|
13.rész
2011.03.15. 13:39
„Nem lenne olyan
rossz, ha nem gondoltam volna, csak egyetlen éjszakára, hogy több is van.”
Az, hogy szánalmasnak
éreztem magam egy kicsit sem írta körül a valódi érzéseimet. Tom hűségesen
szolgált, mint egy igazi cseléd, aki ide-oda futkározik, csak mert megkérem rá.
De közben meg semmit sem kért érte, és ettől lett olyan elviselhetetlen a
helyzet.
Na persze, ha közli, hogy ezért bizony szopás lesz, fel lettem volna háborodva.
Mi az, hogy egy kis segítségért máris azt akarja, hogy leszopjam? De közben meg
teljesen ésszerűnek tűnt. Az életben semmit sem adnak ingyen, mindenért meg
kell dolgoznod. És Tom ezt a dolgozást szerette a legjobban. Már ha lehet ezt
dolgozásnak hívni. Inkább ledolgozás, amiért elvágódtam a vizes csempén, és
most az ágyhoz vagyok szegezve. Meg hozzá. Ha nem lenne mellettem valószínűleg
éhen és szomjan haltam volna kis idő alatt. Úgy fél nap. Vagy annak a fele
alatt.
- Mond: áá – röpítette felém a kanalat, mintha kisbaba lennék. De nem bántam,
kellett végre, hogy ne csak a dugás járjon az eszében. Már ha tud valami más is
járni ott. Már ha van neki esze.
Készségesen nyitottam ki a számat, akár egy gyerek, aki élvezi, hogy
elkényeztetik. De nekem sok volt már a kényeztetésből. Egyre inkább éreztem
azt, hogy már az sem zaklatna fel, ha jól megdugna. Még talán élvezném is. Fene
egye meg a fájdalmat! Tom fasza akkor is Tom fasza lesz. És nem egyszer éreztem
már elsülni a kezemben, vagy a számban.
Ez a gondolat pedig sokat segített. És az is, hogy attól függetlenül is kíván
engem, hogy nincs vaginám. Másom van, ahova berakhatja. És esküszöm, ha végre
megbírom mozdítani a jobb lábamat, széttárom magam előtte, és nem fogom
megbánni. Vagy talán még is. Na jó, mielőtt szétnyitnám véglegesen a lábam,
remélem bemelegít annyira, hogy ne a fájdalomtól üvöltsek. Nem lenne fair, ha ő
élvezné, én meg szenvednék alatta, és vonaglanék, hogy megszabaduljak tőle.
Bármi áron.
- Még egyet az ultrarendes bátyó kedvéért – vigyorgott és az orrom alá tolta a
kanalat.
- Tom, tele vagyok.
- Ó, nézzenek oda, a kisbaba nem kér több bébi papit! Na jól van, akkor gyere,
megbüfiztetlek, és utána szunya – állt fel az ágyról és kisétált a konyhába.
Hallottam, ahogy bedobja a mosogatóba a tányért, és ahogy a kanál csörömpölve
esik le a tányérról. Sóhajtottam egyet, és behunytam a szemem.
Éreztem, hogy az ágy megsüllyed, pár pillanat múlva pedig Tom ajkát éreztem a
nyakamon.
- Azt mondtad, hogy szunya lesz. Ez nem szunyának tűnik – toltam el az egyik
kezemmel a mellkasát, de egyből szédülni kezdtem, ahogy a forró, kidolgozott
felsőtestéhez értem. Istenem, mindig
ilyen lesz?
- Hazudtam. Kegyes hazugság, hogy jól érezd magad ebéd után – mondta pajkosan,
végigsiklott a keze a felsőtestemen, és megállapodott a boxeremen. Na neeeem! Most döntöttem el, hogy
megbaszhatsz, ne akard azonnal!
Hangosan megköszörültem a torkom, de inkább sóhajnak tűnt, ahogy
masszírozni kezdett az alsógatyámon keresztül. Belemélyesztettem a mellkasába
az ujjaimat, amiket még mindig ott tartottam, mire felszisszent, de a vigyor
nem tűnt el az arcáról, mikor felém nézett.
- Állat lettél, Bill. Hát ennyire kívánsz már, hogy belém karmolsz? – harapott rá
az ajkamra, és benyúlt a gatyám alá, erősem megmarkolva a péniszemet.
Akaratlanul is felnyögtem, amitől Tom újra csak vigyorgott, az az igazi, Na most elkaptalak, és jól megbaszlak
vigyora volt. Amitől úgy féltem, és amitől állandóan belém fagyott a vér is.
- Kussolj – szóltam rá és beleharaptam az ajkamba, hogy elfojtsak egy feltörni
készülő nyögést. Behunytam a szemem, és hagytam, hagy tegye, amit akar. Ameddig
nem gyógyulok meg, úgysem hagyom, hogy megdugjon. Várnia kell még, legalább jól
kiéhezik, és minden apróbb érintést meg fog köszönni és hálálni. Vagy nem.
Tomot ismerve inkább csak túl akar majd esni rajta, gyorsan, állatiasan, az
ösztöneit hajszolva.
Két kézzel fogtam meg a csípőjét, és húztam magamhoz egy túlfűtött csókra,
amiből csak nyögdécselés lett, ahogy végighúztam a kezem a meredező péniszén. Istenem, ha ezt most anyáék látnák.
Rossz gondolatnak tűnt, hogy épp anyáékra gondolok ilyenkor, mikor Tom a
kezével zongorázik a farkamon, és én az övén. Egyből elfelejtettem, hogy milyen
érzékien tud bánni a péniszekkel.
- Valami gond van? – lihegte Tom a fülembe, ahogy a merevedésem már inkább
lelankadt, pöttyedt semminek tűnt.
Mégis hogy magyarázzam el neki úgy, hogy ne vegye magára, ne legyen ideges és
legalább az ő farka ne kókadjon le?
- Mi van, ha egyszer rájönnek, hogy mi van köztünk… Tudod, mondjuk azok, akik
felneveltek minket – mondtam sejtelmesen, kihagyva az anya és az apa szót. Tom
szeme elkerekedett és szétnyílt a szája a meglepődöttségtől.
- Te most a szüleinkről beszélsz? – kérdezte megrökönyödve és éreztem az ujjaim
közt, hogy rajta is vágyrombolóként hat – Úristen, Bill, miért kell mindig a
legjobb pillanatban felhoznod a legrosszabb témát?
Láttam a szemén, hogy felhúzza magát, és eltávolodott tőlem.
- Egyszer végre jó lenne, ha nem csak a dugáson járna az eszed, és képes lennél
ilyen komoly témákról is beszélni velem, mint a kapcsolat, ami köztünk van!
Szerinted normális, hogy az ikertesóm seggbe akar baszni? Mert szerintem
aberrált, és erkölcstelen is! Mindemellett pedig egyszer sem érzem azt, mikor
hozzám nyúlsz, hogy többre kellenék! Én nem ezt akarom!
Sajnos nem kicsit emeltem meg a hangom, ami nem volt igazságos Tommal szemben.
És újra csak azt éreztem, hogy én rontottam el megint az együttlétünket. Még
egy kielégülés porig égetve.
- Miért mégis mit akarsz? Vegyelek el, fogadjunk örökbe gyereket?! Mit akarsz,
nyögd már ki?! Álljak anyáék elé és valljam be, hogy szeretem az öcsémet, de
jobban, mint kéne? Hogy igen, legszívesebben megdugnám, mert ha csak eszembe
jut, feláll a farkam? Kérjek talán bocsánatot, mert bűnbe esetem? Hát tessék:
ne haragudj, hogy véletlenül rád mertem nézni! Én kérek elnézést!
Sajnos tudom, melyek azok a viták, amik után villámok csapnak le ránk, és amik
után több napig nem szólunk egymáshoz. Újból csak miattam. De meg kell értenie.
Neki is van lelkiismerete, ő is érzi azt, amit én. Bűnbe estünk, és nincs többé
hátraarc.
Tom visszaköltözött a saját szobájába, és eltökélte, hogy napokig utálni fog.
Amit megértek, túl heves voltam, és neki estem, ahelyett, hogy szép szóval
megbeszéltük volna. De ha egyszer a bátyám egy gyökér legbelül!
Miután egy hétig került, és még csak rám sem nézett, úgy döntöttem elég. Főleg,
hogy alig viselte már gondomat, igaz nem is volt akkora szükségem rá, mint
előtte.
Mivel ilyen szívtelen, ezért megbüntetem.
- Meddig tüntetsz ki a nemérdekelsz
fapofáddal? – kérdeztem tőle, de ő továbbra is az újságot bámulta. Fogadni
mertem volna, hogy olyan ideges, amiért beszélek hozzá, hogy olvasni tudni is
elfelejtett. A gondolatra is felnevettem, mire rám pillantott.
- Mi olyan vicces? – szólt mogorva hangon, én pedig kedvesen pillantottam
vissza rá.
- Te, drága bátyókám. Ahogy próbálsz rólam tudomást sem venni, és közben majd
meg őrülsz, hogy hozzád érjek, vagy épp kielégítselek – mondtam, miközben
felálltam a székből, és hozzá sétáltam. A fotel két karfájára raktam a kezem,
és közel hajoltam Tom arcához, aki erre megrettenve húzódott hátrébb, csak nem
tudott hova.
- Rohadtul nem vagyok vicces, és rohadtul nincs szükségem a te pátyolgatásodra –
morogta és szemében olyan tűz égett, hogy majd lehidaltam. Végignyaltam az
ajkamon, és az egyik kezemet az ágyékára tettem.
- Ó, valóban? Csak mert a tested másról árulkodik – mondtam játékosan, lehúzva
a nadrágján a sliccet. Végigsimítottam a meredező farkán, és valami forró érzés
árasztott el belülről. Akarom. Most!
Tom aprót sóhajtott és eldobta az újságot. Egy kisebb vigyorra húztam a számat,
és hagytam, hogy Tom egyik keze térdre kényszerítsen, és hagytam, hogy most az
egyszer megkapja, amit annyira akar.
Több perccel később Tom pihegve nyúlt el a fotelben, mintha ezzel a kis
szájmunkával véget ért volna a mulatság.
- Én is itt vagyok, és nekem is kijár a jóból – nyaltam végig az ajkain, mire
megcsókolt.
- Oh, igen, veszem észre. Bill, aki töretlenül halad előre, hogy megkapja, amit
akar. Lássuk csak, mit is kaphat meg Bill, miután ilyen rossz kisfiú volt..?
Egy jó nagy faszt a… Nem fejeztem be
a gondolatot, inkább elhessegettem. Nem kell nekem most azonnal mindent
megadnom neki. Főleg, hogy Tom nyelve mindenen felültesz, ahogy köröz a
makkomon.
- Mhé-mhéggh! – nyögtem öntudatlan állapotban, mire két nedves ujj mélyre
hatolt belém.
Én vagyok az egyetlen, aki itt a nadrágot
viseli! Úgyhogy hajolj le szépen, és jó mélyen kapd be a merev... ~ Ne beszélj
csúnyán, kislányom!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
