azért Davidtől jól esett volna…
Persze, ha Tommal nem vesztem volna össze, akkor vele ellehetnék, de persze én elszúrtam. Mondjuk most meg nem kéne utána sírnom… túl kéne lépnem. De ez olyan nehéz… kurva nehéz. Nem lehet csak úgy elfelejteni, egyszerűen képtelenség. Pedig el kéne…

***

Tom csendben ült az erkélyen, kezében egy szál cigivel. Utálta még mindig magát, amiért abban a pillanatban nem lehetett Sammal. Még barátként sem…
Túl kéne lépnie. Ott van az új barátnője, Sam pedig olyan lány, aki nem roskad magába ennyitől, erős nagyon. De most mégis félti. Mi van akkor, ha teljesen kikészül, esetleg kárt tesz magában? Vagy, ha esetleg ezzel megváltoztatta, és teljesen kicserélődik? Nem akarja ezeket, de oda sem mehet hozzá. Elszúrta, és most túl kell lépni… ez így pedig nem jó.
 - Tom… - hallotta Clara hangját, mire elnyomta a cigijét.
 - Igen? – felállt, végig nézett a kilátáson, majd bement a barátnőjéhez.