A cs�nd szinte ott d�b�g�tt a f�lemben.
-Lisa? – hallottam Bill elszontyolodott hangj�t.
-Ne haragudj, csak �pp pr�b�ltam felid�zni, hogy ma mit is k�ne csin�lnom, �s azt hiszem a sok semmittev�s k�z� t�ged is betudlak sz�rni!
-Az klassz lenne! Menjek el�d?
-Mi lenne ha ott tal�lkozn�nk ahova tegnap vitt�l? Tudod a m�zeum melletti kis k�v�z�ban… ugye eml�kszel?
-Persze hogy eml�kszek! – nevetett fel l�gyan – Ok�, akkor ott tal�lkozunk.
-Egy �ra m�lva?
-L�ssuk csak… m�sf�l �ra m�lva?
-Ohh ok�, lepasszolom a sok kegyetlen�l buta �j alkalmazottat.
-Ha nem �rsz r� nem k�telez�!
-Nem, dehogy! R��rek! Csak… mindegy. Akkor m�sf�l �ra m�lva!
-Alig v�rom!
-H�t m�g �n… - suttogtam a telefonba, h�l�t adva az �gnek, hogy Bill meg sem hallotta.
-Szia!
-Szia…
Er�tlen�l l�ptem ki a liftb�l. T�l esem�nyd�s lesz a napom, �s el�re lelkiismeret furdal�som van, ami�rt Sebastian h�ta m�g�tt tal�lkozgatok a volt nagy…
Ahogy v�gigfutott a sz� az agyamon a h�tam is belebors�zott. Szerelmemmel.
-J� reggelt! – nyomta a kezembe Reachel a reggeli k�v�adagot.
-Koffein… mondj valami j� h�rt!
-Mindig ezt mondod, �s mindig a rosszak�rt k�ny�r�gsz azt�n!
-�gyes h�z�s, de most t�nyleg csak a j�kat akarom hallani! A lelkem romokban, az agyam cs�d�t mondott… ap�mmal vacsor�zok este, �s Sebastiant is viszem!
-Oh te j� �g! – �mult el, �s egy pillanatra meg is �llt.
-M�g nem vagyunk az irod�mn�l!
-Oh bassza meg!
-Reachel! Mi van?
Reachel idegesen tekintett balra majd jobbra, keresve valami kib�v�t a k�rd�sem al�l.
-Semmi csak… mindegy!
-Ki vele! Tudni akarom!
-Az�rt mert a f�n�k�m vagy m�g nem kell mindent tudnod!
-Mi van? – ism�teltem �jra, t�relmetlen�l.
-Nem mondhatom el… - ny�sz�r�gte er�sen szor�tva a mapp�kat a kezei k�z�tt.
-De… j� vagy rossz?
-Neked vagy nekem?
-Reachel ne j�tssz velem!
-T�nyleg nem mondhatom el! De hidd el… meglep� lesz m�g sz�modra is!
-Ink�bb nem is akarom tudni! – d�h�sen siettem el�re, � pedig loholt ut�nam.
A m�sf�l �ra elviselhetetlen�l lassan telt. N�ha azon kaptam magam, hogy a telefonomat szorongatom Bill sz�m�t keresve, hogy felh�vjam, nem lehetne el�r�bb hozni azt a tal�lk�t.
-El kell mennem, majd j�v�k! – kiab�ltam Reachelnek aki k�nnyes szemekkel n�zett ut�nam.

***

-Ahh uram-aty�m!
-Mi az?
-Lisa Cafferty, sosem mes�lted hogy egy kast�lyban n�tt�l fel! – �mult el Sebastian a h�z l�tt�n.
-Mivel nem is itt n�ttem fel. Apa vette m�g n�gy �vvel ezel�tt, amikor ha m�g r�mlik neked mi m�r egy�tt �lt�nk!
-Hidd el kicsim, tiszt�n el�ttem vannak m�g a r�gi sz�p id�k… de az�rt igaz�n felk�sz�thett�l volna r�, hogy szinte b�j�csk�zhatn�nk a h�zban!
-�n a te helyedben nem tenn�m.
-Mi�rt? Te elb�jsz a padl�sra, �n meg a pinc�ben keresn�lek!
-Oda sosem b�jn�k!
-Hidd el, egy ekkora h�zban egy p�kot sem tal�ln�l!
-Tuti? – mosolyodtam el, ahogy kicsatoltam az �vemet – Ink�bb menj�nk, k�l�nben dorg�l�s lesz a v�ge! �s fizet�semel�st akarok, nem cs�kkent�st.
Ahogy apa meg�g�rte anya is jelen volt a nemes esem�nyen. �jfent r�j�ttem, hogy anya semmit sem v�ltozott, �s m�g mindig ugyanolyan sz�p, mint amilyen volt.
-Sziasztok! Lisa, kicsim! – �lelt �t szorosan.
-Szia anya. Te m�r ismered Sebastiant! – mutattam jobbra, majd ap�ra n�ztem. Apr� mosoly ter�lt el az arc�n. – Szia apa…
-Szia Lisa.