6.rész

  2010.08.15. 08:41

- Izgulsz? – suttogta bele a fülembe. Kirázott a hideg, a maga pozitív módján és azt kívántam bárcsak így maradna ez örökre.
- Nagyon. – vallottam be mosolyogva és éreztem, hogy belepirulok.
- Rég voltál ilyen vörös. Többször kéne ezt kérdeznem?
- Többször akarsz elvenni feleségül?
- Nap, mint nap megtenném, ha te benne lennél!- húzott magához erősen, én pedig mélyet szippantottam a finom illatból, amit az egész teste árasztott.
- Nem unnánk meg egy idő után?
- Igaz… Meg nem lenne annyi ruha, ami tetszene is és jól állna nekünk.
- Nem tudnánk fizetni a sok kaját…
- Főleg amennyit a srácok zabálnak. Azt hiszem, akkor csak kettesben lennénk.
- És a tanúk?
- Mindig találsz valami bökkenőt – nevetett fel a homlokomat megcsókolva.
- Kár, hogy képtelenek voltunk tartani a fogadalmat…
- Melyiket? –ráncolta a homlokát, mire megsimogattam a hasát. – Oh, ja igen! De ha ettől jobban érzed magad több mint négy napja nem csináltuk.
- Pedig én ki akartam próbálni, hogy milyen lenne, ha egy hónap nélkülözés után feküdnénk le.
- Egy hónap sex nélkül… Nem vagy te egy kicsit merész?
- Ne aggódj, annyira azért nem bíztam magunkban – mosolyodtam el a befellegzett terven.
- Felkészültél az estére?
- Estére? Azt hittem a délutánra kell felkészülnöm.
- Délután csak a ceremónia lesz, kimondjuk az igent, de a banzáj csak este kezdődik. Van egy meglepetésem számodra. – húzta végig az ujját az államon, majd az ajkaimon.
- Semmi esélye, hogy most mondd el, igaz?
- Semmi – bólintott majd apró csókot lehelt az ajkamra.
- Annie! Mi tart ilyen sokáig? – hallottam Suzie kiabálását lentről.
- Mennem kell. Délután találkozunk. – búcsúztam el tőle, felálltam az ágyról és kilibbentem a szobából. A szívem hevesen vert. Délután már Frau Kaulitz leszek. Még az ujjaim is remegtek tőle.
- Siessünk, először fodrász, aztán tízkor kozmetikus, aztán ha akarsz, nálunk még lezuhanyozhatsz, végül pedig… Igen. – érzékenyült el Sophie, a munkatársnőm. Egyedül őt hívtam meg Jake mellett a munkából. Ők ketten voltak a barátaim ott.
- Fogsz sírni? – kérdezte Suzie már a kocsiban. Kivirult arccal nézett rám, majd újra az útra.
- Tuti biztos… Már most legszívesebben bőgnék, de nem tehetem. Nem állhatok az oltár elé vörös szemekkel.
- Meg pattanásosan – fűzte hozzá Sophie, mire megrázkódtam.
- Még csak ne is gondoljunk rá!
- Akkor ezennel meghirdetem a Pozitív Gondolkodást Egész Napra mozgalmat! Persze csupa nagybetűvel.
- PGEN? Nem is hangzik rosszul. Még lehet valami helyes srácot az ujjam köré csavarok este – kuncogott Suzie, és hátradobott hozzánk egy csomag gumicukrot.
- Nassolni való? És mi van, ha nem férek bele a ruhába? – sopánkodtam, mire mindketten forgatták a szemeiket.
- Ez a két falat már nem számít. Legalább nem fogsz kiájulni az igen kimondása előtt.
- Igaz… - bontottam fel a zacskót és kivettem egy darab sárga macit – Már csak azt remélem, hogy semmivel nem lesz gond. Ha ehetetlen lesz a kaja kétszeresen is elbőgöm magam. Ha szétszakad rajtam a ruha, akkor meg ki sem lépek a szobából. Kiszakadhat a ruhám? – néztem a lányokra félve, mire azok értetlen fejjel visszabámultak rám.
- Azt hittem ma csak pozitívan gondolkozunk. Nővérkém, felvilágosítanálak arról, hogy te most nagy erővel sugárzod magadból a negatív energiát. Tudod, ha pozitívan gondolkodsz, akkor ezt kéne mondanod: Ma minden rendben lesz, a ruhám gyönyörűen fog állni rajta, a kaja isteni lesz, Billel pedig este akkorát hancúrozunk, hogy még a falak is lebomlanak. – nyávogta a húgom, miközben próbálta az én hangomat utánozni és a kiejtésemet. Sophie-val hangosan felnevettünk és még egy macit megettünk.
- Tényleg végül hogy alakult az egy hónap nélküli sex?
- Sehogy… Azt hiszem öt nap után feladtuk – mosolyodtam el.
- Pedig én bíztam bennetek. Azt mondják, olyankor annyira elvesztik a fejüket a férfiak, hogy a védekezéssel sem foglalkoznak. Így fogannak meg a kisbabák.
- Gyerek? Nem igazán hiszem, hogy… - húztam el a számat, de Sophie közbevágott.
- Hidd el nekem, ha egy hónap után látjátok egymást újra meztelenül már annyira mindegy lesz, hogy most van-e gumi vagy nincs. Amúgy is házasok lesztek már addigra, akik általában az esküvő után családot alapítanak.
- De vannak, akik már esküvő előtt is megteszik! És gondolj bele: terhesen sokkal élvezetesebb a sex!
- Oké, lányok, sok szerencsét nektek hozzá. Mi még nem szeretnénk babát. Sőt, Bill közölte velem a kapcsolatunk elején, hogy bár családcentrikus a banda még mindig az első. Nekem pedig a munka. Majd ha akarunk gyereket, akkor lépünk.
- Uram-atyám – döbbent le Sophie, én viszont nem kommentáltam. Ahogy Suzie sem.
- Oké Annie, ez az utolsó esélyed. Most vagy soha? – parkolt le Suzie egy bolt előtt.
- Mit akarunk mi itt? – kérdeztem, mire mindketten huncutul mosolyogtak. Kilépve a járdára láttam, hogy egy fehérnemű bolt előtt álltunk meg. Férfi boxerek és tangák villogtak a kirakatban.
- Ó, jajj, ne! – fordultam el, két kezem közé temetve az arcom. Képtelen voltam visszatartani a nevetésemet.
- Most bemegyünk, és ha valamelyik srác éppen próbálna, akkor… Titok. – fogta meg a karom Suzie a bolt ajtaja felé húzva. Hagytam magam, a móka az kell mára.
Bent összesen három srác volt, kettő a barátnőjével – legalább nagyon annak tűnt, hiszen fogták egymás kezét. Suzie és Sophie így a harmadik fiút pécézte ki.
- Ő lesz a mai befutó! – suttogta Sophie a fülembe majd tolni kezdett a srác felé, aki épp a próbafülke ajtaját csukta be. – Annie, most vagy soha?
- Ha nagyon muszáj… - nyögtem elhalóan, mire két centivel az ajtó előtt Suzie és Sophie kinyitotta az ajtót a szemem elé tárva a látványt. Szépen kidolgozott izmok, nem túl sok, de épp elég, hogy a strandon feszítve mutogathassa magát.
Alul pedig…
- Na jó, ő az enyém! – kacagott fel mellettem Sophie, a srác pedig kétkedve bámult ránk. Még csak nem is akarta takargatni magát. Az önbizalmával bizony semmi gond nem volt.
- Hölgyek, megtudhatnám, mi folyik itt? – kérdezte fenn hangon az eladó, mi pedig megszeppenve, majd sikítva az izgalomtól rohantunk ki az ajtón. Kint szapora léptekkel pattantunk be a kocsiba, Suzie pedig még mindig nevetve hajtott el a fodrászhoz.
- Beteg bagázs… - nevettem én is levegő után kapva.
- Most mondd, hogy nem volt jó! És láttátok! Anyám borogass! Kár, hogy nem kértük el a telefonszámát.
- Már ne haragudj, de itt egyedül nekem van szükségem pasira, drágám – mondta Suzie, mire Sophie csak legyintett.
- Ha ennyire akarod, a tiéd lehet.
- Köszönöm!

***

Még egyszer utoljára végig néztem magamon a tükörben. Tökéletes – gondoltam, apa pedig már várt az ajtóban. Bólintottam, majd belekaroltam.
- Akkor induljunk.
- Jól megfontoltad, kincsem?
- Apa, kérlek. Ő a mindenem. Szeretem. Ennyi.
- Rendben, édes. Ez az apák dolga – vigyázni a kicsi lányukra!
- Már nem vagyok annyira kicsi.
- De én ezt szeretném hinni – mosolyodott el kedvesen, majd elindult az oldalán velem.
Ahogy beléptem a templomba csak egy valakit láttam: Billt. Ott állt, csodásan, én pedig majd’ elsírtam magam az ő tökéletességén. Sokkalta szebb volt, mint én. Rám mosolygott, én pedig vissza rá. Attól a pillanattól kezdve csak mi léteztünk. Megpusziltam apát, mikor Billhez értünk, belesuttogta a fülembe, hogy milyen gyönyörű vagyok, Billt pedig megfenyegette, hogy megöli, ha nemet mer mondani. Egy másodpercre megrémültem, hogy komolyan gondolja, majd elmosolyodott ő is. Micsoda család.
A pap beszéde túl hosszúnak tűnt, Billel állandóan egymásra sandítottunk és nagyokat mosolyogtunk. Miután végre kimondtuk az igent, felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt és a fogadalmunkat is elmondtuk már csak egy dolog választott el minket.
- Megcsókolhatja a mennyasszonyt! – mondta a pap, mire Bill habozás nélkül magához húzott és amilyen édesen csak tudott megcsókolt.
Mikor már javában folyt a lagzi Bill megfogta a kezem és kihúzott a teremből.
- Hova viszel? – nevettem fel
- Emlékszel, hogy úgy volt semmi nászút? – állt meg mosolyogva
- Persze.
- Meggondoltam magam. – vonta meg a vállát kacagva, majd tovább húzott. Ahogy kiértünk a területről egy helikopter várt minket.
- Csak így? El sem köszönünk?
- Mindenkinek hagytam egy cetlit a tervemről, ne aggódj, nem fognak haragudni – ölelt meg kedvesen, én pedig bólintottam.
Mikor már több ideje repültünk kibukott belőlem a kérdés:
- És azt szabad tudnom, hogy hova megyünk?
- A kedvenc helyedre.
- Több kedvenc helyem is van.
- Igen – bólintott nevetve – De melyik a legkedvencebb, amiről áradozni szoktál?
- Bill… Na neee! Nem mondod? – sikítottam fel és megöleltem.
  - Tokió, vigyázz, jön Annie! – kuncogott édesen, mire megcsókoltam.