1. r�sz: Koncert

 - Hol vagy? - v�lasz nem j�tt, csak Mel megragadta a kezem, �s egyre gyorsabban maga ut�n h�zott.
Felvettem �n is a temp�t, majd rohanni kezdtem vele, hogy az els� sorba legy�nk. Nem k�m�lve senkit, l�kd�st�k fel a mellett�nk elhalad� t�bbi l�nyt, akiknek ugyan az volt a c�ljuk, mint nek�nk.
Hirtelen egy hatalmas l�k�st �reztem h�tulr�l, ami arra k�nyszer�ttet, hogy essek el�re. Mel �rezte - hisz m�g mindig a kezemet fogta -, �s amennyire csak tudott megtartott. �jra kih�ztam magam, �s fut�snak eredtem. P�r perc m�lva kezdt�k �rezni, hogy egyre t�bben j�nnek ut�nunk, �s nekem a csarnok egyre hatalmasabbnak t�nt. Szinte k�ptelens�gnek tartottam, hogy eljussak az els� sorba, annyira f�radt voltam. Egy pillanatra meg akartam �llni, hogy kif�jjam magam, de Mel nem hagyta.
 - Gyere. - r�ntott meg, �gy k�nytelen voltam �jra fut�snak eredni. L�ttam, hogy a kordonok egyre k�zelebb ker�lnek hozz�nk, ez�rt m�g jobban futottam.
P�r perc - vagy �ra? - m�lva m�r a hideg kordonba kapaszkodva vettem a leveg�t. H�tra pillantottam, �s l�ttam, hogy egyre t�bben �s t�bben j�nnek, hogy eljussanak az els� sorig. Szorosan megmarkoltam a kordont, hisz annyira l�kd�stek, hogyha nem lenne az ott, tuti, hogy a sz�npadra ken�dtem volna. Mintha az �letem m�lna rajta, annyira szor�tottam.
Melre pillantottam, aki el�vette a f�nyk�pez�g�p�t, ellen�rizte az elemeket, �s v�rta, hogy elkezd�dj�n a koncert. A t�sk�mb�l kivettem a kamer�t, �s �n is v�rtam a fi�kat. Ek�zben a t�meg egyre j�tt, �s csak j�tt, �s ha tal�n nem a kordonn�l lettem volna, m�r akkor el�jultam volna. �gy sem volt egy kellemes �rz�s, hogy a t�d�met k�sz�lt�k kinyomni, de h�tra sem fodulhattam, hogy ne tegy�k.
F�l �ra m�lva m�r el�gg� a kordonhoz passz�roztak, �s h�tra akartam fordulni, de elkezd�d�tt a j�l ismert git�r sz�l�, �s Tom is felj�tt a sz�npadra, aminek eredm�nye k�pen, mindenki sik�tani kezdett. K�s�bb felj�tt Georg, �s Gustav is, majd hirtelen Bill is, �s elkezdte �nekelni az „�bers Ende der Welt”-et. A kamer�t szorosan a kezembe tartottam, mik�zben Billel �nekeltem a sz�mot.
Mivel soha nem voltam az a fajta, aki b�rja a nagy t�meget, ez�rt kezdtem rosszul lenni. Pr�b�ltam magam megtartani, �s az �jul�st elker�lni, de nem annyira ment. A 12. sz�mn�l, a „Vergessene Kinder”-n�l m�r nem tudtam magam megtartani. Bar�tn�m fel� fordultam, megb�ktem, mire fel�m fordult.
 - Tess�k. - nyomtam a kez�be a kamer�t, �jra Bill fel� fordultam, aki t�rdepelve �nekelte a sz�mot.
Bill fel�m pillantott, r�m mosolygott, �s megt�rt�nt az, amit m�r nem tudtam elker�lni. El�jultam.

***

 - Hol... hol vagyok. - nyitottam ki a szemem, �s pr�b�ltam fel�lni.
 - J�l vagy? - �lt le az �gy v�g�re Mel, �s l�tszott az arc�n, hogy a smink elken�d�tt.
 - Mi�ta vagyok itt? - halkan ny�sz�r�gtem, �s �reztem, hogy a fejem iszonyatosan f�j. Biztos bevertem valamibe �jul�s k�zben...
 - �gy... m�sf�l �r�ja lehetsz itt, �s a... Vergessen�l �jult�l el... Am�gy nem tudom. R�g�ta. - s�hajtott egy nagyot. - De nyugi... felvettem neked mindent. - mosolygott r�m. - �s mire megtal�ltalak... uhh... Azt hittem meg�r�l�k... Senki se akarta megmondani, hogy hol vagy... - egy pillanatra elhallgatott, �s felcsillant a szeme. Ilyenkor mindig esz�be jut valami j� dolog. - L�ttam... - kezdett el suttogni.
 - Kit? - a fejem iszonyatosan f�jt, �s kedvem sem volt tal�lgatni, hogy kire gondolt.
 - H��t... - ny�jtotta el az � bet�t.
Nem sz�ltam semmit sem, ink�bb h�tra d�ltem �jra, behunytam a szemem, �s v�rtam, hogy bar�tn�m v�gre kib�kje, hogy kire gondol.
 - Billt... - olyan halkan mondta, mintha a nev�t tilos lenne kimondani, vagy ink�bb egy szent t�rgy lenne... Nem is tudom, de nem is gondolkoztam rajta.
 - Ohh... - a fejem egy pillanatra felemeltem, hogy r�n�zzek, azt�n visszad�nt�ttem, de m�r ett�l is iszonyatosan f�jni kezdett. - �hh...
 - Ne szenvedj�l m�r! - b�k�tt meg gyeng�den, �s kacagni kezdett. A szok�sos, Mel-es kacaj�val.
 - De f�j... iszonyatosan f�j a fejem, te h�lye... - egy mosolyt eresztettem az arcomra, v�g�l halv�nyan nevetnem kellett... magamon.
 - Akkor siess, mert f�l �ra m�lva megy a buszunk. - h�zta el a sz�j�t, mire ny�gtem egyet. Nem az�rt, mert sajn�ltam itt hagyni a helyet, hanem mert h�ly�nek n�ztem a bar�tn�met.

***

Fejemet a busz h�tt�ml�j�nak d�ntve pihentettem, �s apr�kat gy�gd�sve figyeltem az elsuhan� f�kat, amint a busz f�nye megvil�g�tja �ket, majd azokat elhagyva, els�t�tednek. A busz k�k, neon f�ny�nek vil�g�t�s�ba figyeltem m�g bar�tn�m �r�mt�l ittas arc�t, amint az elm�lt p�r �ra eml�k�t, �r�mk�nnyekbe kiadja. Halv�nyan r�mosolyogtam, majd behunytam a szemem, �s pr�b�ltam elaludni, arra a f�l �r�ra, m�g a kis v�rosunkba, Salzwedelbe �r�nk.

***

 - Milyen volt? - alig jutott el a tudatomig, hogy anya a koncert fel�l �rdekl�dik, amint r�gt�n a konyha k�sz�b�re l�ptem. Annyira f�radt voltam tegnap... nem is ma... hogy a kanap�n�l tov�bb nem jutottam.
Ny�gtem egyet, belet�rtam a k�cos, egyenes barna hajamba, �s �s�tottam egyet.
 - H�t felkelt az �n kisl�nyom? - apa hangja is alig-alig jutott el az agyam feldolgoz� r�sz�be, hogy m�g arra sem nagyon reag�ltam, hogy puszit ad, meg ami m�g fontosabb, hogy a kisl�ny�nak nevez.