Egy félig idegen tapizott. Nem csak hogy tapizott, bennem volt!
Szeretkeztünk. És oltári szar volt.
Lehet egyszerűen csak meg kellett volna mondanom neki, hogy Bocs, sajnos egyáltalán nem érzek semmit. De akkor szánakozva nézne rám, ahogy mindenki, akivel idáig találkoztam.
Jobb ötletem lett. Megjátszom az orgazmust. Mintha én is élvezném, szépen behunyom a szemem és nyögök néha.
Ah, hülyeség, ha tényleg egy éve járunk, és nem ez az első együttlétünk, akkor simán észreveszi. Még rosszabb helyzetté válna ez által a már menthetetlen ágyjelenetünk.
Nem akartam megbántani, főleg nem azzal, hogy a tudtára hozom, mennyire rossz az ágyban. Vajon előtte is voltak ilyen problémáink? Vagy csak most, hogy azt se tudom róla, hány anyajegy van a testén, most, hogy igazából a szemébe nézek, de nem érzek semmit, most kerültem először ilyen gázos szituba?
Azt hittem vadállati, fékezhetetlen szeretkezésben lesz részem. Helyette unalmas, izgalom nélküli együttlétet kaptam. És úgy tűnt, nincs az az Isten, hogy ezt ő is észrevegye. Talán ha megkocogtatom a vállát, és bűnbánó szemekkel rá nézek…
- Egyáltalán nem érzel semmit, igaz? – kérdezte levegő után kapkodva, én pedig lepillantottam rá. Egy verejtékcsepp gördült le az arcáról a nyakára, és megértés áradt a szemeiből.
Nem ő volt a hibás. Én voltam a hibás. És a mozgása, amit alattam produkált egyáltalán nem vitt sehova. Főleg nem az orgazmusra.
- Mi?
- Hello, Bill Kaulitz-Trümpernek hívnak, és épp benned vagyok. Tudom, hogy sokszor felejted el az ilyen szép dolgokat.
A hangja egyáltalán nem tűnt idegesnek, vagy lenézőnek, de ez sem segített rajtam. Szörnyen éreztem magam, mert a „pasim” egyáltalán nem tudott a csúcsra juttatni. És őszintén szólva, nem is akartam előtte meztelenkedni. Semmit sem éreztem iránta. Na jó, ez hazugság. Néha úgy éreztem, hogy őrülten belezúgtam, és hogy mindennél jobban kívánom. Aztán a következő pillanatban a gyomrom rándult össze a meztelenkedős részre gondolva.
- Ne haragudj, sajnálom. Valahogy nem tudok koncentrálni – mondtam és épp lemásztam volna róla, mikor mind a két kezét a csípőmre tette, és velem együtt dőlt az oldalára, még mindig bennem élvezkedve.
- Ne kérj bocsánatot, csak ezt ne csináld – húzta el a száját, és félresimított egy tincset a szememből – Nem tesz túl jót az önbecsülésemnek.
- Oké, bocsi – mondtam, mire megint elhúzta a száját – Jaj, nem bocsi. Sőt! Megérdemled – mosolyogtam, mire megcsókolt.
Más volt, mint az utóbbi hetekben kapott csókok. Puha, lágy, követelőző, vágyakozó, szenvedélyes és mindenekelőtt szeretős csók. Olyan igazi szeretlek csók. Amit a szeretődtől kapsz. A hideg futkosott végig a hátamon miatta.
Ha tudtam volna, hogy mit csinálnék ilyenkor könnyebben vettem volna az akadályokat. Személy szerint abban a pillanatban egy szeretős csóktól rosszabbat el sem tudtam képzelni. Főleg, hogy még csak viszonozni sem tudtam.
Megköszörültem a torkom és elhúztam a fejem.
- Azt hiszem jobb lesz, ha ezt későbbre halasztjuk – motyogtam a száját fixírozva, hogy ne kelljen a szemébe néznem, amit ő is észrevett, így az államnál fogva emelte fel a fejemet, hogy őszintén belemondja a szemembe a nagy igazságot.
- Még mit nem!
Lesújtóan pillantottam rá, mire mind a két kezével közelebb húzott magához, hogy mélyebbre hatolhasson. Akaratlanul is kiszökött egy sóhaj a számon, és összeszorítottam a szememet. Ki akartam zárni mindent, főleg azt, hogy Bill maga alá teper, és a csípőjével fogva tart.
- Nézz rám – zihálta, közel hajolva az arcomhoz, és szinte éreztem a leheletét az ajkaimon. Beszívtam a levegőt, és forróság öntött el, ahogy Bill lassított a mozgásán, újra és újra hozzáérve ahhoz az apró kis ponthoz.
Belekapaszkodtam a karjaiba, és megráztam a fejem. Épp eléggé volt borzalmas a kinézetem és a körülmények is ahhoz, hogy ne merjek a szemébe nézni.
Apró csókot lehelt a nyakam egy pontjára, amitől egész testemben remegni kezdtem, és beleharaptam a számba, nehogy kiszökjön akár egy fülledt erotikával is összeköttethető hang.
Aztán a forró, hosszú ujjait éreztem a mellemen, ahogy rátapadnak és ingerlik. Nagyon figyelmes voltam, nehogy akárcsak valamilyen oknál kifolyólag kinyissam a szám, de ahogy az ujjait a puha ajka váltotta felé, és a forró nyelve és tovább mozgott egyszerűen elvesztettem a fejem, és felnyögtem. Mentségemre szolgáljon kezdtem jobban érezni magam. Már a bűntudatom is elmúlt félig, hogy nem tudom kielégíttetni a „barátommal”.
Éreztem, ahogy Bill elvigyorodik, még így is, hogy a mellemre tapadt a szája, és rá akartam szólni, hogy semmi oka a nevetésre, de újra megmozdult és én újra felnyögtem. Szabad kezével belemarkolt a fenekembe, és hatalmas döbbenetemre még a csípőm is megemelkedett tőle, nemhogy a sóhajom. Azt hiszem, tud valamit ez a fiú rólam.
A szívem csak úgy pumpálta a vért az ereimben, kezdtem szédülni a nagy ködtől az agyamon, mikor lentről ajtócsapódás és beszélgetésfoszlány hangja szűrődött fel.
- Bill… Állj le – suttogtam, és próbáltam eltolni magamtól, de erősebbnek bizonyult, mint hittem.
- Mert? – kérdezte egyedül hagyva a mellemet, ami valamiért rosszul érintett és majdnem visszanyomtam, hogy végezze csak nyugodtan tovább a dolgát, majd halkabbra fogom a dolgot.
Felesleges volt válaszolnom, lent Tom és Georg hangosan felnevettek, mire Bill elvigyorodott.
- Csak nem zavar? – kérdezte, majd újra a nyakamat cirógatta, ugyanott, ahol az előbb, mire egy rekedtes nyögés szakadt ki belőlem. Belemarkoltam a hajába, és a csípője köré szorítottam a lábaimat. Teljesen elvette az eszemet azzal a kis ponttal a nyakamon, és a lüktetésével, amit magamban éreztem. Feladtam, és behunyt szemmel élveztem, ahogy egyre gyorsabban mozog, alattunk a matrac szerenádot adott, a hőség pedig tovább izzasztott minket.
Szuper gondoltam, nem elég, hogy egy félig idegennel szeretkezek, de még izzadok is, mint a ló. Kurvára izgalmas kinézetet nyújthatok.
Kinyitottam a szemem, és ráébredtem, hogy Tom hangja egyre közelebbről riogat. Billre néztem félve, megrettenve, mire ő még jobban elvigyorodott.
- Bezártad az ajtót? – kérdezte két sóhaj között, mire villámként csapott belém a felismerés. Még arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán rendesen becsuktam.
- Mi lenne, ha most elengednél, én kulcsra zárnám az ajtót és visszajönnék? Esküszöm nem rohanok el fejvesztve – kértem, sőt inkább könyörögtem, de Bill hajthatatlan volt. Beleharapott az ajkamba, amit én nemleges válasznak véltem, majd tovább mozgott.
Hallottam, ahogy Tom elsétál a szoba előtt, és fájdalmasan nyüszítettem egyet, újra összeszorítottam a szemem, és kértem az eget, nehogy rájöjjön, mit művelünk.
- Nyugi, nem jön be… Ha csak nem akarod – suttogta a fülembe Bill, mire ránéztem és kezdtem úgy érezni, hogy azzal az istenverte vigyorral született a pofáján.
- Szerinted akarom? – kérdeztem fojtott hangon, és behunytam a szemem. A légzésem egyenletlen volt, ami nem is meglepő. De az is maradt, mert Bill újra végighúzta az ujjait a mellemen, az oldalamon, és már fel sem tudtam idézni, mitől is vagyok ennyire beszarva.
- Szerintem akarod – lehelte a nyakamba, mire megvonaglottam és csukott szájjal próbáltam elfojtani a nyögést, amit ő újra csak észrevett – Ha nem játszol igazságosan, teszek róla, hogy Tom bejöjjön.
Fenyegetés volt, pajkos fenyegetés, de bennem az ér is megállt.
- Ne… Ne, nem teheted! – ráztam a fejem, kétségbeesve, és újra felnyögtem, ahogy beleharapott a nyakamba. A számra tapasztottam a kezemet, mire Bill megrázta a fejét.
- Hát kellett ez neked? – kérdezte, és egyre gyorsított a mozgásán, közben az éjjeliszekrényhez nyúlt, és az ott lévő órát a falhoz csapta – Tessék, most már bármikor ránk nyithatnak. És itt találnak minket. Meztelenül. Itt találnak téged, meztelenül, alattam mozogva, sikítva az élvezettől, és te nem tehetsz semmit.
A hangja felborzolta az idegeimet, és megadva magam nyögtem. Hallottam, ahogy Tom Bill nevét kiáltja, majd az enyémet, majd újra Billét, miközben Bill azt suttogta a fülembe elhaló zihálással, hogy ránk nyit, mindjárt, nem sokára, most, most, és közben mozgott, gyorsabban, a fülembe nyögött, a nyakamba harapott, és mozgott, és ránk nyithat Tom, most, most, most!
- Hé – hallottam Tom hangját, majd egy elfúló „hűha”-t, de már nem törődtem vele. Billbe kapaszkodtam és átéltem életem első orgazmusát egy férfival.
Nem emlékeztem egyetlen egy szexuális kapcsolatunkra sem, de ez, a sokadik együttlét, ami számomra első volt megérte a sok fáradalmat.
Nem tudtam magamról, hogy képes vagyok az ágyban sikítani, és Billről sem képzeltem volna, hogy képes az ágyban igazán férfiasan felnyögni, és kiáltani.
Az utórengések pedig tovább fokozták az egész hangulatát. Néztem, ahogy Bill mellém dől, feje a párnába fúrva, és erősen kapkod a levegő után.
- Ha közlöd, hogy ennyire jó vagy az ágyban nem húztam volna ilyen sokáig – mondtam, miközben néha levegő után kellett kapnom, és megszorítottam a kezét, amit a csípőmön tartott.
- Ha hamar közlöm, hogy őrülten jó szerető vagyok, oda a nagy mostani ámulatod – válaszolt, a hangja tompa volt, ahogy a párnába beszélt.
Elmosolyodtam, és valaki fura érzés kerített hatalmába. Sokszor, de még milyen sokszor élhettem át ugyanezt!
Az oldalamra fordultam, és még mindig magamon tartotta a kezét. Felemelte a fejét a párnából, és egy álmos mosoly jelent meg az arcán.
- Mi van? – kérdezte ugyanolyan álmos hangon, és magához húzott.
- Tudod, mi van? – néztem rá, és egy pillanatra megállt a lélegzetem – Az van, hogy szeretlek.