Azt hiszem, itt az id�, hogy feladjam.

Seggfej. Egyszer�en egy seggfej vagyok.
Nem tudhatja meg, hogy mit �rzek. Nem tudhatja meg, hogy berezeltem. Rohadtul berezeltem.
Azt k�v�nom, b�r tudna olvasni a gondolataimban. B�r �rezn� azt, amit �n. B�r meg�rten�, hogy milyen neh�z ez sz�momra. Hogy mindenn�l jobban szeretem �n is.
Most nem lehetek bunk�, vagy men�. Ahhoz t�ls�gosan �tl�t rajtam. Tudja, hogy mindez csak egy �lca, egy fal, mely elrejti az igazi k�v�ns�gomat. Billt.
Tudom, hogy sokszor voltam vele szem�t, �s sokszor ok n�lk�l v�gtam a fej�hez dolgokat. De meg kell �rtenie, nekem ez neh�z. Nagyon neh�z.
Neh�z n�znem, ahogy csal�dik bennem. Benn�nk. Neh�z n�znem, ahogy eltol mag�t�l, �s kil�p a szob�b�l. Meg akarok sz�lalni, ut�na menni, de nem megy. Olyan neh�z.

- H�, �reg, figyelsz te?
Georg hangja olyan a f�lemnek, mintha v�gigh�zn� valaki a k�rm�t a t�bl�n. Legsz�vesebben mind a k�t f�lemet befogn�m.
- R�d? Nem – mondom k�z�ny�sen. Isten �rizz, f�lre ne �rtsd, Georggal j� haverok vagyunk, f�leg, hogy t�bb �ve nap, mint nap l�tom. Csak �pp n�ha j� h�zni a m�sik agy�t.
- H�t, ha m�r r�m nem figyelsz, legal�bb Billre igen.
R� sem sand�tok, �gy is tudom, milyen fejet v�g. De megadom neki, amit akar.
- Igen, �sszeveszt�nk. Mi ebben a nagy dolog? Tal�n tilos? – k�rdem, mik�zben r� emelem a tekintetem. Furcsa �rz�s fog el, hogy a padl� p�szt�z�sa ut�n Georg fej�t kell p�szt�znom.
A k�rd�semre csak megvonja a v�ll�t �s a git�rj�val kezd b�tyk�l�dni. Hasznos seg�ts�g vagy te is…
�r�kig csak �l�k, �s ’j�tszok’ a git�ron, persze Georg lemond� s�hajt�sai k�zepette. A fejemhez v�gja, hogy ink�bb h�zzak el a k�zel�b�l, nem b�rja a bioritmusa, ahogy az �n negat�v energi�m k�rbekeringi �t. Itt t�prengtem el azon, hogy sok git�rom van, egyet ha �sszeverek a fej�n, az nem nagy k�r m�g.

Mire �szbe kapok, bes�t�tedik, �s alig vannak m�r a st�di�ban. Mindenki hazamegy, a szeretteihez, a szerelm�hez, a csal�dj�hoz. Engem pedig egy csal�dott testv�r v�r otthon. Lehet nem is v�r. Ut�l, akkor mi�rt v�rna r�m? Meg�rtem, hogy most nem akar l�tni. Tal�n jobban is tenn�m, ha nem menn�k haza.
- Francba… - morgom �s visszateszem a git�rt a tokj�ba. Georg m�r r�g lel�pett, azt mondta egyed�l hagy a s�lyos lelki �llapotommal, mert most magammal kell megvitatnom, hogy hogyan tov�bb. Lehet n�ha �rtelmes mondatok is kij�nnek a sz�j�n.
Kutyaugat�s sz�r�dik be kintr�l, �s p�r perc m�lva megjelenik Bill. Beviharzik a szob�ba, �s amint megl�t, megtorpan. Isten tudja mi�rt, de �gy �rzi mind a k�t l�bam, hogy egyenes �zemm�dba kell �ll�taniuk magukat.
Bill elford�tja a fej�t, �s r�m sem n�z, ker�li a szemkontaktust, mintha lepr�s lenn�k. Mondani akarok neki valamit, sok dolgot, de mind kifolyik az agyamb�l, ahogy n�zem �t.
- Bill… - sz�lok hozz�, �s hangosan megk�sz�r�l�m a torkom, majd megakadok. Ez eddig ok�, de hogyan tov�bb?
Mondjam meg neki, hogy tudom mekkora idi�ta elmebeteg �llat vagyok, �s sajn�lom? Vagy t�rdeljek le el�, �s k�ny�r�gjek a megbocs�t�s��rt?
Azt hiszem, a legjobb lenne, ha…
- M�g ma, ha lehet. – mondja h�v�s hangon, kiz�kkentve a gondolatomb�l.
Nem l�tok m�s lehet�s�get. Ha m�r �gyis �llok, veszem a f�radts�got, �s mell� l�pek. Tal�n furcs�nak k�ne �reznem, hogy ennyire k�zel enged mag�hoz, �s hogy �n is ezt teszem. Hagyom, hogy bel�m �gesse mag�t. Hi�ba, im�dom, ha f�j.
Ahogy k�zelebb ker�l�k hozz�, h�tr�lni kezd, eg�szen a falig. Mikor a h�ta neki�tk�zik a falnak k�rlelve n�z r�m, �s szinte seg�lyki�lt�sokat k�ld a szem�vel az ajt�nak. Mind hi�ba, a k�ts�gbees�se most nem �ll�t meg.
Teljesen nekinyom�dok, olyan k�zel simulok, hogy az ajkaink �ssze�rnek. Tudom, nem minden vit�ra ez a megold�s, de m�sk�pp nem tudom megoldani. M�sk�pp nem tudom elmondani neki.
- Szeretlek… - suttogom lassan, szinte tagoltan, �s pr�b�lok �gy a szem�be n�zni, hogy � elford�tja a fej�t. Erre azt�n r�m pillant, nyel egy nagyot, �s k�tely suhan �t az arc�n.
- Szeretlek – mondom �jra, most v�gre �gy, hogy l�thatom a gy�ny�r� barna szemeit. Furcsa �rz�s t�lt el, szinte rep�l�k, �s �szre sem veszem, de egy mosoly ter�l sz�t az arcomon.
Szeretem. Csak szeretem.
�t�lelem, �s olyan szorosan tartom a karjaim k�z�tt, hogy ne tudjon t�bbet elszabadulni. V�gigsim�tok az ajkaimmal a nyak�n, �s �rzem, hogy megremeg. Kapaszkodik bel�m, nehogy �sszeessen, �n pedig er�sen megtartom.
Akarom �t. Az �sszes ideges�t� tulajdons�g�val egy�tt, �gy, ahogy van. Akkor is, ha t�l �rzelg�s hozz�m k�pest, �s �lland�an hajtogatni fogja, hogy im�d. Elviselem, mert ezt akarom.
�t akarom. V�gre teljesen �t akarom.
- Att�l, hogy most kih�ztad magad a cs�v�b�l, m�g nem adom meg magam – ny�gi a f�lembe, de tudom, hogy csak b�ntet. Ha nem akarn�, nem �llna a farka.
Elfogadom a b�ntet�semet, meg�rdemlem. Csak ne hagyjon ott m�g egyszer egyed�l.

�s azt hiszem itt az id�, hogy elfogadjam.