|
15.rész
2011.03.18. 16:16
Ha
még rosszra fordul is a sorod, mindig a pozitív oldalt nézd! Legalább nem kell
a sok hülyével foglalkoznod magad körül!
Arrébb
rúgom Tom lábát az ágyban, és kiszállok a paplan alól. Persze Tom minderre
felmordul, és rám rivall.
- Még mindig a sajtós dologért vagy ilyen dühös? Már mondtam számtalanszor, de
ha szükségét érzed, elmondhatom még egyszer.
Becsukom a fülem, és próbálom meg sem hallani, mit mond. De sajnos nem megy.
Tisztán hallok minden szót, és teljesen az őrületbe kerget.
- Csak fogd be a szád egyszer az életben! – csattanok fel, mire Tom összébb
húzza magát. Azt hiszem sose látott még ilyen dühösnek, mint most.
- Nem tudtam, hogy neked ennyire rossz volt – mormolja, és szinte a szeméig
húzza a takarót. Megrázom a fejem, és mindenféle érzelem kavarog bennem. Bár
egy hete történt mindaz, amit az óta próbálok elfelejteni, valahogy újra és
újra azzal a kínzó percsorozattal álmodom, és egyáltalán nem tesz jót a lelki
fejlődésemnek.
- Persze, mert te csak magadra tudsz gondolni – vágom oda, és kikászálódom az
ágyból. Le kell zuhanyoznom és egyedül kell lennem. El sem hiszem, hogy Tom még
mindig ekkora seggfej!
- Nem akarsz visszabújni? Nagyon jó vagyok a kiengesztelésben – csalogat vissza
bújós hangon, és a karom után nyúl, amit sikeresen el is kap, és visszaránt
maga mellé. Hangosan felkiáltok, ahogy majd’ kitépi a karomat a helyéről, és
szitkozódom. Megint csak magára gondol!
- Nem kérek a kiengesztelésedből! – mondom idegesen, és lefejtem a kezét a
karomról. Bűnbánó szemekkel néz rám, és mind a két kezével magához húz. Ha azt hiszed ennyivel sikerül elcsábítanod,
ki kell, hogy ábrándítsalak!
- Miért nem lazítasz végre egy kicsit, és hagyod, hogy mindent
helyrehozzak? – kérdezi a fülembe suttogva, és érzem, ahogy a forró lehelete
cirógat. Egy pillanatra az épelméjűségem is odavesződik, ahogy a csípőmön lévő
csillag formáján mozognak az ujjai. Beleharapok az ajkamba és elnyomok egy
feltörni kívánkozó sóhajt. Nem fogja megkapni, amire vágyakozik!
- Te inkább csak ne hozz rendbe semmit se – mondom elfúló hangon, és
megmarkolom a karját, elhúzva a tetoválásról, de a másik keze végigsiklik az
oldalamon elterülő varraton, mire az összes izmom összerándul.
Nem, nem kapja meg! Kellemetlen helyzetbe
hozott és bűnhődnie kell!
- Tom – fordulok felé, és szinte nyögöm a nevét, amitől érzem, hogy
bizseregni kezd az egész teste, főleg egy keményebb helyen.
- Bármit – suttogja, és megcsókolja az alsó ajkamat. Bármit? Még megbánod, hogy
ezt mondtad!
- Akkor hagyd, hogy tegyem a dolgom – kezemet a hasára fektetem, és apró
köröket írok le rá, amitől megremeg egész testében. Elnyelem a vigyort, ami
majdnem kiül az arcomra, végül magamra szólok, hogy ez egy fontos pillanat,
amikor végre bosszút állhatok Tomon!
- Csukd be a szemed – lehelem az ajkaira, és a csípőjére ülök. Halkan felsóhajt
és kérdőn néz rám – Csak tedd meg. Bízz bennem, Tom – mondom, és felemelem a
csípőm, hogy a saját farkammal az övéhez dörgölőzhessek. Elnyúlik a szája, és
behunyja a szemét.
- Mindjárt jövök – duruzsolom a fülébe – De ne nyisd ki a szemed! – teszem hozzá,
és leszállok róla. Átrohanok Tom szobájába, persze elővigyázatosan becsukom
magam mögött mind a két ajtót, és olyan halkan kezdek el kutakodni, akár egy
profi betörő. Mikor megtalálom az áhított tárgyakat, már nem tudom
visszatartani a kárörvendő kacagást, ami belülről boldogsággal tölt el.
Mikor visszamegyek a szobába, bekukkantok előre, hogy Tom nem leskelődik-e.
- Jó kisfiú – mondom közömbös hangon, és mielőtt még bármit elrontana ez az
idióta, bekötöm a szemét.
- Kezdek elbizonytalanodni – nyúl a kezem után, én pedig megnyugtatom, hogy
pánikra semmi ok, nem teszek vele semmi mocskosat.
A feje fölé emelem mind a két kezét, és mire észbe kap, már kattan is a zár.
- Bill… Bill, ez rohadtul nem vicces! – szinte olyan erővel rángatja a
bilincset, amit az ágyhoz rögzítettem, hogy majd kitépi a helyéről.
- Hát szoktam én viccelni? – hajolok le hozzá, egészen az ajkaihoz, és még én
is meglepődöm, milyen tisztán kicseng a hangomból a káröröm.
Még Tom is megremeg tőle, és az összes jóindulat elillan belőle.
- Figyelmeztetlek, Bill Kaulitz-Trümper, hogy ezért még piszkosul kapni fogsz! –
fenyeget, de én csak felnevetek, és beleharapok az ajkaiba. Tom egyből
kezelhetővé válik, bár az ujjai még mindig ökölbe szorulva vannak fogságban.
- Ugyan, nem tennél te velem semmi olyat, ami csak bajba sodorna mind a
kettőnket.
És ebben teljesen meg vagyok győződve.
Egy kicsit ideges, és dühös, de amint kiélem rajta a bosszúmat hálás lesz
nekem.
Beleharapok a fülébe, mire megköszörüli a torkát, de így is hallom azt az apró
nyögést, amit elrejt. Hatalmas vigyorra húzom a szám, és úgy érzem most én
kerültem nyeregbe. Most én vezetem őt, az én kezem alatt van, mindene.
Lentebb csúsztatom az ujjaimat, végig a mellkasán, egészen a boxere korcáig.
Ott egy picit eljátszadozom, apró csókokat hintek a reszkető bőrfelületre, és
megérzem, ahogy a kezem alatt egyre tovább ágaskodik a pénisze.
Lehúzom róla a gatyáját, és végignyalok a meredező tagján, mire Tom akkorát
rándul, hogy felér egy földrengéssel.
- Most rájössz, miért nem érdemes a drága kis öcsikéddel ujjat húznod – mondom,
miközben az ujjaimat körbefonom a farkán, ütemes ritmust diktálva, és a
szabadon maradt ujjaimmal a bejáratot ingerlem.
- Bill! – szól rám, de csak egy elhaló sóhajtást hallok. Elhúzom az ujjaimat,
benyálazom, és úgy körözök tovább a gyűrűn. El
sem hiszem, hogy ezt művelem! Szóval ezért imádja Tom ezt ennyire!
Abbahagyom a pénisze pumpálását, előrébb mászok, az ujjaimat még mindig a
bejáratnál tartva, és leszedem a szeméről a kendőt.
- Légy te is részese – mondom neki vigyorogva, és csak most látom, hogy az arca
teljesen kipirult. Legszívesebben felfalnám, de most másra kell koncentrálnom!
Egyszerre tolom be két ujjamat a forró nyílásba, és kezdem el szopni Tomot.
Valami nyüszítő, rekedtes hang szakad fel a torkából, amiből kihallok egy
mondatfoszlányt: rohadj meg.
Mosolyogva hallgatom tovább Tom kéjes nyögdécseléseit, és finoman húzogatom az
ujjaimat, nehogy fájdalmat okozzak neki. Bár már az sem érdekel, fájjon neki,
sikítson a fájdalomtól!
Ahogy az első hullámok végigrezegnek Tom testén, lassítok az ujjaimmal, és a
nyelvemmel is.
- Roh-rohadjálh me-ahh! – nyögi ahogy egy újabb hullám végigfut a testén, én
pedig addig húzom a végső kitörést, ameddig csak lehet, miközben hatalmas késztetést
érzek rá, hogy a már így is kőkemény farkamat abba a finom, forró lyukba
toljam.
Lecuppanok Tom péniszéről, és kaján hangon vetem oda neki:
- Mi lenne, ha helyette megbasználak?
Próbál dühösen nézni rám, de mielőtt megszólalhatna, újra munka alá veszem a
szinte már csöpögő merevedését, és egyre intenzívebben mozgatom az ujjaimat is,
azon az apró kis ponton.
Pár perc múlva Tom végleg megadja magát, én pedig kihúzom az ujjaimat belőle.
Mellédőlök és kéjesen súgom a fülébe:
- Még nincs vége…
Vagy büntesd meg őket! Vegyék észre, hogy
tévedtek, hatalmasat buktak el, és sokkal tartoznak neked! Tedd azt, amitől
leginkább irtóznak! Bilincseld ki őket az ágyhoz, és tedd őket
mozgásképtelenné. Vedd a kezedbe az irányítást, végül is ez a te életed, mások
nem irányíthatják kedvükre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
