25. rész: Ez nekem nem fog menni... (18+)
[ ezt a részt entaszívemnek ajánlom xD ]

Furcsát álmodtam. Egy terembe voltam egyedül, a falak feketék voltak, ablak és ajtó nem volt. Ültem a földön, karommal átfontam a felhúzott lábamat, és csak úgy, egy számot énekeltem, vagyis inkább csak dúdoltam. Aztán hirtelen megjelent Tom, én pedig oda akartam rohanni hozzá, meg akartam érinteni… de eltűnt. Ahogy megjelent, úgy is tűnt el. Én pedig kétségbeesetten kiáltoztam utána, a könnyeimet pedig nem bírtam leállítani.
 - Sam… ébredj! – éreztem, hogy valaki rázogat, ezzel felkeltve álmomból.
Kinyitottam a szememet, és Tom arcát pillantottam meg egészen közel az enyémhez. Észre vettem, hogy teljesen leizzadtam, a takaró összevissza és Tom pedig a karomat fogja.
 - Minden rendben? – nézett rám aggódó tekintettel. – A nevemet kiabáltad, és közben sírtál.
 - Ja… - próbáltam felülni, de nehezen ment. – Rosszat álmodtam…
 - Rossz volt téged nézni. – eresztett meg egy ellenállhatatlan mosolyt, én pedig behunytam a szemem és melyeket lélegeztem.
 - Hány óra? – próbáltam nem ránézni, de akaratlanul is megtettem.
 - Éjfél lesz két perc múlva… - befeküdt mellém, én pedig legszívesebben megöleltem volna. – Aludnod kéne.
 - Nem tudok… - ráztam meg a fejemet, ő pedig nevetett.
 - Gondoltam, hogy ez lesz a válaszod. – ült fel, közben engem nézett. – Ezért kitaláltam, hogy elmehetnénk fürdeni a lenti medencébe… - basszus, te komolyan gondoltad? Én nem fogok magammal bírni, és rád mászok!
 - Oké… - egyeztem bele.

***

Bill ütemes szuszogását hallgatta Adia, miközben meztelen felsőtestére támasztotta fejét.
 - Nem alszol? – hallotta meg Bill halk hangját, ő pedig csak elmosolyodott.
 - Nem… nem vagyok álmos… - adott egy apró puszit a srác nyakára.
 - Én sem… - húzódott mosolyra a szája a feketének, kezével pedig a lány hátát kezdte simogatni.
Pár perc telt el így csendben, mikor Bill felemelte a lány fejét, és lágyan megcsókolta. Kezével a lány melltartóját csatolta ki hátul, miközben a csókokat már a nyakára adta. Amikor a végre megszabadította a melltartótól a lányt – amit a szoba másik végébe dobott – azonnal a melleit kezdte el csókolgatni, játszadozni velük. A lány sem tétlenkedett, miközben élvezte a kényeztetést, amit szerelme okoz neki. Kezével a srác fenekére tévedt, megkereste a boxer gumis részét, és próbálta lehúzni. És mikor végre sikerült neki, kezével azonnal a srác már mereven álló péniszéhez nyúlt, és szétkente rajta a vágycseppeket. Kezét végig húzta rajta, mire a srác nyögött egyet. Végül kezével fel-le mozgott rajta.
Adia felülkerekedett Billen. Miközben kezével a srác péniszén dolgozott, addig mellkasát halmozta el csókokkal, egyre lejjebb haladva. Majd elért a nagy férfiassághoz, és nyelvével végig nyalt rajta. Bill pedig hatalmasat nyögött. Pillanatokon belül pedig már szájával próbálta elvinni a csúcshoz szerelmét a lány.
Nem telt bele sok időbe, hogy a fekete elmenjen. Hatalmas nyögéssel élvezett el, majd pár percig szuszogott, miközben Adia várta, hogy ő is kielégüljön végre. Végül pedig Bill magához húzta, csókokkal halmozta el, kezével pedig most a lány falatnyi kis tangáját próbálta lehámozni. Mikor sikerült, az is arra a sorsra jutott, mint a melltartó. A fekete ujjait a lány combján húzta végig, egyre feljebb haladva, elérve a lány legérzékenyebb pontjához. Ujja a lány csiklóján körözött, miközben másik kezével egyik mellét masszírozta, és a lány arcát figyelte. Élvezte, hogy a lány nagyokat sóhajt, és az ő hajába kapaszkodik. Ezért rátett még egy lapáttal, mert egyik ujját a hüvelybejáratához illesztette, és szépen lassan becsúsztatta. A lány a fekete fejét mellei, közé húzta, az meg a mellbimbóit kezdte nyalni.
Érezte, hogy mindjárt elmegy, de Bill ekkor abba hagyta. Kinyitotta a szemét, és kérdő tekintettel a feketére nézett, aki huncut mosollyal nézett le rá.
 - Bill… - szólalt meg halkan Adia.
Bill a fiókhoz hajolt, egy kis zacskót vett elő, amit kibontott. Lassan az újra mereven álló péniszére húzta, majd a lány hüvelybejáratához helyezte. Lassan haladva hatolt be a lányba, aki ettől az élménytől nyögött egyet, miközben szerelme szemébe nézett. Mikor már Bill teljesen behatolt lassan mozogni kezdett. Apró lökéssel ostromozta elsőnek a lányt, majd később egyre gyorsabbakkal és erősekkel.
Adia körmeivel Bill izzadság cseppes hátát karmolászta, miközben egyre nagyobbakat nyögött és sóhajtozott. Mindketten közel voltak már a véghez, ezért Bill egyre gyorsabban mozgott.
Hatalmas nyögéssel élveztek.

***

Tomra pillantottam, ő pedig éppen a haját próbálta összefogni egy hajgumival. Lehajtottam a fejemet és a gőzt kezdtem el nézni, ami jakuzzi medencéjéből szállt fel.
 - Hogy ismerted meg Clarat? – kicsúszott a számon a kérdés. Pedig nem akartam tudni.
 - Vasárnap a fantalálkozón. Számot cseréltünk, aztán már aznap össze is jöttünk…
 - Hát… - próbáltam nem mutatni csalódottságomat. – Örülök neki, hogy találtál magadnak valakit… - még, ha nem is az igazat mondtam, de egy baráthoz illően viselkedtem.
 - És neked van valakid? – éreztem a hangján a féltékenységet. És ez tetszett.
 - Most nincs… nem kell most senki, elvagyok én a haverjaimmal. – erőltettem magamra egy vigyort.
Csend telepedett közénk. Én se tudtam megszólalni, de ő sem. Legszívesebben megcsókoltam volna, de mégsem tettem. Ültem csendben mellette, néha ránéztem, de több nem volt.
 - Ez eléggé kínos csend… - szólalt meg végül.
 - Az… - húztam el a számat. Sóhajtottam egy nagyot.
 - Bele kell szoknunk a barátságba… - hát az biztos, de főleg nekem.
 - Igen… - istenem, miért kínzol?
 - De még mindig jobb, mintha nem is tudom… abba a furcsa szeretjük-utáljuk a másikat kapcsolatban, lennénk… én soha nem élveztem… - hogy mi?!
 - Soha nem élvezted?! – ismételtem döbbenten a szavait.
 - Tényleg nem… azt se tudom amúgy, hogy miért erőltettem mindig a kapcsolatot…
 - Hát én se! – lettem most már nagyon ideges. – Talán csak azért, mert dugni volt kedved más meg nem volt kéznél!
 - Ezt… honnan veszed? – nézett rám döbbent tekintettel. A fenébe, még így is aranyos volt!
 - Oh my god! – nagy levegőt vettem. Átgondoltam mindent. – Basszus… - álltam fel, és készültem volna elmenni, de Tom a karomnál fogva visszatartott.
 - Hova mész? – kérdezte nagyon halkan, nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe.
 - Tom… - néztem rá, majd ő is felállt, de még mindig nem engedte el a karomat. – Ez nem fog menni… - könnyeimet szabadjára engedtem. – Nem lehetünk még barátok sem… Egymást sem kéne ismernünk… - már sírtam. Nem érdekelt Tom, nem érdekelt semmi. Haza akartam menni, a szobámba. – Ez nekem nem fog menni…
 - Miért? – megdöbbent. Éreztem, hogy elengedi a karomat, de én még akkor sem tudtam moccanni, pedig rohantam volna el onnan.
 - Hogy legyek csak a barátod Tom, mikor én többet érzek irántad? – megállíthatatlanul sírtam, és tudtam, hogy itt van annak az ideje, hogy mindent elmondjak, amit érzek iránta.
 - Mit? – nem értette abban a pillanatban, én pedig csak a fejemet ráztam nevetve.
 - Olyan naiv vagy Tom… - nevettem halványan, majd komolyan néztem rá… már, ha bőgve lehet úgy nézni valakire. – Nem esett le neked soha, hogy szeretlek? Ha nem szerettelek volna, soha nem engedtem volna, hogy a szülinapomon elráncigálj a legjobb barátomtól…
 - Nem értem… - rázta a fejét értetlenül.
 - Tom… - hangom már lassan hisztis volt. – Szeretlek!