Egy pillanatra sem b�rtam nem gondolni a m�snap esti vacsor�ra. Kib�v�kat kerestem. Rengeteget tal�ltam, csak persze egyik sem hangzott volna el�g meggy�z�en.
-�s ha hirtelen beteg lenn�k?
-Lisa, egy�l m�r! – sz�lt r�m szel�den Sebastian. Remeg� kezekkel ny�ltam a villa ut�n.
-Nem, lemondom! M�gis mit hitt? El�veszi a kem�ny, apai �nj�t, r�m er�lteti ezt a vacsor�t, �s minden rendbe j�n majd? N�ha… n�ha az az �rz�sem a c�gn�l, mintha egy b�kly� cs�f�tan� a homlokomat, jelezve, hogy itt j�n apuci kicsi kisl�nya, aki �gyis sz�ke haj� h�t legyen sz�ke agy� is!
-Nem vagy sz�ke agy�. Mondtak ilyet? – h�zta el a sz�j�t kelletlen�l.
-Nem, dehogy! Vagyis… el�ttem nem merik, de a h�tam m�g�tt, lehet a pokolba is elk�ldtek m�r engem!
-Maximum egy kicsit melegebb �ghajlatra, ne dramatiz�ld t�l kicsim!
-De…
-Nincs de! – v�gott k�zbe, el�rve, hogy m�g a hangom is elakadjon – Most enni fogsz, hogy reggel frissen mehess dolgozni, �s este pedig kiegyens�lyozva menj�nk a sz�leidhez!
-Sebastian… m�g nem is tal�lkozt�l az ap�mmal!
-�s? �n ismerem �t, � engem nem. Ez �gy t�k�letes. Legal�bbis nekem kiel�g�t�.
-Neki is az elhiheted… - raktam le a vill�t, �rintetlen�l hagyva a vacsor�mat.
-Na j�. Lisa Cafferty, �gy l�tom, szeretn�d, hogy �n etesselek, mert magadt�l nem sz�nd�kozol! – �llt fel vigyorogva. Figyelmen k�v�l hagyta az igazs�got, miszerint az�rt nem eszek, mert a gyomrom olyan g�rcsben van, hogy szinte kil�k�dne, ahogy egy falat is lecs�szik a torkomon. Kez�be vette a vill�mat, egy nagyobb adagot t�rt �ssze r� a t�ny�rr�l majd helikopter m�dszerrel megk�zel�tve a sz�mat pr�b�lta bel�m tuszkolni azt az egy falatot.
-Lisa… ha nem eszel, reggel rosszul leszel, el�re tudom! – v�ltott k�ny�rg� hangra. A hat�s kedv��rt lebiggyesztette az ajkait, kev�s sikert el�rve n�lam.
-Legal�bb holnap j�l bereggelizhetek! S�thetsz sok-sok palacsint�t!
-Keljek olyan kor�n, mint te? – sz�rny�lk�d�tt eldobva a vill�t.
-H�k�s! Igaz�n megtehetn�d �rtem!
-Megs�gjam, mit tenn�k meg �rted?
-Ink�bb ne, m�g a v�g�n infarktust kapn�k.
-Hova gondolsz te? �s m�g a pasiknak van piszkos fant�zi�juk… - r�zta meg a fej�t kaj�nul nevetve. Belet�rt a hajamba, k�zelebb h�zva ezzel az arcomat az �v�hez.
-Ink�bb perverznek szokt�k �ket h�vni.
-Hogy tudod…
-Nekem is egy olyanom van! – haraptam bele az als� ajk�ba – De tudod, mit? �hes lettem!
-Mit? Most?
-Igen… ugye nem baj? Vagy akart�l valamit?
Az angyali n�z�sem k�zel sem tartott olyan sok�ig, mint ahogy akartam. Egy m�sodperc alatt t�nt el, helyet adva az igazi, �rd�gi arcomnak.
-�n? Dehogy. Vagyis de. Zuhanyozni. Ha v�gezt�l nyugodtan k�vethetsz! – nyomott egy puszit a fejemre egyed�l hagyva az �jra felsz�nret�r� f�lelmeimmel.

***

Az id�vel versenyt futva siettem a lifthez. A telefonom halk cs�rg�se �s a cip�m kopog�sa �sszeszokott p�rosk�nt zen�ltek egy�tt.
Megszokottan kutattam a t�sk�mban, betrappolva a liftbe. Siker ittasan r�ngattam el� a t�sk�m alj�r�l, majd a kijelz�re tapadt szemekkel �lltam meg egy pillanatra. Tal�n m�g leveg�t is elfelejtettem venni.
-Szi-szia! – ny�gtem halkan, t�l sok �rzelemmel a hangomban.
-Szia. Rem�lem nem zavarok!
-Nem, dehogy! Mi�rt zavarn�l? – nevettem fel t�l er�sen. Az izgatotts�g szinte ki�t�tt a hangomb�l.
-Ennek �r�l�k. Hogy vagy?
Az � hangja viszont nyugodt volt. Ideges�t�en nyugodt. Mintha a v�lasz m�r nem is �rdekeln�.
-J�l, �s te?
-�n is… mondhatjuk. Csak… tudni akartam, hogy j�l vagy-e.
-Most m�r tudod.
-Igen, jobb is! – mosolyodott el hallhat�an – �s m�g valamit akartam…
-Csupa f�l vagyok!
-R��rn�l ma d�lut�n?