|
17.rész
2011.04.13. 14:30
- Gyere… Gyere – húzta magával a
sötétbe, remegő lábakkal, felhevült testtel. Már nem gondolkodott, csak az
érzéseit követte, és Tom forró, puha szorítását a mellkasán.
Nem látott semmit, teljes sötétség honolt a folyosón, ahova kimerészkedtek, de
a zene még oda is beszűrődött. Bill még fél füllel hallotta, hogy tőlük meg egy
dal, mire a közönség heves ovációba kezdett.
- Itt jó – lehelte a fülébe Tom, de Bill még mindig nem látott a
vaksötétségben. Követte bátyját, aki szinte berántotta a helyiségbe, és egyből
be is csapta maguk mögött az ajtót, és egy láthatatlan bőrkanapéra szorította
öccsét.
- Tom… Ho-hol vagyunk? – nyüszítette Bill, ahogy a fekete fonatos teljes
testével rádőlt az ő testére. Szinte érezte, milyen gyors vágtát követ
mindkettejük szíve. Valamiért – fogalma sem volt miért, de – megnyugtatta a
tudat, hogy senki sem látja őket, hogy csak ő létezik most és Tom, csak ketten
vannak, sötétben, csöndben, az éjszakában.
- Az igazgatói irodában, úgyhogy jobb lesz, ha gyorsan végzünk, mielőtt valaki ránk
nyit – nevetett bele öccse fülébe, és aprót harapott Bill nyakszirtjébe, mire
az felsóhajtott, és az összes izma elernyedt.
Már csak ez kellett gondolta Bill,
ahogy mélyen beszívta Tom illatát, és végleg elvesztette az öntudatát. Ez az idióta!
A folytonos csöndben csupán az ő zihálásuk hallatszódott, és a bőrkanapé halk
hangja, ahogy belemarkoltak, ahogy mozgolódtak, ahogy mozgott.
Benne mozgott.
Mozgott.
Lassan. Mozgott.
- Bill… – nyögte, ahogy öccse gyorsított a kézmozdulatain, egyre elröpítve
Tomot az orgazmus felhői közé. Tom pontosan tudta, hogy most rajta lenne a sor,
felkészíteni Billt, fájdalom mentesebbé tenni számára a behatolást, de hirtelen
elgyengült, ahogy öccse nyelve végigszánkózott a teljes péniszén, ahogy a
piercing hidegsége végigfutott a merevedésén, ő pedig megfeszült, egész
testében, és akkorát élvezett, hogy már kezdte elfelejteni, miért is vannak
ott.
Bill még egy csókot lehelt a lüktető húsra, és puha puszikkal terítette be Tom
mellkasát. Próbálta minél inkább elterelni bátyja figyelmét, főleg a
seggbebaszás részről. Még maga is félt, és ez helyénvaló volt. Az, hogy Tom
megdugja… Na, az nem tűnt túl helyénvalónak.
A bőrkanapé újra reccsenő hangot adott ki, mikor Tom fordított a helyzeten.
- Héé, még nem fejeztem be – mocorgott bátyja testsúlya alatt Bill, de
vesztésre állt, Tom erősebb volt, és izmosabb is, így nem volt más választása,
egy időre megadja magát. De csak addig, míg a futás lehetősége nem kínálkozik
fel számára.
- Én sem, amit elkezdtem – vigyorgott félelmetesen Tom, és pontosan tudta, hogy
öccse tökéletesen be van rezelve. Tenni akart ellene, gyönyört akart nyújtani,
csak épp már fogalma sem volt, hogyan.
Közel hajolt Bill arcához, behunyta a szemét, és megcsókolta. Egy kicsi szájra
puszi, egy érzelmes szájra puszi, egy tiszta, bizalmat sugalló szájra puszi.
Amiből nem egy szenvedélyes csók született. Mialatt Tom keze egészen
felcsúszott, addig a pontig, ahol öccse már percek óta várta, és ahol öccse egy
kis simogatásra felsóhajtott, majd még több simogatásra felnyögött, és
beleharapott Tom alsó ajkába, ami másodperceken belül megdagadt, Bill pedig
másodperceken belül elélvezett.
- Gyors volt – nyalta meg az ujját Tom, és fülig érő vigyorral tekintett le
Billre, aki elfordította a fejét, a vastag pírréteg miatt. Bár koromsötétség
honolt az egész irodában, időközben annyira hozzászokott a szemük, – és a Hold
is megvilágította a főbb részleteket – hogy majdnem mindent tisztán kiláttak.
- Kussolj – morogta Bill, a hangja televolt a benne kavargó érzelmeivel, ami
túl sok volt, túl áradó, és túl felismerhetetlen, főleg ilyen massza
formájában. Még ő sem tudta pontosan, hogy mit érez, csak azt, hogy egész
testében remeg, és kívánja Tomot. Kívánja, csak bár ne kéne a seggét áldoznia
fel érte!
- Igenis – engedelmeskedett Tom, és végignyalt Bill felkínálkozó nyakán – Be fogom
a szám, ha te egy kicsit nyitottabb leszel – suttogta, miközben mohón nyalta
öccse vállán a puha bőrt, és a kezével, amely még mindig Bill péniszén volt,
most lecsusszant, egészen a forró bejáratig. Két ujjával körözni kezdett a
gyűrűn, és beleharapott Bill vállába.
- Milyen alku ez? – forrongott Bill, bár egy szó sem hangzott a szájából dühösnek,
inkább megadónak. Összeszorította a lábait, legalább próbálta, de Tom szemfüles
volt, és közéjük fúrta a csípőjét. Szemétláda!
Ha összeszorítja a seggét, azzal sem ér el túl sokat. Legalábbis jót nem.
- Szadista? – nyalta meg az ajkát Tom, és egy letörölhetetlen vigyorra húzódott
a szája. Élvezte a helyzetet, ó, de még mennyire! Ez az, amire oly rég óta
várt, most pedig megkapja. Megkapja, és végre minden helyreáll. Ha Bill is
rájönne, hogy mennyit segít ez rajtuk, nem húzta volna ilyen sokáig az időt.
- Szar! – vágott vissza Bill, nagy sajnálatára. Tom lassan mozgatni kezdte a
csípőjét, és ügyelt arra, hogy a péniszük összeérjen.
- Egy szar szadista vagyok, bevallom. Te meg élvezed – nyalt végig Bill egyik
mellbimbóján, és el sem tudta képzelni, hogy ez a póz ennyire kényelmetlen. Az
ujjai még mindig a bejáratnál köröztek, míg a másik kezének alkarjára
támaszkodott. A bal keze már kezdett begörcsölni, és hideggé is vált, ami egyet
jelentett: a vér nem tud rendesen áramolni a karjába. Naná, hogy nem, mikor a farkamba jön!
Mikor adja meg magát?
Mikor érti már meg?
Ajánlom, hogy ne nyissanak ránk, vagy szétverek valakit!
- Tom – nyögte, és reflexből nyitotta szélesebbre a lábait, amitől
kiszolgáltatottnak érezte magát, és mégis élvezte.
- Bízz bennem – suttogta a fülébe, megcsókolta öccsét, és a lábai közé mászott.
Csak nyugodtan! futott végig az
agyán, és a két ujját, ami eddig a bejáratnál szorgoskodott, megnyalta, és
lassan felhelyezte egy ujját, majd kis idő múlva még egyet.
Bill felszisszent, és behunyta a szemét. A feje alatt heverő párnához nyúlt, és
az arcához nyomta, hogy elnyomja a kiáltását, ha a fájdalom még intenzívebbé
válna.
- Lazíts – nyugtatta Tom, és végignyalt Bill kókadni készülő péniszén, ami
sokat segített öccsén. Így nem csak a fájdalom enyhült, hanem az ő szorongása
is. Tom csak tompa sóhajokat hallott, ahogy Bill még mindig az arcához
szorította a párnát, de folytatta. Szabad kezével vette át az irányítást Bill
pénisze felett, miközben még egy ujját megnyalta, és jól megfontolt mozdulattal
behatolt. Türelmetlenül kereste a kis pontot, azt az apró kis foltot, ami
könnyebbé, és elviselhetőbbé tehetné Bill helyzetét. Mélyebbre tolta ujjait, és
felcsillant lelki szemei előtt a remény apró sugara.
Megvan!
Ezzel egy időben Bill teste aprót rándult az érintésre, és Billt valami fura,
meleg érzés töltötte el, ami végigáramolt az ereiben futkosva.
Tomot valami felhőtlen boldogság árasztotta el, és újból, meg újból mélyebbre
tolta ujjait öccsében, csak hogy előcsalogassa azt a kis pontot, és hogy
felkészítse magának a terepet. Most már tudja, merre keresse, megvan, amit
akart, nem kell már sok idő, még egy kicsi, csak egy kicsi, hogy tényleg minden
rendben legyen, aztán belecsaphat a lecsóba, istenem, de jó lesz!
Bill szájából egy erősebb nyögés kúszott ki, ahogy Tom újra és újra hozzáért
ahhoz a kis ponthoz, ami Tomot egy dologra késztette: jól megbaszni az öccsét!
Lerántotta Bill és a saját bokájáról az ottmaradt ruhadarabokat, eldobta Bill
arca elől a párnát, és kényelmesen elhelyezkedett öccse lábai között. A
bejárathoz nyomta a merev péniszét, és rövid bevezetésként csak egy picit
hatolt öccsébe, majd egyre többet, és többet akart, egyre mélyebbre furakodott,
figyelve Billt, és az arcát, az apró rándulásokat, esetleg a fájdalmas
kiáltásokat.
Kisebb huzavona után a saját férfiasságával is érezte Bill értékes pontját,
amit onnantól kezdve nem hagyott stimulálás nélkül. Bill ezért hálás volt, bár
a nyomás, amit érzett, még mindig fájdalmas volt. Nem akart szólni Tomnak, meg
akarta adni számára a boldogságot, így hagyta, hogy tovább mozogjon benne, és
reménykedett, hogy jobb lesz. Mert jobb lesz.
És jobb lett.
Tom fentebb emelte öccse csípőjét, hogy kényelmesebben elérhesse, és hogy egy
csókot nyomhasson a szájára, zihálva, közel a véghez. Bill viszonozta, és
megmarkolta a fonatokat, amik csiklandozták a vállát.
Tom Bill merev péniszéhez nyúlt, húzogatva a bőrt rajta, és addig mozgatva a
kezét, míg öccse heves csípőringások és nyögések között el nem élvezett. Kis
idő múlva Tom is követte öccsét, egy férfias kiáltással Billben élvezett el.
- Nem kéne mennünk? – kérdezte álmosan Bill, és még mindig sajgott a feneke.
- Még ne. Még melegednem kell – felelt rekedten Tom, még közelebb húzva magához Billt. Megcsókolta, és hihetetlen
nyálasnak tartotta magát. De muszáj volt kimondania. – Köszönöm. Ja, meg…
Szeretlek, Bill.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
