|
12.rész
2011.03.14. 18:08
Mikor úgy érzed, minden tökéletes,
akkor üt be a menykő.
Bill némán feküdt az ágyban, és behunyt szemeim keresztül újra és újra
felidézte a tegnap estéjét. Apró, mindent eláruló mosoly jelent meg arcán, ami
hatalmas vigyorrá vált, ahogy Tom puha leheletét érezte a nyakán.
Ikre mellette feküdt, hasára fordulva, így Bill könnyedén végigsimíthatott Tom
hátán, és széles, erős vállain. Kielégítette az érzés, és hogy ennyire
kiegyensúlyozott lett lelkileg pár nap alatt. Pár igazán kimerítő nap alatt.
Tom mellette egy aprót sóhajtott, és megremegett a teste. Ikre végigsimított
arcán, egy csókot lehelt homlokára és próbált kiszabadulni Tom öleléséből. El
akart jutni a fürdőbe, lezuhanyozni, és kicsit kitisztítani a fejét.
Mocorogni kezdett, és felemelte Tom óvó karját a csípőjéről, mire az
kelletlenül felemelte a fejét, és fáradt szemekkel rá nézett.
- Hé – mondta rekedt hangon, és magához húzta öccsét egy reggel csókra – Hova akartál
már elszökni?
- Ne aggódj, nem messzire, csak gondoltam elnézek már Egyiptomba, és
világbékére kérem őket. Szerinted jó ötlet lenne?
- Félek, ha meglátnak, azonnal elcsábulnak, és mindegyikőjük csakis téged
akarna. Az pedig nagyon, nagyon rossz lenne. Úgy mi maradna nekem? –
vigyorodott el Tom, és végignyalt öccse ajkain.
- A fene. Akkor csak a fürdőig megyek, és lezuhanyozom. Mit gondolsz, nem
fognak elrabolni tőled útközben? – kacérkodott játékosan, és végigsimított egy
ujjával a fiú oldalán. Tom beleharapott az ajkaiba, és erősebben szorította.
- Csak az enyém vagy, senkinek nem ajánlom, hogy csak úgy elraboljon. Különben
megismeri a rossz oldalamat…
- Hmm… Arra én is kíváncsi vagyok – mosolyodott el Bill, és hagyta, hogy bátyja
végignyaljon a vállán, egyre lentebb haladva. Bill érezte, hogy mint máskor,
most is kihagyott egy ütemet a szíve, és pulzált a vére. Mindenhol. Mindent
keménnyé téve. Kőkeménnyé.
Tom lassan cirógatta öccse mellkasát, miközben ujjai Bill alhasán köröztek
lassan, érzékien. Egy pillanatra elidőzött ikre mellbimbójánál, majd tovább
halmozta csókokkal öccse testét. Kezével benyúlt Bill boxere alá, és
megkönnyebbült, hogy nem csak ő kívánja ennyire testvérét.
- Máris merev – mondta pajkosan, felnézve Bill szemeibe, akinek az arcán erős
pír keletkezett.
- Fogd be! – szólt rá Bill, és mocorogni kezdett. Meg akarta szabadulni Tomtól,
mivel a tegnap este túl sokat kívánt tőle, és túl sokat kapott. Még most is fáj
a csípője, ahogy Tom ráfeküdt és a péniszét az ő péniszéhez simította.
Tom hagyta, hogy öccse kiguruljon alóla, és nézte, ahogy álló farokkal a fürdőbe
megy. Megnyalta ajkait, majd lassan követte Billt, aki becsapta maga mögött az
ajtót, hogy végre kis időre egyedül legyen. Kellett neki egy perc szünet,
magány, hogy átgondolja az utóbbi napok tetteinek következményét. Tudta, hogy
innen már nincs visszaút, nap mint nap, őrülten kívánta Tomot, és azt, hogy
kielégítse a szájával. De félt, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor Tom nem
már nem éribe annyival, hogy ő is orálisan kielégíti a vágyait. El fog jönni az
idő, hogy végleg be akar teljesülni, még hozzá Bill fenekében. És ettől
teljesen beparázott. Féltette a seggét, és ha már csak elképzelte a helyzetet,
vörösen izzott a feje. Hogy Tom hátulról beléhatoljon… Egyszerűen abszurd!
- Minden oké? – kopogott Tom az ajtón, majd benyitott, de csak a fejét dugta
be. Bill megköszörülte a torkát, és hátat fordított testvérének, hogy
megengedje a vizet a zuhanyfülkében.
- Persze – mondta Bill és gyengének érezte a hangját, még mindig sokk alatt
volt, ahogy arra gondolt.
Tom a néhány eltelt nap alatt próbált közeledni hozzá úgy, de Bill mindig
leállította. Néha egy, de legtöbbször két ujj is benne volt, de sosem érezte
komfortosan a helyzetet. Őszintén megvallva be volt fosva. Pontosan tudta, hogy
mennyire fájdalmas is ez az egész hacacáré, és nem érte meg annyira. Nem akarta
feláldozni a seggét, csak hogy Tom kedvére szétkefélhesse magát. Azt már nem!
- Biztos? Vörös a fejed, mint egy főtt ráké. Megint elrontottad a gyomrod? –
lépett hozzá közelebb bátyja, Bill pedig hátrált. Felemelte a kezét
ellenkezésképpen, de nem nézett bátyja szemébe. Tom ezt nem értené.
A fenébe is! De igen, megértené. Épp
ezért nem nyúlt hozzá igazából. Tom pontosan tudta, milyen nehéz ez Bill
számára, és hogy milyen megalázó is egyben.
- Csak melegem van. Ennyi – nyögte alig hallhatóan, és alig várta, hogy bátyja
kihúzzon a fürdőből. Persze Tom sosem volt hajlandó csak úgy abban hagyni a
dolgot.
- Ha arról van szó, hogy nem akarod, akkor…
- Miért nem fogod be végre?! – torkolta le bátyját, és végre a szemébe nézett.
Meg is bánta, hiszen Tom szemei megértést, kedvességet sugalltak, míg Bill
zaklatott volt és dühös. Mérhetetlenül dühös, csak épp azt nem tudta, hogy
mire. Vagy kire.
Tom földbe gyökerezett lábakkal állt öccse előtt, aki fújtatott, mint egy
gőzmozdony. Még levegőt venni is elfelejtett, majd rádöbbentette magát, hogy ez
nem olyan, mint a dugás. Ha egyszer kihagyod, ebbe akár bele is halhatsz. Végül
eléggé oldódott benne a merevség ahhoz, hogy bólintson, de a végtagjait még mindig
nem bírta megmozdítani. Tovább nézte Billt, a szemeit, a ziháló mellkasát, a
remegő ajkait. Tudta, mi játszódik le az öccsében, és sajnálta, mert nem tudott
segíteni neki. Ha pedig tudna, Bill nem engedné neki.
- Akkor… Magadra hagylak – mondta rideg hangon, és becsapva maga mögött az
ajtón kilépett a fürdőből. Leült az ágy szélére és kezei közé temette az arcát.
Hol rontotta el? Elrontotta egyáltalán? Vagy Bill megint csak hisztizik szokásához
híven? Mivel segíthetne öccsén, hogy végre tényleg megbízzon benne?
Megremegett, ahogy a telefonja rezegve megszólalt az asztalon. Tom lassan
felállt, és aprókat lépve sétált az asztalig, megnézve, ki a hívó fél. Meglepve
vette fel a telefont, miközben hallott egy dübbenést, mintha valaki elvágódott
volna, és nem sokra rá Bill ideges hangja ütötte meg a fülét, ahogy
szitkozódik.
Nem is foglalkozott a telefonnal, sem Georg beszédével, aki azonnal nyomni
kezdte a sódert, ahogy Tom felvette. Helyette visszadobta az asztalra, és
berontott a fürdőbe.
Bill a hideg csempén ült, meztelenül, erősen markolva jobb bokáját. Tom
melléült és magához húzta öccsét.
- Mi történt? – kérdezte zaklatottan, ahogy Bill fogait összeszorítva szisszent
fel, miközben Tom magához vonta. Megrázta a fejét, és tovább fogta bokáját,
fejét nekinyomva Tom mellkasának. Érezte, ahogy hevesen ver bátyja szíve, és
ahogy nyugodt légzése felgyorsul.
- Elcsúsztam… És elestem – nyögte Bill fájdalomtól küszködve, és egyik kezével
elengedte bokáját, hogy Tom kezébe kapaszkodjon.
- Ajj, te kis butus… - nyomott egy puszit Bill fejére, majd miután vártak pár
percet, hogy elmúljon a fájdalom, felsegítette öccsét, és lefektette az ágyra.
- Biztos nem kell semmi? – kérdezte már vagy huszadjára Tom, mire Bill a fejére
húzott egy párnát és felmutatta a középső ujját.
- Egy új láb, mert így semmire nem vagyok használható.
- Azt hiszem ez bár neccesen, de megoldható. Más egyebet? – simított végig Bill
karján, és leszedte a fejéről a párnát. Mikor öccse megrázta a fejét, és
behunyta a szemét, megcsókolta és megszorította ujjaival Bill ujjait.
- Most, hogy ki sem tudsz szállni az ágyból valamivel el kéne foglalnunk
magunkat – mosolygott játékosan, és egyik ujját végighúzta öccse felsőtestén,
aki azonnal reagált rá egy mély sóhajtással.
- Meg se merd próbálni! – fenyegette meg bátyját, aki most az egyszer felfogta
a helyzet súlyát, és nem húzta tovább öccse agyát.
- De holnap ezért kapsz!
- Ó, éljen!
De ne ijedj meg! Csak a bokád fogja
bánni, hogy ilyen kis morci vagy!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
