11. rész: Érnek még meglepetések

Ültem a padban, mellettem pedig Pete, aki valamit nagyon írt Davidnek. Fél szemmel oda pillantottam, de csak annyit tudtam kiolvasni, hogy a nevem van benne, meg Tomé. Rántottam egyet a vállamon, majd tovább bámultam a padot.
 - Jörg szerint ki kéne békülnöd Melanieval. - súgta oda nekem Pete, közben azon csodálkoztam, hogy Melanienak hívta Melt.
 - Jörg megint osztja az észt? - fordultam Pete felé, és egy pillantást vetettem Jörgre, aki Daviddel beszélt nagyon valamiről.
 - Nézd el neki, ő mindig azt teszi. - valamit írt a lapra, megkocogtatta az előtte ülő Sebastian székét, mire a kezét hátra nyújtotta, Pete oda adta a papírdarabot. Minden órán ezt ment, Sebastian meg valahogy soha nem bánta... de csak, azért mert a közelébe voltam.
 - Nyugi, már rég elnéztem. - egy pillanatra, a tanárra néztem, majd vissza Petre. - Amúgy David mondta, hogy az a rossz buzi 10.-es már megint rád kattant. - nevettem halkan.
 - Hülye kis pöcs... - legyintett, mire csak kitört belőlem a röhögés, de éppen akkor csengettek ki, így a tanár egy szót sem szólt.

***

Ültünk az aulába, a szokásos helyünkön, és beszélgettünk mindenről. Mellről is. Egyre jobban került minket, sőt már a közelünkbe se jött. Elkezdett barátkozni valami hülye picsákkal, akiket amúgy ki nem állhatott, és mindenkinek el kezdte terjeszteni, hogy milyen kétszínű vagyok. Bár mivel mindenki ismer, nem nagyon foglalkoztak vele, de azért ezt majdnem mindenkitől hallanom kell.... és unom már.
 - Alex oda van érted. - váltott újabb témára David, lehajtottam a fejem a padra, és felmutattam a középső ujjamat.
 - De most komolyan. - nevetett Pete. - Sebastian mondta.
 - Az csak fogja be... hazug pöcs, mint Mel. - szúrós tekintettel a mellettem ülő Petre néztem.
 - Mondjuk az... - húzta a száját David. - Támadt egy ötletem. - csillant fel a szeme. - Szombaton megyünk Hamburgba?

***

Újabb szombati buli a Royalba, újabb pasi, vasárnap meg újabb másnaposság. Szerettem, de most valahogy a barátnőm nélkül más lesz. Nem unalmas, hanem... nem is tudom... más.
 - Samantha. - szólt rám Pete, és átkarolt. - Igaz, hogy nincs itt Mel, de attól mi még jól fogunk szórakozni, nem? Főleg, hogy már megint privát partira ugrunk be. - nevetett.
 - És most kiére? - Petre pillantottam, aki csak rándított egyet a vállán.
 - Azt Nick nem mondta.
Elértünk egy csapat szekrény emberhez, akik azonnal megállítottak minket, szúrós tekintetük pedig már engem rohadtul idegesített.
 - Tilos bemenni! - hangja mély volt, és reszelős. - Kérem, távozzanak!
 - Az egyik ismerősünk... - kezdtem volna bele, de akkor valaki ki jött az ajtón. Elsőnek azt hittem, hogy Nick az, majd közelebbről nézve...
Tom állt ott. Már eléggé nehézkesen járkált, de felismert. Oda jött hozzám, és szorosan megölelt. A pia szaga azonnal megcsapta az orromat, és szerettem volna, hogy elengedjen, de nem hagyta. Pillanatokon belül pedig ahhoz a nagydarab gorillához fordult.
 - Tobi, ők velem vannak. - hangjából is lehetett tudni, hogy részeg. A gorilla csak szúrósan nézte a részeg Tomot.
 - Tom, lehet, hogy csak a részegség miatt mondod...
 - Nem! - vágott közbe mérgesen. - Samet ismerem, a haverjai meg nyugodtan jöhetnek vele.
 - Na jó... - arrébb állt, mire Tom elindult, mi meg utána.
Pete mellém jött, Tomra pillantott, majd rám. Az ő orrát is megcsapta a Tomból áradó pia szag, mire csak egy fintor volt a válasza.
 - Szerinted... jó ötlet ez? - halkan kérdezte meg, mintha Tomnak olyan jó volna a hallása.
 - Úgy is mindjárt kiüti magát, és max. Nickel leszünk. - válaszoltam, miközben Tom karját szerettem volna lehámozni magamról.
Hirtelen Tom megállt, magához húzott, és megcsókolt. Ellöktem magamtól, mire fura arckifejezéssel az arcán rám nézett, majd megfordult, és valami haverjához ment. Nem láttam olyan jól az arcát, de mintha ismerős lett volna. Nem ugrott be, hogy honnan, de nem is törtem rajta a fejem sokáig. Inkább Nickhez mentünk.
 - Sziasztok. - mosolygott, mikor meglátott minket. - Hogy jutottatok be? - közben készítette elő nekünk a szokásos koktélunkat.
 - Tomnak hála... - biccentett felém David, én pedig furán néztem rá, mert Nick félre értette a helyzetet.
 - Azt láttam, hogy ki ment... - a kész italokat letette elénk, mi pedig egyszerre megköszöntük. - De, hogy ilyen hamar becsajozott... rekord. - nevetett, közben az egyik poharat kezdte törölgetni.
 - Régebb óta ismerem Tomot... - húztam el a szám. - Csak részegen felismert, és bejutatott minket...
 - Majd mesélsz. - nevetett, majd az egyik pasast szolgálta ki, aki nem nagyon törődött velünk.

***

 - Haver... - ült le Tom Andreas mellé, aki oda fordította a fejét, majd lehúzta az italát. - Itt van egy dögös maca... akit ismerek még nyárról...
 - Meg lesz az éjszakai kalandod. - nevetett, majd Billre nézett, aki csendben ült mellette, kezében egy pohár vodkával. - Az öcsédnek is kéne valami csaj...
 - Egy csajjal számot cserélt... A Samnak a barátnőjével...
 - Sam? - Andreas rögtön a két héttel ezelőtti lányra gondolt.
 - Amcsi... - Tom felállt, majd a haverjára nézett. - Bemutatlak neki... - kicsit megszédült, és alig állt meg a lábán, de megkapaszkodott az asztalba.
 - Nem lesz rá szükség... - állt fel Andreas, Tom pedig nem nagyon törődött vele, hogy a haverja mit mondott.

***

A második pohár koktélomat húztam le, mikor láttam, hogy Tom meg az a srác - akivel két hete feküdtem le... leesett - közeledik felénk. Azonnal Petre néztem, aki a hátam mögé pillantott, és azonnal észre vette Tomot, meg azt a srácot.
 - Mi van...? - ivott egy kortyot a koktéljából, majd egy szál cigit készült elővenni. - Tom szendvicsbe szeretné veled csinálni?
 - Hülye... - löktem meg, és elvettem egy szálat a dobozából.
 - Sam... - hallottam, hogy Tom megszólít, mire csak hátra fordultam és vetettem rájuk egy olyan „mondd, aztán húzz a picsába” nézést. - Ő itt a haverom Andreas... - mutatott a mellette álló szőkére.
 - Tudom... Ismerem. - meggyújtottam a cigimet, letüdőztem, majd elégedetten fújtam ki a füstöt. Tom arca pedig ledöbbent.
 - Honnan...? - hangját elnyújtotta, és hol rám, hol pedig a haverjára nézett. Andeas pedig könyörgően nézett rám, hogy ne mondjam el. De már kurvára nem érdekelt.
 - Két hete lefeküdtünk... - talán tényleg megbántam, de nem azonnal, csak percek múlva, mikor Tom elvörösödött fejjel a haverjára nézett.
 - Mit vagy úgy oda ezért? - védekezően felemelte a kezeit, és rám pillantott, utána újra Tomra. - Úgy is csak egy utolsó ribanc...
 - Hogy mi?! - kérdeztem megdöbbenve, de ami után jött, arra nem számítottam. Egyáltalán nem.