�szint�n, sz�vb�l sajn�ltam, hogy a sz�leim megvetik az alkoholt.
-Sebastian mi is a foglalkoz�sod?
-M�rn�knek k�sz�ltem, b�r a f�z�s mindig jobban ment, mint a rajzol�s. – nevetett fel Sebastian mellettem, ahogy g�rcs�sen szorongattam a kez�t.
-Ha nem engedsz a markol�sodb�l, a v�g�n le kell v�gni a kezem… - suttogta alig hallhat�an, kuncog� hangon.
-�s mikor h�zasodtok �ssze?
Apa kedvess�ge egy pillanat alatt v�lt k�dd�. Lerakta a vill�t a t�ny�rj�ra �s r�m n�zett.
-Mi… Sebastian…
-�n zsid� vall�sban n�ttem fel, �gy az id�pont m�g nincs kit�zve.
-Tarts�tok meg itt!
-Mi?! – �multam el
-Ez igaz�n kedves, de m�r eltervezt�k, hogy a sz�leim telk�n kel�nk egybe.
-Lisa, ezt m�g eddig mi�rt nem eml�tetted meg? – n�zett r�m anya szomor�an
-Nem is tudom… csal�di von�s lehet, hogy mindent eltitkolunk egym�s el�tt!
Lassan ap�ra sand�tottam, akinek az arcizmai egy pillanatra megr�ndultak, a szemei vill�mokat sz�rtak �s pr�b�lt fesztelen�l mosolyogni egyet.
-Igen, hidd el Lisa �r�k�lted ezt a tulajdons�got t�lem! Mert ha j�l tudom Sebastian egy sz�t sem tud arr�l, hogy te ma is tal�lkozt�l egy f�rfival, akit mellesleg senki sem ismer!
A be�ll� cs�ndben minden szem az �n arcomat f�rk�szte. Apa pedig kiel�g�lten ter�lt el a sz�k�ben. �sszezavarodottan n�ztem any�ra, majd Sebastianra. Az ut�bbi arc�n pedig m�rhetetlen csal�dotts�g l�tsz�dott.
-Lisa? Mondj m�r valamit! – emelte fel a hangj�t anya, �s m�r v�rtam a pofont, ami visszah�z a f�ldre, mintha �jra 16 �ves lenn�k.
Az agyamban megannyi �tlet cik�zott, de egyik sem t�nt igazi kib�v�nak. M�g az is megfordult a fejemben hogy elmondom az igazat. Hiszen azzal lenne a legk�nnyebb. Csak megittunk egy�tt egy italt, �s elbesz�lgett�nk. Semmi nem t�rt�nt. De akkor mi�rt �reztem m�gis b�ntudatot, ahogy kinyitottam a sz�mat?
-Csak egy r�gi ismer�s�mmel tal�lkoztunk. Ennyi.
-Ha te mondod biztos �gy van. – vont v�llat apa – Sebastian pedig persze teljesen megb�zik benned, ahogy annak lennie kell! De… mondom neked valamit fiam!
Apa el�red�lt a sz�k�n, az asztalra k�ny�k�lt �s komoly arckifejez�ssel n�zett Sebastianra. A r�m�let fogott el, ha r� n�ztem. Mintha csak t�nkre akarta volna tenni, ami k�zt�nk van Sebastiannal.
-Sose, sose b�zz egy n�ben sem! Csak �tvernek, megcsalnak, kihaszn�lnak!
-Azt hittem ez ford�tva szokott lenni! – v�gtam k�zbe d�ht�l fujtatva.
-Sosem csaltam meg any�dat! De tal�n k�rdezz�k meg ford�tott helyzetben is �gy volt? – n�zett sz�r�s szemmel any�ra, aki k�nnybe l�badt szemekkel, visszafojtott l�legzettel figyelt engem.
-Anya… mi… mi van?
-Lisa kicsim… nem tehettem m�st! – t�rt ki bel�le a s�r�s
-Nem tehett�l m�st?? Nem volt m�s lehet�s�ged?
-Azt hiszem jobb lesz, ha indulunk. – fogta meg a kezem Sebastian – K�sz�nj�k a sz�ves vend�gl�t�st! Viszont most menn�nk kell! Viszl�t!
Sebastian fel�llt, de m�g mindig nem engedte el a kezem. Belesuttogott valamit a f�lembe, de meg sem hallottam. G�piesen fel�lltam �n is az asztalt�l �s nem k�sz�nve siettem el�re.
A kocsi mintha m�rf�ldekre �llt volna t�l�nk. Mindegy egyes l�p�ssel egyre jobban elhom�lyosodott el�ttem. Azt�n r�j�ttem, hogy ez csak a k�nnyeim miatt van.
Az ajt� z�rva volt, �n pedig idegesen r�ngattam, mintha azzal jobb lenne.
-Lisa… gyere ide. – �lelt mag�hoz Sebastian. Ahogy meg�reztem az illat�t a felt�rekv� k�nnyeknek utat engedtem v�gleg.
-Menj�nk innen, most! – k�rtem, ahogy kib�jtam az �lel�s�b�l.
-K�rned se kell!

***

M�snap reggel az �gyamban forgol�dva �r�lt �tletek cik�ztak a fejemben. Felmondok. Elutazok. Itt hagyok mindent. Megszak�tom a kapcsolatomat a sz�leimmel.
T�bb �v ut�n most el�sz�r hi�nyzott Bill �rint�se utol�rhetetlen v�ggyal keveredve.
-J�l vagy? – k�rdezte halkan
-Igen, azt hiszem… - nyitottam ki a szemem. Azt k�v�ntam b�rcsak Bill fek�dne mellettem, ami�rt el is �tkoztam magam. Hiszen Sebastian a v�leg�nyem!
-Itthon maradok veled, ok�?
-Ne! Menj csak nyugodtan! Az �tteremnek sz�ks�ge van r�d! – sim�tottam v�gig a karj�n. Nyomott egy puszit az arcomra majd elment zuhanyozni �n pedig az�rt im�dkoztam, hogy min�l hamarabb �jra l�thassam Billt.