Nem akartam elveszteni a fejemet. Az ital t�l er�s volt, az es� az ablakot verte, Bill szemei pedig minden m�sodpercben egyre jobban csillogtak.
Pr�b�ltam meg�rteni a k�zmozdulat�t, megfejteni a szem�b�l �rad� t�zet �s a saj�t gondolataimat.
-Azt hiszem ink�bb megyek… �gy is el�g vizet kavartam!
A poh�r az �vegasztalon cs�rrent, �n pedig t�l hirtelen �lltam. A fejem elnehez�lt, a szemem el�tt minden elhom�lyosult �s a l�bam egy pillanatra megrogyott.
-Lisa, j�l vagy?
Bill agg�d� arc�t l�ttam alig p�r millim�terre a saj�tomt�l.
-Aha… azt hiszem… - ny�gtem alig hallhat�an az ajkaira f�kusz�lva.
Ha most megk�rdezn� megcs�kolhatna-e a bels� hangom meg�ll�tana, de a szemei csillog�sa egyre lehalk�tott�k a morg� hangot, feler�s�tve a m�sikat. Egy buja, t�zes hangot.
-Biztos? Csak mert szerintem itt k�ne maradnod. Kint m�g mindig esik…
Esik. Nem baj. Lehet arra van sz�ks�gem. Hideg es�cseppekre hogy r� is j�jjek mi a baj velem. Mi�rt vagyok ilyen gyenge, ha Bill van mellettem.
-Igen, igazad van. Teljesen h�lyes�g lenne kimenni az es�be…
-Aludj itt! – v�gta r�, eleresztve egy apr� mosolyt. A szemei magabiztoss�got t�kr�ztek, �s f�lelmet is egyben.
-Ezt akarod? – bukott ki bel�lem a k�rd�s. Az arcom �gett, ahogy a saj�t h�lyes�gem visszacsengett a fejemben.
-Ha te is…
persze hogy akarom! – gondoltam, b�r hi�ba. Nem mertem r� n�zni, �s szerencs�tlen tininek �reztem magam mellette.
-Ok�… - ny�gtem ki v�g�l, �s �jra a poharat szor�tottam az ujjaim k�z�tt.
-Lisa?
-Igen?
-Lisa, Lisa, Lisa… - mormolta halkan mire el�rte, hogy r� n�zzek. Hatalmas vigyor �lt ki az arc�n. A keze elindult az arcom fel�, �s kedvesen megsimogatt�k az arcomat.
-Att�l f�lek, hogy valami rosszat fogok tenni…
-Milyen rosszat? – n�zett k�v�ncsian, de a mosoly m�g mindig nem t�nt el az arc�r�l. �s nem is akartam, hogy miattam szertefoszoljon az a boldogs�g, ami a tekintet�b�l �radt.
-Csak figyelj… - suttogtam, a poh�r az asztalon landolt, a kezem a combj�n pihent tov�bb, fel-le simogatva azt.
-Ebbe nem l�tok semmi kivetni val�t… - b�gta m�r majdnem az ajkaimnak. Az orra j�tszadozott a sz�mmal, az orrommal, t�relmetlenebb� t�ve engem.
A kezem elindult, fel, am�g nem tal�l valami akad�lyt. Az ujjaim bele�tk�ztek valamibe, az ajkaink egybeforrtak, �s �reztem, ahogy a nyelve �rz�kien betolakszik.
Az volt az �rz�sem hogy megs�ket�ltem, �s hogy a szememet soha t�bb� nem b�rom kinyitni. Pedig l�tni akartam. Minden m�sodpercben. �jra �s �jra �s �jra. Ha pedig r�n�zhettem, ak�r csak egy pillanatra is, minden k�d�s volt, �s nem l�ttam tiszt�n. Egy f�tyol eltakarta a vil�got el�lem.
K�ptelen voltam elvenni a kezemet, vagy megmozd�tani. Lefagytam, �s Bill ezt ki is haszn�lta. A hatalmas kanap� akkor el�sz�r t�nt hihetetlen k�nyelmesnek. V�gig fektetve v�gre magamhoz b�rtam h�zni, �s ott �rinteni, ahol eddig nem tudtam.

***

Mocorg�sra �bredtem. Forr� leheletet �reztem, apr� szor�t�st, �s �des simogat�st.
-Mond, hogy nincs reggel… - ny�sz�r�gtem, a szor�t�s pedig er�sebb lett.
-J� reggelt Csipker�zsika. – suttogta egy puszit nyomva a homlokomra.
-Mond, hogy nincs reggel Bill… k�rlek! – ny�gtem �jra.
-Mi a baj a reggellel?
-Az, hogy mennem kell…