Felnőttesen kell gondolkodnom! Nem veszthetem el az eszem! Mély levegő be, lassan ki. Összeszedem magam, és nyugodtan, kiegyensúlyozottan fogok továbblépni.
Megfogtam a törölközőt, magam köré csavartam, a tükörbe néztem, mélyen a saját szemembe, és rájöttem hogy ez már nem az, ami volt. Minden megváltozott. Még én is.
-Bemehetek? – kopogott halkan Sebastian. Lesütöttem a szememet, egy halk igen keretén belül.
-Minden rendben?
-Nem, azt hiszem már nem.

***

A kocsi motorja csöndesen zúgott, a leeresztett ablakon keresztül pedig a hajam ide-oda szállingózott a szél miatt.
Tudtam merre tartok, és tudtam, mit is mondtam igazán Sebastiannak mielőtt elindultam volna. Képes voltam hazudni, pont neki. És még magamnak is.
Csak egy kis időt akartam. Felfogni mit tettem, mit kéne tennem, és hogy hogyan hozhatnám rendbe az életemet.
A telefonom kijelzője villogott, rejtett számot mutatva. Vonakodva nyúltam utána, lassan megnyomva a zöld telefon jelet.
-Igen?
-Lisa Cafferty?
-Igen.
-Az a Lisa Cafferty?
-Attól függ, melyikre gondol.
-Arra, aki elcsavarta az öcsém fejét újra, és most a miatt szenved.
-Azt hiszem akkor félretárcsázott.
-Nem, pont téged kereslek Lisa. Lenne egy kis megbeszélnivalónk.
-Valóban Tom? És ugyan mi?
-Te… meg mondjuk az öcsém. Elég indok a találkára?
-Azt hiszem túl sok is…

***

Csöndben ültünk egymás mellett. Nem néztem rá, féltem a reakciójától. Vagy talán a tekintetétől, ami dühtől izzott.
-Elcsesztem tudom!
-Ne tőlem kérj bocsánatot! – szólt rám morgó hangon, amitől újra behúztam fülem-farkam. A padlót néztem, és számoltam a perceket, amik évezredeknek tűntek.
-Meg sem kérded szerintem mit kéne tenned? – húzta fel a szemöldökét, mire feleszméltem, hogy igenis érdekli a kapcsolatom jövője.
-Szerinted mit kéne tennem?
-Hagyd ott. Ennyi. Mi mást mondhatnék? Lisa… melyiket szereted igazán?
-Ez nem ilyen könnyű!
-És ha válaszút elé kerülsz? Kit választasz? Bill vagy Sebastian?
-Ez… még nem tudom! Mindkettőjüket szeretem… túlságosan is…
Az összes erőm elfogyott, a fotel túl nagynak tűnt, szinte elsüppedtem benne. A könnyeim túl hamar törtek felszínre, túl könnyedén, meg sem várva a végét.
-Lisa, miért mentél egyáltalán bele ebbe? Most megóvhattad volna magadat és Billt is ettől! Nem beszélve Sebastian-ról aki erről gondolom mit sem tud! Mégis mit hittél? Hogy csak úgy összefekszel azzal a jöttmenttel, aztán minden megy tovább?
-Anya képes vagyok én is felfogni a helyzet komolyságát! Nem kell kioktatnod ahhoz, hogy tudjam, rosszul cselekedtem! És megoldom egyedül is, ha kell!
Felkaptam a táskámat, megköszöntem hogy meghallgatott, és mit sem segített majd az ajtó hangosan csapódott be utánam.
Idegesen kutattam a táskámban a slusszkulcs, de leginkább a telefonom után, felhívva az utolsó fogadott hívót.
-Szia. Oké, benne vagyok. Hol és mikor?