Az �tterem gy�ren megvil�g�tott sark�ban �ltem �s t�prengtem, forgattam a szemem �s f�lpercenk�nt az �r�mra pislantottam. K�sik. K�snek.
Az ajt� kiny�lt, a sz�lcseng�, amit igaz�b�l jelz�cseng�nek haszn�ltak vis�tani kezdett, ahogy bel�pett valaki a szerelmeseknek fel�ll�tott sz�vecske szobrok k�z�tt. Suzie aranysz�ke haja meglebbent a kl�m�t�l, ami mellett elhaladt, nekem pedig �jra r� kellett d�bbennem, mennyire �tlagos vagyok az � sz�ps�ge mellett. M�g az �tlagosn�l is rosszabb. Egy semmi.
- H�! – intett a kez�vel fel�m, mire �n is �dv�z�ltem, de azt a hatalmas mosolyt, ami az arc�n ter�lt sz�t eg�szen a f�l�ig k�ptelen voltam ut�nozni. � �r�lt, �n meg s�r�g�rcs�t kaptam majdnem.
- M�r csak anya hi�nyzik. M�g j�, hogy pontos… - kopogtattam a k�rm�met az asztal m�anyag tetej�n. Legsz�vesebben hazarohantam volna, egy cs�ppnyi kedvem nem volt ehhez a hercehurc�hoz.
- Megint negat�v vagy! – sz�lt r�m Suzie csilingel� hanggal – �gyis elj�n, �n tudom.
- De j� m�r neked…
- Te nem hiszel neki, igaz?
- Azok ut�n, amit tett? K�ne? – n�ztem r� unott arccal, mire megr�zta a fej�t.
- �n hiszem, hogy az emberek k�pesek megv�ltozni, rosszb�l j�ra, ahogy ford�tva is igaz ez a t�ny. Sajn�lattal l�tom, hogy benned egy szikra hit sincs – ny�jtotta ki a nyelv�t �s megcs�pte a k�zfejemet. Elh�ztam a kezem �s l�ttam, ahogy a cs�p�s�nek a helye egyre csak pirosodik, m�g �t nem v�ltozik lila foltt�.
- Megint magyar�zkodhatok a munk�ban, hogy nem vertek meg, csak a kish�gomnak t�l sok er� jutott.
- Gondolj bele, milyen borzalmas lenne, ha t�nyleg megvern�lek! – cs�pett a kezembe �jra, �s �jra. V�g�l meguntam a j�t�kot �s elraktam az asztal al� a kezeimet.
- Iszol valamit? – k�rdeztem az asztalra kirakott �tlapot f�rk�szve. Valami �t�s k�ne, amit�l hamar be lehet �llni �s nem ker�l sokba…
- Csak vizet. Sz�nsavmenteset, l�gyszi! – h�zta el a sz�j�t
- Milyen kis finny�s lett�l – d�bbentem le, hiszen ezel�tt b�rmit megivott, amit el� raktunk.
- Vigy�zok az alakomra.
- Ahha… Sz�val te is divatmajom lett�l! – kacsintottam r� viccesen mire felmutatta a sz�pen kilakozott k�z�ps� ujj�t, amin egy hatalmas nagy gy�m�ntfoglalat� gy�r� d�szelgett. – M�g mindig hordod?
- Sz�p. �s am�gy is… Az egyetlen aj�nd�kom, amit egy olyan embert�l kaptam, aki szeretett.
- �n is szeretlek �s t�lem is kapt�l aj�nd�kot – t�bbet, mint t�le!
- Igen, de ez m�s.
- M�s?
- Nem z�rhatn�nk le ezt a t�m�t? Szomjas vagyok! – h�zta ki mag�t kem�nyen �s a pult fel� intett – Helyes a pinc�rsr�c. Megkaphatom?
- Hamarosan �gyis feles�g leszek, sz�val viheted.
- Mi?! – sik�totta olyan hanger�vel, hogy meg kellett kapaszkodnom az asztallap sz�l�ben, nehogy eld�ljek. – Ja, t�nyleg! – mosolyodott el nyugodtan, ahogy esz�be jutott a tegnapi besz�lget�s�nk �s k�zelebb �lt szem�gyre v�ve az �sszes ujjamat a bal kezemen. Mikor megtal�lta a visszafogott arany gy�r�t, a k�r alak� gy�m�ntot, melynek n�gy oldal�n kisebb gy�m�ntok voltak, az oldal�n a gy�r�nek apr�bb k�vecsk�k halkan fels�hajtott.
- Te j� �g! Ezt el sem hiszem! A n�v�rem f�rjhez megy! – h�zta az ujjamat olyan k�zel a szem�hez, hogy a legkisebb k�veket is �szrevegye. L�ttam a szem�ben visszacsillanni a k�veket, ami valami hihetetlen sz�ps�get adott a z�ldes barna szem�nek.
- M�g nem is mes�lted, hogy hogyan. �s milyen volt? F�lt�l? Egyb�l v�laszolt�l? S�rt�l is? Ugye any�nak is elmondod? – n�zett r�m moh�n, �s l�ttam, hogy legsz�vesebben � is felvenn�.
- P�r napja t�rt�nt m�g csak, �s nem leszek annyira buta, hogy elmondjam neki. Majd… Egyszer.
- Ez az �n l�nyom. Az igazi Annie, aki m�g mindig k�ptelen megbocs�tani az �desanyj�nak. – hallottam anya hangj�t eg�szen k�zelr�l, amit�l a hideg v�gigfutkosott a h�tamon.
- Anya! – ki�ltotta Suzie boldogan, fel�llt �s olyan er�sen �lelte meg any�t, hogy f�l� volt �sszet�ri valamelyik csontj�t. Amit persze �n egy�ltal�n nem b�ntam volna.
- �s te Annie, m�r meg sem �lelsz? – n�zett r�m anya fentr�l, valahonnan, fogalmam sincs merr�l, mert k�ptelen voltam megl�tni, olyan magas volt az eg�ja.
- Szeretek �lni. – mosolyogtam r� neg�desen, mire b�lintott �s le�lt, Suzie pedig izgatottan k�vette �t.
- Hogy vannak az �n l�nyaim? – n�zett r�nk anya, mosolyogva, hidegen.
- Nem t�rhetn�nk a l�nyegre… anya? Sietnem kell.
- Rendben. Ahogy szeretn�d, Annie. Gondolom, mind a kett�t�ket �rdekli, hogy mi�rt vagyok itt, pont most.
- De ugye nincs semmi baj? – v�gott k�zbe Suzie remeg� ujjakkal. El sem tudtam k�pzelni, mi gyakorolhat r� ekkora hat�st, hogy remegjenek az ujjai. Sosem l�ttam remegni, kiskorunkban is mindig � volt az er�sebb f�l, pedig nekem kellett volna p�ld�t mutatnom. De helyette csak a beszaris�gomat l�tta.
- �jra f�rjhez m�sz? – tettem fel a k�nyes k�rd�st, amit mindannyian pr�b�ltunk elker�lni. Nekem viszont fogyt�n volt a t�relmem. Ha anya a k�zelemben volt nyugtalans�g fogott el, �s d�h�s voltam. Tal�n magamra, de ink�bb r�.
- Nem – mondta hat�rozottan r�m n�zve, majd a szalv�t�kkal babr�lt, mire m�ly leveg�t vett �s kimondta: - Az orvosok diagnosztiz�ltak… valamit.
- Valamit? – kerekedett el Suzie szeme
- Daganatot. M�g nem tudj�k, hogy j�indulat� �s felsz�v�dik mag�t�l vagy…
- Vagy? – d�ltem el�re a sz�kben anya arc�t n�zve. Ha jobban szem�gyre vettem az arca beesett volt, a szemei v�r�sek. Beteg volt.
- M�g lesz p�r vizsg�lat, amin t�l kell esnem, ez�rt is j�ttem ide. Itt vannak a legjobb orvosok, de ha m�gis �gy ad�dna, hogy rosszindulat�, szeretn�m, hogy tudj�tok, hogy mindent r�tok hagyok!
- Anya, k�rlek, �llj le! – �lelte meg szorosan Suzie any�t, �s p�r m�sodpercen bel�l mind a ketten b�gni kezdtek.
- Mennem kell. – �lltam fel k�sz�n�s n�lk�l. Az egyetlen, ami abban a pillanatban fontos volt, hogy min�l hamarabb kijussak az �tteremb�l. Az eg�sz hely fojtogatott, �s felfordult a gyomrom t�le. Rossznak �reztem magam, aki m�g arra sem k�pes, hogy valami �rzelmet tan�s�tson, ha az anyja k�zli, hogy lehet meghal. Nem akartam azon agyalni, hogy mit�l lettem ilyen szem�t az any�mmal �s Suzie-val szemben, mert tudtam, hogy abb�l �jra csak egy hatalmas nagy veszeked�s lenne a v�ge, amiben biztos kijelenten�m, hogy engem bizony t�k�letesen hidegen hagy any�m �llapota.
A magassark�m monoton kopog�sa riasztott fel a s�t�ts�gb�l, ami az agyamra sz�llt, �s amib�l egy tapodtat sem b�rtam mozdulni. A v�ros sz�l�n �lltam, a semmi k�zep�n, a t�bla jelz�se szerint �pp a v�roshat�r v�g�n toporogtam. Kocsim a belv�rosban, �letem sz�tesve, a szemem pedig sz�raz – ahogy a torkom is. �s f�ztam is. Egyetlen es�lyt l�ttam m�r csak, felh�vni Billt, vagy b�rkit, csak j�jj�n �rtem valaki, mert meghalok, ha csak egy m�sodpercre is �jra azon kezdek el gondolkozni, hogy mi�rt vagyok ennyire �rz�ketlen.
A t�sk�mban kotor�sztam, mikor egy aut� haladt el mellettem �s r�m dud�lt. Meg�llt bennem az �t� �s a legrosszabbra gondoltam… a nap megkoron�z�sa lenne, ha valami szadista fasz m�g r�m is nyomulna, vagy m�g ann�l t�bbet is tenne…
- H� kisl�ny! Ilyenkor ilyen rossz helyen? – sz�llt ki a kocsib�l Jake csib�szes mosolyt k�ldve fel�m – Csak nem vil�gg� akart�l menni?
- Valami olyasmi. Haza tudn�l vinni? – k�rdeztem rem�nykedve, hogy nem akar itt hagyni.
- Persze, sz�llj be! – paskolta meg a kocsi tetej�t �s kinyitotta az any�s�l�s fel�li ajt�t.
- K�szi! – h�l�lkodtam nem t�l meggy�z�en, de elviselhet�en.
- Majd megk�sz�n�d otthon. – mosolygott, ahogy � is besz�llt �s bek�t�tte a biztons�gi �v�t. – �s pontosan mi is vitt r�, hogy elsz�kj innen?
- Huh. Kicsit hossz� t�rt�net.
- Van id�nk! – kopogtatta meg a m�szerfalon l�v� �r�t. Hat �ra tizennyolc percet jelzett ki. M�r ennyi lenne? Hol a francba bandukoltam �n, hogy a f�l napot ell�gtam?
- Az any�m… Itt van. �s beteg, lehet meghal, �n pedig a nagy semmit �rzem. Egy hatalmas nagy �rt, valahol a bord�im k�z�tt, de semmi m�st. Tudom, hogy ez mekkora szem�ts�g t�lem, �s hogy a pokolban k�ne el�gnem emiatt, �s v�llalom is! �n vagyok a legrosszabb l�ny a vil�gon, akit csak fel lehet nevelni! Tiszteletlen �s… - egy leveg�v�telre hadartam el az eg�szet, �gy �reztem, ha nem adom ki magamb�l bele�r�l�k. De befejezni m�r k�ptelen voltam. Jake t�relmesen v�rt, majd halkan megk�sz�r�lte a tork�t.
- Nem semmi… �s most ez�rt vagy ennyire zaklatott?
- Nem el�g? – d�bbentem le, m�g az �llam is leesett.
- �, dehogynem! – nevetett fel, mire valami melegs�get �reztem a mellkasomban. Eddig csak a saj�t hangomat hallottam, �s az is frusztr�lt volt. Jake nevet�se viszont �letvid�m �s szeretettel teli volt.
- Akkora h�lye vagyok…
- Nem vagy az! Csup�n… lelki s�r�lt. A kett� nem ugyanaz. – n�zett r�m kedvesen, majd azonnal visszafordult az �tra. – Haza vigyelek egyenesen?
- Igen. Szeretn�k v�gre otthon lenni.

***

Miut�n Jake-kel elv�ltak az �tjaink – vagyis t�m�rdek k�sz�n�m k�zepette v�gre kisz�lltam a kocsib�l – futva tettem meg azt a kis r�vid t�vot, ami m�g elv�lasztott a bej�ratt�l a h�zig. A kulcscsom�t k�nnyen kikapartam a t�sk�b�l majd egy ford�t�ssal m�r bent is voltam a h�zban. Hangos kiab�l�sok, r�h�g�sek, �s t�ny�rcs�r�mp�l�sek k�sztak el az ajt�ig. Ledobtam a t�sk�m, a kab�tom �s rohantam be az el�szob�ba.
- Hah�! – �dv�z�ltem a kisebb csapatot, ami �sszegy�lt a kanap�n�l.
- Annie, v�gre! Hol volt�l? – �llt fel Bill a kezem ut�n kapva �s szorosan �t�lelt – Tudod, hogy agg�dtam? – fogta az arcomat a k�t keze k�z�.
- Ne haragudj. Elb�kl�sztam egy kicsit… - h�ztam el a sz�mat, mire megcs�kolt.
- �jajj, ne itt, fiatalok! – sz�lt k�zbe Tom r�h�gve.
- Ha nem tetszik, megtal�lhatod az ajt�mat, mert ugye ez itt az �n h�zam! – fordult h�tra Bill, mire egy adag s�lt krumpli rep�lt fel�nk.
- Mi van itt egy�bk�nt? – k�rdeztem mosolyogva a band�ra n�zve, majd a TV k�perny�j�re… foci. – �, te j� �g… - morogtam halkan, mire Bill felnevetett.
- Ne agg�dj, kitakar�tunk magunk ut�n.
- Nagyon agg�dhatt�l, ha mindenki ide�z�nl�tt focit n�zni. – pislantottam �jra a TV-re – a b�r� �pp s�rga lapot mutatott fel az el�tte szitkoz�d� focist�ra.
- Nem tehettem semmit! – tette fel a k�t kez�t v�dekez�en – R�gtam a sz�m, hogy hol vagy, mire a sr�cok idej�ttek �s egyre csak t�bben lett�nk. H�vtalak vagy ezerszer, de a telefont nem vetted fel.
- Upsz… - h�ztam be a nyakam. Nem eml�keztem, hogy ak�rcsak egyszer is megcs�rrent volna a mobilom.
- T�nyleg agg�dtam – mondta halkan, v�gigsimogatva az orr�val az ajkaimat majd az orromat.
- Buta vagyok, ne haragudj… - ny�gtem halkan, ahogy az ajka hozz��rt az eny�mhez.
- Jesszus t�nyleg menjetek szob�ra! – ny�vogott Tom �jabb adag s�lt krumpli ut�n ny�lva.