Tudtam, hogy mi történhet alig négy kilométerrel arrébb. Valószínűleg Sebastian már a harmincadik üzenetet hagyja a kikapcsolt telefonomon, hátha majd végre lesz annyi eszem, hogy bekapcsoljam, és visszahívjam őt.
De nem akartam. Minden olyan szép volt. Tudtam, hogy anya is a haját tépi az idegtől, nem tudva semmit sem a lányáról. De ha Bill szemeit láttam magam előtt, már nem számított semmi sem. Ha kéri, képes lettem volna elhagyni érte mindent és mindenkit. Még Sebastiant is.
Viszont ha átfutott az agyamon hogy ő semmit sem tud az én életemről a gyomrom görcsbe rándult, és hányinger kerülgetett a saját hazugságaim miatt.
-Nem lesz gond, hogy velem jössz?
-Nem, dehogy! – vágtam rá talán túl hamar. Kétkedve nézett rám, összehúzott szemöldökkel.
-Tuti?
-Hazudnék én neked? – csúszott ki a számon, meg is bánva. Most is épp azt teszem!
-Ahogy érzem, nem. – mosolyodott el, majd összecipzározta a bőröndjét – Visszamenjünk hozzád, hogy becsomagolj magadnak?
A vér is megfagyott az ereimben. Hát persze. Semmi sem lehet olyan egyszerű és tökéletes, mint ahogy én azt szeretném. Elrontottam.
-Nem kell. Majd veszek ott ruhát!
-De… biztos vagy ebben? – kérdezte megütközve. Két perc alatt másodjára éreztem, hogy mozog a léc a lábam alatt.
-Persze! Rám férne egy kis vásárlás! – tapsoltam kitörő örömmel. Biztosítottam magam, hogy akár színésznőnek is elmehetnék, olyan jól játszom magam.
-Ahogy érzed! De akkor készülődj! Mindjárt jövök. – hadarta az ajtóhoz lépve
-Igenis uram! – mosolyogtam még egyet, majd az ajtó becsukódott a mosolyom pedig tovaszállt átadva helyét a pityergésnek.
Össze kellett magam szednem. Nem mehettem csak úgy el! Képtelen lettem volna! De… nem mertem semmit sem tenni. Csak hagyni, hogy megtörténjen, aminek kell…
-Hé, Lisa! – nyitott be kopogás nélkül Tom, esélyt sem adva nekem, hogy a könnyeimet letöröljem – Te sírsz?
-Nem, csak…
-Csak sírsz. Nekem akarsz hazudni?
-Azt minek tenném? Lenne értelme?
-Nem, mégis megteszed! Lisa, szerintem inkább ne gyere! – ült le mellém rám sem pillantva.
-Mi? Miért?
-Mindketten tudjuk, hogy vaj van a füled mögött!
-Nem tudom, miről beszélsz! – néztem rá közömbösen, ő pedig végre viszonozta az enyémet. Több percig ülhettünk így, meg sem szólalva, mire elmosolyodott és elfordította a fejét.
-Lisa, Lisa, Lisa… te sosem voltál képes jól hazudni! – mosolygott még mindig tovább, önfeledten.
-Tom, ne próbáld már rám erőltetni a marhaságodat, hogy aztán megtörve, sírva nyögjem ki amit hallani akarsz!
-Miket beszélsz? Lisa, egyet mondok! – nézett rám újra, mérgesen.
-És ugyan mit?
-Nem ajánlom, hogy megbántsd az öcsémet! Fogalmam sincs, mit rejtegetsz ennyire, de kiderítem!
-Ugyan Tom, csak nem nyomozósdit akarsz játszani? Mi vagy te, ovis?
-Ne gúnyolódj Lisa! Eddig bírtalak, ne most akard, hogy megutáljalak!
-Ne verd rám akkor, hogy hazudok! Nincs semmi, amit tudnod kéne!
-Ha tényleg nincs mit titkolnod, akkor biztos szívesen mesélsz arról a férfiról, aki minden reggel veled együtt, kézen fogva jön ki a lakásodból!
-Hogy… hogy mi van?
Vége. Hát akkor most kell elmennem. Szép volt. De mennem kell. Tehát Tom rájött. Talán jobb most. Nem szabad tovább húznom. Nincs értelme.
-Lisa… kérlek, menj el! – nézett rám már-már szomorú szemekkel
-Tom én…
-Ne nekem magyarázkodj! Csak tedd meg azt az egy szívességet, hogy elhúzol az öcsém életéből, de végleg!
-Nem, te ezt nem érted!
-Ugyan mit? – állt fel, megemelve a hangját is – Azt hogy beeteted az öcsémet? Mit nem értek ezen?
-Csak… hallgass meg! Szeretem, érted szeretem őt!
-Ó, csak nem Billről beszélünk most? Vagy talán a másik pasidról? Mert tudod elvesztettem a fonalat!
-Nézd… figyelj csak egy kicsit, oké? Az a pasi… ő már nem számít! Csak Bill!
-Nahát most csak Bill, aztán ha visszajöttünk megint csak a másik, mi? Ki ő, Lisa?
-Nem számít!
-De számít! – csapott az asztalra idegesen
-Jézusom lehallatszódik a veszekedésetek! Megőrültetek? – vágott közbe Bill – Mégis mi a jó franc folyik itt?
-Elmeséljem, vagy inkább te szeretnéd kicsi Lisa? Végül is az ártatlan arcocskádhoz nem illene az ilyen csúnya vallomás!
-Tom, fogd már be! – sziszegtem és éreztem, hogy az arcom tűzpiros.
-Hát ha nem, akkor nem! A pici Lisa-nak van egy másik pasija is! Jaj vagy nem mondta?